„Örökös Hegyalja-tagokká” fogadták a szervezők szombaton azt a száz embert, akik azon dolgoztak, hogy az idei Hegyalja létrejöhessen. Mindez azért történt, mert harminc nappal a fesztivál előtt, a murinak helyet adó területen még derékig érő víz volt. A „ceremónia” közben a Nagyszínpad kivetítőjén fotókat mutattak az akkori állapotokról. A képek megdöbbentőek voltak. Valóban óriási munkát végeztek, hogy a terület nem hogy járható, hanem egy fesztivál számára alkalmas legyen.
Szerdán, még a nyitónapon egyébként épp ezért csak hat óra körül engedték be a népet, és még akkor is hordták a munkagépek a murvát és a homokot. Azonban az akkor még kissé néhol pocsolyás területek is megszáradtak szombatra, hiszen a hőmérséklet még éjszaka sem ment egyszer sem 25 fok alá a fesztivál ideje alatt.
Meggyőző Quimby
Kellett is a megfelelő talaj a zárónapra, amelyen közel annyian (20 ezren) voltak, mint pénteken, a Motörhead koncertjén. Kora este a Quimby adott roppant pörgős bulit. Kiss Tibiék szinte minden olyan dalt eljátszottak, amelyek kihagyása csalódást okozott volna a közönségnek. Nyugodtan mondhatjuk egyébként, hogy a koncert valamennyi száma ilyen volt. Öröm volt nézni a Quimbyt, főleg a pénteki enervált Kispál után. Megállapítottuk, hogy az alteros rock akkor jó, hogyha valóban van benne rock is. A Quimbyben olyan erő volt, amelyet egy kemény zenét játszó együttes is megirigyelt volna.
A Turbo megint megmutatta
Kevésbé volt kreatív és kiemelkedő a Funeral for a Friend bulija, viszont közben zenélt a Turbo a Malátabár színpadán. A budapesti rockcsapat első lemezére már fölkapta fejét a szakma: a progresszív garage-rockot játszó csapat idén megkapta az év hazai modern pop-rock albumáért járó Fonogram díjat. Tanka Balázsék ezúttal is lehengerlő koncertet adtak, a közönség pedig néhány – a készülő lemezen majd hallható – dalt is meghallgathatott.
A Nagyszínpad programját idén Ákos és zenekarának koncertje zárta. A muri még azokat is megmozgatta, akik korábban soha nem voltak Ákos egyetlen fellépésén sem. Ezt onnan tudjuk, hogy velünk is voltak néhányan, akik életükben először végigtombolták a zenekar buliját. Ákosnak a rock valójában egyébként sokkal jobban áll, mint az öltönyös csendes ülős. Ezt megint meg kellett állapítanunk, hiszen a mindenki által már unalomig ismert dalok egészen máshogy szólalnak meg torzított gitárral és samplerrel. A mostanában szinte már szokássá vált nagyon komoly Lady Gaga dal, a Bad Romance megint elhangzott.
Tiszta fesztivál
A Hegyalja szervezői kiemelték, hogy az idén bevezetett visszaváltható poharaknak köszönhetően a fesztivál alatt mintegy 35 százalékkal kevesebb szemét keletkezett, mint a re-poharak előtti időkben. De nem csak ezért mondjuk mi is, hogy a tokaji rendezvény tiszta volt: a buli területén is alig lehetett szemetet találni. Szemétszedő csipesszel járkáló dolgozókat viszont annál inkább. Ráadásul utóbbiak nem csak a körbekerített fesztiválterületen dolgoztak, hanem kint is.
Önfeledt fesztiválhangulat
De nem csak a „repohár” miatt volt környezettudatos a Hegyalja. A szervezők a felhasznált víz mennyiségét szürkevizet használó vécékkel csökkentették. Ez azt jelenti, hogy a zuhanyzáskor keletkező szennyvizet egy beépített rendszer tisztította meg, amely így alkalmas lett a vécék öblítésére. A fesztiválon a zuhanyzók feléből gyűjtötték így össze a szennyvizet, hogy szürkevízzé alakítsák, és a tolalettekben használják. Így a rendezvényen elhasznált ivóvíz mennyisége kb. 15 százalékkal csökkent.
Ezen a héten pedig megpihenhetnek immár Tokaj lakói, és a feszt területe is: hazaindult vasárnap a tömeg a városból. Kicsit megnehezítette ugyan a dolgukat a szombat estére ígért, azonban végül vasárnap reggelre érkezett eső, de azokat leszámítva, akiknek beázott mondjuk a telefonjuk, a többség még örült is a frissítőnek.
A fesztivál tehát idén is kicsit nagyobb volt, mégis megmaradt olyan barátságosnak, mint az elmúlt években. A résztvevők pedig szinte biztosan úgy vannak vele, hogy pihennének néhány napot, aztán jöhetne is a következő.
