A hétfőn tapasztalt két „tornádóról” tudományos igényességgel nem lehet beszélni, hiszen nem voltak meteorológiai műszerek a környéken. Utólag pedig több nehézség is adódik, a legjobb, ha kettéválasztjuk a diósjenői és a mezőkövesdi esetet – mondta a FigyelőNetnek Tóth Tamás meteorológus, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) munkatársa.
Diósjenőn az okozott kár és a légifelvételek alapján úgy tűnik, hogy a kialakuló forgószél tölcsére csak néhol ért talajt, ott komoly pusztítást hagyva maga mögött a börzsönyi bükkfák között, miközben a Mezőkövesd mellett viszonylag hosszabb ideig ért talajt és egy bizonyos sávban pusztított, szerencsére lakatlan területen.
Tornádó vagy légzuhatag?
A tornádó örvényszerűen csap le a talajra, a kicsavart fák, „elkaszált” növényi maradványok kör alakban, a szél forgásának irányába megdőlve maradnak hátra. Úgy érdemes elképzelni az elhelyezkedésüket, mint ahogy a fűnyíró forgó kése hagyja maga mögött a levágott füvet – magyarázza az időjárási vészhelyzetek szakértője.
A tornádó avatatlan szem számára könnyen összetéveszthető az úgynevezett légzuhataggal, ami hasonló mértékű és „formájú” pusztítást okoz. Ekkor egy adott légtömeg nagy sebességgel a földre vágódik, nyomában koncentrikus köröket alkot a törmelék. Ha fákról beszélünk, a kidőlt növények gyökere a kör középpontja felé mutat, törzse pedig a sugárral megegyező irányban kifelé áll.
A fentiek természetesen idealizált, „tankönyvi” esetek, a gyakorlatban érintetlen területen szakértői vizsgálat szükséges a két jelenség megkülönböztetéséhez – teszi hozzá Tóth Tamás. A fotók és videófelvételek alapján mezőkövesdi forgószél azonban már egy „jól fejlett” tornádó volt, ami önmagában károkat szerencsére nem okozott. Bár Magyarországon feltűnő jelenség volt, az amerikai Fujita-skála szerint mindenképpen az alsóbb kategóriákba lehetne besorolni.
A szupercella lelép a földre
A magyar tornádó keletkezéséhez először az fn.hu-n korábban viharszörnyként bemutatott szupercellát kell megismerni. A kívülálló szemével kétségtelenül ez az egyik legfélelmetesebb időjárási jelenség Magyarországon: akkor jön létre, ha a zivatart kialakító feláramlás igen erős, ráadásul a zivatarfelhő forgó mozgásba kezd. A forgást a szélnyírás okozza, ami rövid magyarázatra szorul: az egyre magasabb rétegekben a szél ereje is fokozódik. A felfelé haladva egyre erősödő szél pedig a talajjal párhuzamos tengely körüli örvénylő mozgásba hozza a felhőben lévő levegőtömeget, azaz forgásra kényszeríti – tudtuk meg korábban Tóth Tamástól.
Az így létrejött forgó zivatarrendszer magába szívja a környező melegebb és nedves légtömegeket, ami egyre több energiával és vízpárával tölti fel magát. A szupercella gyakorlatilag egy öngerjesztő folyamat eredménye, mint a Kisgömböc a mesében: minél többet töm magába, annál inkább nő az étvágya, és annál többet tud elnyelni.
A jelenséget elképzelhetjük úgy is, mint amikor a hurkapálcára tekerik fel a vattacukrot, amely így egyre nagyobb lesz. Épp emiatt a szupercella intenzívebb az egyszerű zivatarnál, és jóval hosszabb ideig is él. Míg a zivatar fél-egy óra alatt kiadja haragját, a szupercella akár 6-8 órán keresztül önti magából az esőt és a villámokat.
A nagyon erős feláramlás megdöntheti a vízszintes forgási tengelyt a felhő belsejében, ami függőlegesen fejlődik tovább, és akár a talajig is lenyúlhat. Ha ez megtörténik, tornádóról beszélünk. Ha a kialakuló felhőtölcsér nem ér földet, de kitér a vízszintes irányból, akkor jelenik meg a tuba. Magyarországon évente néhány tucat tornádó születhet, de rövid élettartamuk miatt csak a töredékét tudják regisztrálni. Mindössze néhány percig, esetleg fél óráig „él”, ezalatt nagyon változó, 60-120 km/órás sebességgel halad, szélessége néhány száz méter. Útja során „magába szív” mindent, amit meg tud mozdítani: valójában a forgószél közepén uralkodó, a környezeténél alacsonyabb légnyomás kiegyenlítődése során „szippantja be” a tárgyakat.
A hétfői vihar Pátyról (forrás: MetNet/Storm Hunter)
Magyarországon általában csak gyengébb tornádók alakulnak ki, de egy 1955-ös feljegyzés például arról szól, hogy egy tornádó a Hortobágyon egy kombájnt is felkapott. A tornádó belsejébe jutott tárgy egyébként a tölcsér szívó hatása miatt egy ideig emelkedik, közben a tölcsérrel együtt forog. Majd ha elég nagy a szögsebesség, ami nem tud egyensúlyt tartani a centrifugális erővel, a tárgy egyszerűen kirepül az örvény belsejéből.
A nagy testvér
A klasszikus értelemben vett, akár városokat elpusztító tornádó tehát Magyarországon nem alakulhat ki, és a messziről érkező hatalmas forgószélrendszerektől is megvéd a földrajzi távolság, a kontinens és a hegyeink. A világ nagy része már nem ilyen szerencsés. A legismertebb forgószél a trópusi ciklon, amelyet a Csendes-óceán partvidékén tájfunnak, az Atlanti-óceánnál hurrikánnak, az Indiai-óceánon egyszerűen trópusi ciklonnak neveznek.
Ez egy több száz kilométer átmérőjű felhőörvény, amely Coriolis-erőnek – azaz a Föld forgásából adódó eltérítő erőnek – köszönhetően az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin vele egyező irányban téríti el a zivatarfelhő-rendszereket. Kizárólag a trópusokon, vagyis mindkét földtekén az 5. és a 20. szélességi kör között keletkeznek. Az Egyenlítőhöz közelítve a Coriolis-erő egyre gyengébb, majd nullára csökken, ezért itt nem alakulhat ki a forgó mozgás.
Áldozat Mezőkövesden (MTI)
Születésükhöz hatalmas kiterjedésű meleg vízfelület szükséges, amely felett páradús levegő emelkedik a magasba, és spirális forgásba kezd. A jelenséget mindaddig trópusi viharnak nevezik, amíg a benne uralkodó szél el nem éri a 120 km/órás sebességet. Ettől kezdve a szakemberek hivatalosan regisztrálják, elnevezik, és a mozgását folyamatosan nyomon követik.
A trópusi ciklon szelei elérhetik akár a 240–350 km/órás sebességet. Az örvénylő ciklon 15-40 kilométer átmérőjű középpontját a vihar szemének nevezik, itt teljes szélcsend van, az ég is derült. Ez annak köszönhető, hogy ez az egyedüli keskeny leáramlási sáv a környező igen nagy területű felfelé áramlású rész között. A Magyarországon megfigyelhető tornádóknak is van „szemük”, csak annyira kicsi, hogy nem tapasztaljuk, de a jelenséget a fürdőkádban is megfigyelhetjük, ha kihúzzuk a dugót. A szemet gyűrű alakban óriási felhőfal övezi, amelyből intenzíven hullik a csapadék.
Ha a trópusi ciklon szárazföld vagy hideg vízfelület fölé ér, megszűnik a meleg nedves levegő utánpótlása, ezért veszít erejéből, és elenyészik. A trópusi ciklonok döntő többsége késő nyáron vagy kora ősszel alakul ki, amikor a legmelegebb az óceán felszínének a hőmérséklete. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy 26 fok alatti tengervíz-hőmérséklet esetén csak nagyon ritkán alakulnak ki.
