Bár a válogatott a csoportkör két utolsó mérkőzésén nem tudta megismételni a brazilok elleni sikert – a dél-amerikaiak elleni 1-2 után mindenki az 1966-os csapatot emlegette -, a Portugália elleni 0-7 és az Elefántcsontpart elleni háromgólos vereség (0-3) ellenére a hangulat távolról sem borús a kommunista országban: úgy vélik, tanultak a szereplésből, s négy év múlva ismét megpróbálják.
A Brazília elleni mérkőzés után valóságos vb-láz tört ki Észak-Koreában, így a Portugália elleni találkozót még a helyi televízió is műsorára tűzte: más kérdés, hogy a hétgólos mérkőzésen a kommentátor a végére kifogyott a szavakból. A futballisták sorsa miatt aggódott a nemzetközi sajtó, ám úgy tűnik, feleslegesen. A vb-szereplőket ugyanis hősökként fogadták a kicsi államban, a pártasajtó szerint „igyekezetükkel kivívták a tiszteletet”.
Az országban általánosan elterjedt vélemény szerint az észak-koreai futballisták a jövőben még jobb eredményeket érhetnek el, ha kamatoztatják a dél-afrikai tornán nyert önbizalmukat és tapasztalatukat.
