Bíró Lajos pályáját előbb a háború, majd az 1956-os forradalmat követő megtorlás törte ketté. A marosvásárhelyi Csaba Királyfi Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola, a frontharcok és a hadifogság után a debreceni Református Gimnáziumban érettségizett, ahol Félegyházi László figyelt fel tehetségére. Fővárosi iskolai hányattatások és politikai okokból történő kizárás nyomán pedagógus őseit követve magyar-történelem és rajzszakos tanárként szerzett diplomát Egerben.
Már főiskolásként meghívták az egri rajztanszékre tanársegédnek. Itt Adler Miklós volt a mestere. Politikai szerepvállalása miatt 1956 után börtönbe került, ahol napjait – a lehetőségek szerint – tudatos képzőművészeti munkával töltötte. A börtön és a kényszerlakhely, családja meghurcolása után az állami oktatásban nem vehetett részt. A hatvanas években induló művésztelep és köri mozgalom, mindenekelőtt a Medgyessy Ferenc képzőművész kör teljesítette ki pedagógia munkáját, tette országosan ismertté.
Mint Antal István elmondta, Bíró Lajos a hatvanas évek végétől expresszívvé váló, szinte monokróm fojtottságú, drámai erejű festészete csupa izgalmas, nagyhatású remekmű, ezen munkáival messze az alföldi festészet konvenciói fölé emelkedik. Portréfestészetével a korszakban egyedülálló gazdagságú ouvre-t épített. Kései csendéletei, északi tengeri tájképei megőrizték alkotókedvének erejét, hitelességét. Debrecen képzőművészeti életével, szellemtörténetével kapcsolatban tudományos értékű alapművek kerültek ki tolla alól.
