A mindössze egy centiméter vastag miniatűr agyagtábla valószínűleg a korabeli ékírásos királyi levéltárból származik. A kutatók akkád nyelvű feliratából megfejtették az “Ön”, a “később” és a “nekik” szavakat, de túl kicsi ahhoz, hogy egy teljes mondatot ki tudnának betűzni. Wayne Horowitz, a Héber Egyetem asszirológusa szerint a kiváló minőségű írás arról tanúskodik, hogy “magasan képzett írnok műve, aki feltehetően a jeruzsálemi király szolgálatában állt”.
Akkoriban az akkád volt a diplomáciai levelezés nyelve a Közel-Keleten, ezért az egyik elmélet szerint egy olyan levél másolata lehet, amelyet Abdi-Heba jeruzsálemi uralkodó küldött IV. Amenhotep (Ehnaton) fáraónak.
A régészek ásatási törmelék rostálásra során akadtak rá a parányi agyagtárgyra Jeruzsálem keleti részén, az Ophel szektorban, a Mecsek terétől délre. Eddig egy Kr. e. VIII. századból származó írásos emlék számított a legrégebbinek Jeruzsálemben.
Ugyanilyen típusú és korú agyagtáblák kerültek elő a XIX. század végén az egyiptomi el-Amarnában is, ezekben szíriai és palesztinai fejedelmek kértek segítséget a fáraótól.
