Élet-Stílus

Szerepkeresőben

Miközben a munka és a magánélet egyensúlyának kialakítását, fenntartását tovább nehezítette a válság, egyúttal megnyílt a lehetőség arra is, hogy az emberek munkaadói és munkavállalói oldalon egyaránt átgondolják stratégiáikat.

Hetekig azért volt síri csend az irodában, mert kiderült, százunk közül legalább húsz embert elküldenek – meséli Tímea, aki felsőfokú szakképzettséggel, több mint tíz év gyakorlattal egy multinacionális cég fővárosi irodájában dolgozik. „Amikor nyilvános lett a névsor, azzal nem tudtunk mit kezdeni, hogy néhányan hamarosan már nem lesznek itt, azóta pedig az újabb körös elbocsátásoktól tartunk.”

Mivel kollégáival napjaik jó részét együtt töltik, az évek során barátságok szövődtek. Vannak, akik együtt járnak sportolni, szórakozni, sőt a közös családi kirándulás sem ritka. Így még szabadidejükben is nehéz függetleníteni magukat a munkahelyi eseményektől.

Elbocsátás, létszámstop, bérbefagyasztás, a fizetések csökkentése, ezzel párhuzamosan pedig a szinte folyamatosan érkező rossz hírek a magyar gazdaságról és az ismeretségi körből… Az elmúlt másfél-két évben kevés vezető és alkalmazott akadt, akinek ne kellett volna szembenéznie a felsoroltak valamelyikével.

A hr-es 5 rémálma a válság során

Váratlan helyzet, felkészületlen
vezető, hiányzó válságterv.
Csoportos leépítés.
Rossz belső
kommunikáció, pletykák, ki nem mondott félelmek, fel nem tett kérdések.
Végrehajtó
szerepkör a stratégiai döntéshozatal helyett.
Az állami szabályozás
kiszámíthatatlan vagy átmeneti megváltozása.
Forrás: Figyelő-gyűjtés

Lehetetlen küldetés?
A vállalatok a korábbinál kevesebb emberrel igyekeznek ellátni feladataikat, ez gyakran túlórákkal, de az elbocsátástól való félelem miatt legalábbis fokozott stresszel jár. A hagyományosan ritkán és keveset sportoló, a munkahelyi és az azt követő szabadidőben a valóban regeneráló kikapcsolódásra kevés időt, energiát, pénzt fordító magyaroknak éppen most lenne különösen nagy szükségük arra, hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt a munka és a magánélet között. Ezt a szakemberek szerint „békeidőben” is nehéz megvalósítani, nemhogy most.
„Mindenki kibillent a komfortzónájából, és szembesült a realitásokkal – mondja Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének (SZTMSZ) elnöke, a Select Humánerőforrás Kft. ügyvezető tulajdonosa, a Nemzeti Pályaorientációs Tanács szakértője –, közös a kényszer, amire azonban nem születnek mindig jó válaszok. Aki például utcára került, az a következő munkahelyén gyakran azt gondolja, nem érdemes lojálisnak lennie, és már csak minimális szinten teljesít. Egyes vállalatoknál visszaélnek azzal, hogy most a munkaadók diktálnak. A válságból pedig csak közösen és csak kis lépésekkel lehet kilábalni.”

Csaposs Noémi szerint ahhoz, hogy mielőbb minden visszatérhessen a normális kerékvágásba, az alkalmazottaknak néha el kell vállalniuk a túlórákat, továbbá meg kell becsülniük – és nem természetesnek venni – a béren kívüli juttatások rendszerét. A munkaadóknak pedig őszintén kell kommunikálniuk, ésszerű kompromisszumokra kell törekedniük, és nem szabad spártai körülmények között tartaniuk, bármikor pótolható „alkatrésznek” tekinteni az embereket, mert ez később megbosszulja magát.

kiegyensúlyozottan
A világ egyik legnagyobb humánerőforrás és szervezetfejlesztési tanácsadó vállalata, a Corporate Executive Board (CEB) a nyáron tette közzé a munka és a magánélet egyensúlyáról szóló elemzését. Az eredmények azt mutatják, hogy amíg 2006-ban még a megkérdezettek 53 százaléka érezte úgy, hogy megfelelő az életében a munka és a pihenés aránya, 2009 első negyedévére ez az arány 30 százalékra esett vissza. A gazdasági válság miatt sok cégnél háttérbe szorult az egyensúlyra törekvés, pedig a válaszadók háromötöde szerint a legjobb teljesítményre a rugalmas időbeosztás sarkall, a másik legfontosabb tényező pedig a kiegyensúlyozottság, ahhoz pedig a szabadidő megfelelő, valóban pihentető eltöltése, valamint jó munkahelyi légkör szükséges. A tanulmányból kiderül az is, hogy miközben a hr vezetők 60 százaléka határozottan állítja, kollégáik életében megvan az optimális munka-magánélet egyensúly, addig a dolgozóknak csupán 16 százaléka gondolja ugyanezt. Azoknál a cégeknél viszont, ahol jobban odafigyeltek erre, az alkalmazottak akár 21 százalékkal keményebb erőfeszítésre is hajlandóak voltak.

Szerepkeresőben 1

„Mindenkire másként hat a stressz – mondja Barcza Ilona, a Budapest Bank szervezetfejlesztési és képzési vezetője –, van, akit tettre ösztönöz, ezért többet dolgozik, van, akit passzivitásra késztet, és laposabb lesz a teljesítménye, vagy csak a rövid távú eredményekre koncentrál. A vezetők feladata, hogy csökkentsék a bizonytalanságot.” A banknál az elmúlt időszakban vezetői videoüzenetek útján, írásban és személyesen is folyamatosan informálták a munkatársaikat arról, mi történik a cégen belül és környezetükben. A vállalatnál, ahol az országos átlagot jócskán meghaladó mértékű, közel 10 százalék a részmunkaidőben dolgozók aránya, 2009-ben a munkatársak 89 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vezetője ismeri és emberileg is törődik vele. A hr a korrekt, nyitott kommunikáció, a rugalmas, a különböző élethelyzetekhez alkalmazkodó foglalkoztatás (távmunka, munkakör-megosztási lehetőségek) mellett dohányzásról leszoktató kampánnyal, online vezetői stresszkezelő tréninggel is igyekszik segíteni.

„Sokan akkor tanulják meg, milyen fontos az életben az egyensúly a munka és a magánélet között, amikor valamilyen sokk éri őket” – számol be Joó Zsuzsanna okleveles business és management coach, főként közép- és felsővezetőkkel foglalkozó karriertanácsadó. „Lehet ez betegség, válás, vagy éppen egy drasztikus gazdasági visszaesés. Most szinte mindenkivel megtörtént, amire korábban azt mondta: ez velem nem eshet meg. Felértékelődött például a stresszkezelés, az önképzés szerepe.” Szerinte itt a jó alkalom a paradigmaváltásra a vállalatok és a munkatársak részéről is.

Keveredés
A cégek megtapasztalhatták: ha a munkatársak nem a végletekig kifacsartak, amikor a recesszió érkezik, tartalékaik és lojalitásuk révén egy darabig még akár önkéntes lemondásokkal is tudják segíteni a tevékenységet (például prémiumok átmeneti elhagyása, ingyenes túlórák vállalása). A dolgozók pedig átértékelhetik a fogyasztói társadalomban elfoglalt szerepüket: a legújabb generációs plazmatévé és a megugró törlesztő részletű lakás ugyanis nem jó fogódzkodó a nehéz helyzetben, a korábban munkaidő után végzett nyelvtanfolyam, az el nem hanyagolt ismeretségi kör azonban igen. Ugyanez igaz a nem bejelentett fizetésekre, amelyek után nem jár álláskeresési járadék, segély, vagy csak rövidebb ideig és kevesebb.


Szerepkeresőben 1

Csaposs Noémi szerint nagy gondot okoz az is, hogy egyelőre sok a kényszer szülte megoldás, és keveredik a munkahely, a magánélet, illetve az állam szerepe. A jelentkezők az állásinterjún például drasztikusan megnőtt hiteltörlesztő részletükre hivatkozva jelölnek meg magasabb fizetési igényt, illetve a vállalatok olyan helyzetekben is a kormányzathoz fordulnak segítségért, amikor a probléma megoldása kizárólag az ő dolguk lenne. Vagy, ami a szociális hálót illeti: az állam nem tesz különbséget például a dolgozni akarók és nem akarók tömege között.

Ha hosszabb távon nem javul a gazdasági helyzet, a munka és magánélet relációban gondot okozhat az is, hogy munka híján vagy a magas rezsi miatt sok fiatal képtelen elköltözni a szülői házból. Egyre több pár marad együtt egy rossz kapcsolatban a hiteltörlesztés miatt, vagy azért, mert a közös ingatlan árából nem telne ki két kisebb. Feléledt, terjed a társbérlet, nemcsak vidéken, Budapesten is, s ez ugyancsak megnehezíti az ideális munka-szabadidő-család-hobbi időfelosztás megvalósítását.

Ideje számot vetni
Az egyik budapesti kerületi munkaügyi kirendeltség vezetője rendszeresen azzal hökkenti meg a nyilvántartásba először regisztráló, kétségbeesett embereket, hogy javasolja: másnap reggel vegyenek egy újságot, és üljenek be egy szimpatikusnak tűnő kávézóba egy sütemény mellett. Próbálják nyugodtan végiggondolni a terveiket, vágyaikat, és a kényszerű szabadságot ne istencsapásként, hanem lehetőségként fogják fel. Olyan pontként, ahol sok mindent megváltoztathatnak az életükben, a pályájukon.

Ne kezdjenek kapkodni, hanem sétáljanak egyet. Hívják fel a régi barátokat és azokat az ismerősöket, akikre az elmúlt években nem jutott idejük. Vegyék számba, mi az, amit az elmúlt időszakban szerettek volna kipróbálni, megtanulni, de pénz vagy idő híján nem volt rá lehetőségük. Beszélgessenek, ötleteljenek volt kollégáikkal, és tegyék fel a kérdést maguknak: mivel szeretnének foglalkozni a következő években, hol, hogyan élnének a legszívesebben, és amennyire lehetséges, alakítsák ennek megfelelően az eseményeket – erre felhasználva például a végkielégítésük egy részét.

Szerepkeresőben 1

„A legtöbb magyar kizárólag a munkájával azonosítja magát. Nem beszélnek arról, hogy hol, hogyan, kivel élnek, mit csinálnak a szabadidejükben. Nem tartják fontosnak” – ismerteti Joó Zsuzsanna az önismereti tréningjein tapasztaltakat. Ez az egyik oka annak, hogy a férfiak különösen nagy tragédiaként élik meg, ha elveszítik az állásukat, és nem azonnal vagy nem a ranglétra ugyanolyan fokán tudják folytatni pályájukat. Amellett, hogy ezzel jellemzően valóban az egész család veszélyesebb helyzetbe kerül egzisztenciálisan, azt gondolják – tévesen –, hogy a környezetükben élők számára kevesebbek lettek.
A szakember szerint a nők inkább hajlandók alább adni, és elvállalnak a korábbinál alacsonyabb pozíciójú állást. Gyorsabban megtalálják a helyüket az élet más területein, például a családi munkamegosztásban is.

Magukat keresik
Súlyosbítja a bajt, hogy Magyarországon nagyon alacsony az önismeret szintje is, és kevesen terveznek előre. „Nem véletlen a pszichológiai, ezoterikus tanfolyamok robbanásszerű terjedése” – véli Csaposs Noémi. „Sokan belátták: nem végeztek időről időre kellő önvizsgálatot, a külsőségeknek éltek, így amikor beütött a baj, az lelkileg felkészületlenül érte őket. És persze, ha megnézzük a magyar lakosság megtakarításainak arányát, azt látjuk, hogy anyagilag is. Jókorát csalódtunk most a megfogható javakra épülő világban, ezért megpróbálunk másfelé találni kapaszkodót. Fénykorát éli a természetgyógyászat, egyre többen fordulnak jóshoz, asztrológushoz, és egyre kevésbé sajnáljuk a pénzt például karriertanácsadók révén saját magunkba befektetni.”

„Megdöbbentő ugyanakkor, milyen kevesen tartják természetesnek például, hogy kapcsolati hálójukat a szabadidő eltöltése közben is szövögessék. Ennek egyik módja, ha az ember tagja valamilyen sportklubnak, vagy részt vesz egy hosszú hétvégével összekötött külföldi szakmai kiállításon, a Magyarországon működő külföldi kamarák programjain vagy épp egy mérnök-, orvos- vagy jogászbálon” – mondja Joó Zsuzsanna.

Pedig ma már számos munkahely szervez szakmai, kulturális, ismeretterjesztő és egészségmegőrző programokat. Az MKB Bank például 2008-ban indította el MKB Café Pódiumbeszélgetések sorozatát, ahol neves közéleti személyiségekkel és a bank vezetőivel találkozhatnak az érdeklődők. Az egészséges életmód támogatásaként pedig munkatársaiknak korlátlan sportolási lehetőséget kínálnak fitneszcentrumukban – edzés- és diétatervvel, személyi trénerrel, masszázzsal.

A jövő a varázsgömbben is homályos

Magyarországon egyre több cégnél
keresik a multifunkcionális, azaz egyszerre két vagy akár három munkakör
betöltésére is alkalmas dolgozókat, és míg korábban ez csak az
álláshirdetések töredékénél volt jellemző, most 10-ből 7–9 esetben kérik
a jelentkezőtől az elvárt fizetés meghatározását.
Hogy mely
ágazatban, mennyien, mennyiért és milyen időbeosztással, eszközökkel
dolgoznak majd 5, 10 vagy 15 év múlva? Munkaerő-piaci szakemberek nem
szívesen vállalkoznak a válaszra. Állítják: az infokommunikáció
fejlődése, az internet jelentőségének ilyen gyors felértékelődése, a
klímaváltozás hatása, illetve a globális gazdasági válság 2008-as
kirobbanása ezt szinte lehetetlenné teszi. A cégeknél az üzleti,
pénzügyi tervek készítői jellemzően két-három évre gondolkodnak előre –
és ami a hr-t illeti, ez az intervallum még rövidebb. Víziók, missziók
persze vannak, de ezek inkább az ágazatra és a világgazdaságra
aktuálisan jellemző trendekből kiinduló homályos találgatások. Mégis
léteznek közép- és hosszú távú prognózisok. Az amerikai National
Intelligence Council például 2008 végén adta ki elemzését a várható
jövőről, 2025: globális trendek a változó világban címmel.
Az Európai
Unió 2020-ig szóló stratégiája pedig a tagállamok tudáson és innováción
alapuló növekedését tűzte ki célul, fókuszba helyezve a többi között
különösen a nők, az idős munkavállalók, a fiatalok, a fogyatékkal élők
és a legális bevándorlók munkaerő-piaci részvétele előtt álló akadályok
megszüntetését, a munkahelyek minőségének javítását, a strukturális
munkanélküliség visszaszorítását. A prognózisok szerint a zöldenergiához
kapcsolódó munkahelyek száma és a szolgáltató szektorban dolgozók
aránya mindenképpen növekszik a következő években.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik