Péntek reggel a hőség ébreszt mindenkit. Dél körül pedig a Volt területét mindenhol ellepték a törölközős lányok. A fesztivál táborozós körülményei közt ők ugyanis sziszifuszi küzdelmet vívnak az igénytelenséggel; hajkihúzókkal, sminkkészletekkel indulnak a reménytelen csatába.
Reggeliért indulva összefutottunk néhány kedves sráccal, akik a fűben ültek kartontáblákkal a kezükben: „Kakaóra gyűjtök”, mellette „Hazudik, ő is sörre gyűjt”. Kérdésünkre, hogy lefotózhatjuk-e őket, már minden eshetőségre felkészülten csak megfordították az egyik táblát, amin az állt, hogy „fotó 1000 Ft”. Elmesélték, hogy reggel elfogyott a pénzük, mivel idén szerintük sokkal drágább a Volt. A sör most 420 forint, és ha itt szeretnénk enni, a jegy sokszorosát is elkölthetjük. A legtöbben már inkább a városba mennek kajálni és borozni, azt mondják, így jobban járnak.
Képgaléria
Délután a brazil-hollandé volt a főszerep. A Volt- teraszon a kivetítő körül már kezdés előtt megtelt a sátor, később már kint állt a tömeg, hogy valamit láthassanak. Voltak azért olyanok is, akik a koncertekre mentek, mi is benéztünk a OTP Junior színpadra, a négy hónapja alakult Bin-Jip koncertjére. A nem túl jelentős számú közönség érdeklődve, de inkább csak ücsörögve fogadta Harcsa Veronika csapatának a hangzásban némileg kicsit Kate Rogersre emlékeztető számait. Majd mikor elmentünk egy sörért, és mire visszajöttünk, már szép kis tömeg gyűlt össze a színpad előtt.
Ákos Gagásodik?
Este Ákos ugyan egy fél órával hamarabb kezdett, de mégis mindenki időben odaért a színpad elé. Az Ezer éve keresem az utat refrénjét a rajongók már együtt énekelték.
Ákos ígéretéhez hűen tényleg a teljesen új, áthangszerelt, rockosabb számokat hozta el a közönségnek. „Ha valakinek nem tetszik, Szakos Krisztiánnak lehet írni” – viccelődött a hazai bálvány.
Úgy látszik nagyon belejöttek az átdolgozásba, olyannyira hogy Lady Gagától a Bad Romance-t is elénekelte. Először nem lehetett érteni, hogy ez most vicc, vagy rosszul hallunk. Végül Ákos vigyorogva kijelentette, hogy „Na, ugye tudunk mi kulturáltan is szórakozni”, majd hozzátette: „válság van, de ne veszítsük el a humorérzékünket”.
Képgaléria
Ezután kicsit komolyabbra váltva, következtek a régi dalai a 40+ lemezéről, amit persze nem csak a negyven pluszosok tudtak kívülről. Jött a Hello, és egy szinte már elfeledett dal, a Csak szerelmen át. Végül az Ikon, és elköszönésül az Ilyenek voltunk.
Vakon a Prodigyn
Kis szünet után már mindenki kíváncsian gyülekezett a The Prodigyre várva a nagyszínpad előtt. Legutóbb mikor itt voltak, annyian jöttek el, hogy kitették a „megtelt” táblát. Idén ez nem történt meg, de a tömeg mégis akkora volt, hogy mozdulni sem lehetett. Az első sorokban azért valahogy mégis ment a tombolás a Smack My Bitch Upra, míg a hátsó sorokban inkább csak kíváncsiak nézték, hogy mi történik.
Minden második számuk az új lemezről volt és végig ment a „Hungary, I wanna hear you!”. A jól működő fénytechnika miatt majdnem megvakultunk, az érzés arra hasonlított, mintha végig egy nagy fényképezőgép vakujába néztünk volna. Utána már csak hallgattuk a koncertet, mintsem láttunk. Végül a Their Law-val köszöntek el a közönségtől, így hamarosan a sziluetteken kívül lassan színeket is láttunk. Legközelebb hegesztőszemüveget kell hozni.
Később a sátorszomszédjaink a parkolóban meghívtak egy kis borozásra, hoztak házi zsíros kenyeret meg valamilyen bort is, így amely ár/érték arányban verhetetlennek bizonyult. Mindenki sztorizott is, például az egyik lány reggel lefejelte egy kocsi visszapillantó tükrét, és remélte, hogy kevesen látták, de hát persze nem volt szerencséje és mindenki rajta röhögött. Most már a bor mellett ő is tudott.
Aztán szép lassan elálmosodtunk. Még mentünk volna pár koncertre, de már olyan érzésünk volt mintha hetek óta itt lennénk. Kicsit össze is folynak a napok, sajnáljuk, ugyan, hogy már csak egy nap van hátra, de már mindenki úgy van vele, hogy jó lenne már a saját ágyunkban aludni. Már felkelt a nap, mire mindenki ágyba, sátorba került. Aludni pedig lehetetlen, vagy a zene vagy a meleg miatt, de hát nem is kell, vagy legalább győzzük meg magunkat róla, mert fesztivál van!
A szerző a Sanoma Médiaakadémia hallgatója!
