A Harmadik Birodalom történetének első hat évében kevés nő került a koncentrációs táborokba. Őket az SS férfi tagjai őrizték kisebb táborokban. 1939 tavaszán azonban szükségessé vált, hogy létrehozzanak egy külön tábort a női foglyok számára. A nácik Berlintől északra, Ravensbrückben állították fel az eredetileg 10 ezer nő befogadására alkalmas új FKL-t (Frauen Konzentrationslager, női koncentrációs tábor) – írja honlapján a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB).
Ravensbrückben a szigorú tábori szabályok betartatásáért és a kényszermunkát végző foglyok ellenőrzéséért SS-felügyelőnők voltak felelősek. Legtöbbjük „hazafias” újsághirdetések nyomán jelentkezett a szolgálatra, sok fiatal nőt a családtól való függetlenedés reménye, másokat a viszonylag magas fizetés vonzott. A sikeres felvételt követően az SS női kisegítőivel (SS-Helferin) szerződést kötöttek, majd több hónapos kiképzés következett Ravensbrückben. A női felügyelők ugyan SS-egyenruhát és SS-fizetést kaptak, de nőként hivatalosan nem lehettek az SS teljes jogú tagjai, és SS férfiaknak nem adhattak parancsot. Ravensbrück külső őrséget és a tábor parancsnokságát továbbra is SS férfiak látták el.
Sorozat a deportálásokról
Magyarországról csaknem 430 ezer zsidót hurcoltak el Auschwitz-Birkenauba 1944. május 15 – július 7. között. Az fn.hu-n ez idő alatt az áldozatokra emlékezünk a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) adatai és jegyzőkönyvei alapján.
A háború kitörését követően felállított új koncentrációs táborokba (Lublin-Majdanek, Auschwitz, Plaszów stb.) a Ravensbückben kiképzett SS-felügyelőnőket vezényelték át.
A karmestert tisztelte
Az első női foglyok 1942 márciusában Ravensbrückből és Szlovákiából érkeztek Auschwitzba, előbbieket már kipróbált SS-felügyelőnők kísérték. Ők vették át az auschwitzi főtáborban immár hivatalosan is létrehozott női tábor belső irányítását. Az auschwitzi FKL kezdetben Ravensbrück külső részlegeként működött, női vezetője (Johanna Langefeld) elméletileg független volt Auschwitz férfi parancsnokától, Rudolf Hösstől. Ez az irányítási struktúra a nemek közti rivalizáláshoz vezetett: az SS-tisztek nyíltan tiltakoztak, és nem voltak hajlandók teljesíteni egy nő parancsait.
Rudolf Höss (forrás: degob.hu)
Höss hatalmát féltette és inkompetenciával vádolta az új, női kollégákat. Höss Himmlerhez fordult, de az SS vezetője nem támogatta a lágerparancsnok hatalmi ambícióit. Ennek ellenére hamarosan saját irányítása alá vonta a női tábort, kompromisszumként pedig egymással párhuzamos férfi és női parancsnoki struktúrát alakított ki.
1942 októberében a 30 éves, osztrák SS-főfelügyelőnő Maria Mandel vette át az FKL irányítását. Az egykori irodai tisztviselő többéves tábori tapasztalattal rendelkezett. Meggyőződéses náci volt, aki úgy vélte, hogy a legyengült foglyok gázkamrába küldése révén fent tudja tartani a rendet a túlzsúfolt barakkokban. Zenerajongóként fogolyzenekart szervezett, annak zsidó karmesterét nagyra tartotta. Mandel képtelen volt teherbe esni. Bár a szelekciók során sok gyereket küldött a halálba, előfordult, hogy egyes kicsiknek süteményt adott.
Rosszabbak voltak, mint a férfiak
A parancsnoksága alá tartozó női SS beosztottak a kényszermunka és a szelekciók során brutálisan bántak az éhező, betegségektől kínzott nők tízezreivel. Az általános helyzetet jól szemlélteti néhány, a „Mandel-korszakot” túlélő magyar zsidó nő visszaemlékezése:
„Egy blokkban 1000 ember volt. Munka nem volt, hanem folyton appell (létszámellenőrzés). Ez normális körülmények között napi 6 órát vett igénybe, de ha valami közbejött – például valaki hiányzott – akkor még tovább tartott és esetleg végig térdepelni kellett. Erzsit egy SS nő bottal fejbe verte, úgyhogy 8 hétig gennyes seb volt a fején. Meg is operálták az “A” lágerban. Amint visszajött az operációról, 5 perc múlva, 5 óra hosszat tartó térdeplő appellt kellett végig csinálnia. Az éjszakák rettenetesek voltak, mert Erzsinek gennyes volt a feje és napok is beleteltek, amíg kötést cseréltek. Rettenetes szaga volt és nem csak mi, hanem a körülöttünk fekvők is szenvedtek tőle, hiába vettük mindketten magunk közé. Kértük az Aufseherint (felügyelőnőt – a szerk.), hogy engedje meg, hogy ne kelljen appellra kimennie, legalább akkor ne, amikor esik az eső, de ő kikergette az esőbe, fején a papírkötéssel, azzal, hogy úgyis meg fogsz dögölni”[6]
A kispesti Kottmanné és lánya így jellemezte az SS-felügyelőnőket: „Ezek a nők szintén nagyon gorombák és durvák voltak hozzánk, általában sokkal rosszabbak, mint a német férfiak. A legcsekélyebbért ütöttek, rúgtak, lökdöstek bennünket.” Az SS-felügyelőnők nem csupán fizikailag, de lelkileg is kínozták foglyaikat. A munkástranszportokba beosztott nőket például azzal ijesztgették, hogy a krematóriumba viszik őket.
Élet és halál urai
Maria Mendel (forrás: degob.hu)
1942 és 1945 között legfeljebb 170-200 SS-felügyelőnő szolgált az Auschwitz-komplexumban. Közülük többen maradandó nyomot hagytak a túlélő magyar zsidó nők emlékezetében. A birkenaui női táborokat irányító Maria Mandel SS-Oberaufseherin (SS-főfelügyelőnő) nem állt napi kapcsolatban a magyar foglyokkal, elsősorban a nagyobb szelekciók alkalmával találkoztak vele. Jóval többen emlékeztek Margot Elisabeth Drechsler (vagy Drexler, Dreschel) SS-Rapportführerinre (jelentésvezető – a szerk.). A szelekciók során Dr. Mengele partnereként fellépő, rosszindulatú és brutális nőt a rabok a szlovák zsidó blokovák szóhasználata nyomán „Drechslerka”-ként emlegették.
A keselymezei G.I. különösen rettegett tőle: „A blokkban egy priccsen 14-en feküdtünk 2 takaróval. Gyakran volt szelektálás, ezt dr. Mengele és Drechslerka végezték. Mindnyájan nagyon féltünk, amikor ezek megjelentek, mert sohasem lehetett tudni, hogy kit fognak kiválasztani a krematórium részére.” Az SS-Rapportführerin élet és halál abszolút ura volt: „Egyszerre jött Drechslerné, az óriási vérebével, mindenkit levetkőztetett, még a cipőinket is elvette, teljesen meztelenül álltunk több órát, már akkorra egyikünk sem gondolt az életre, elkerülhetetlennek látszott a gázhalál…”
A gyönyörű bestia
Az SS-felügyelőnők közül a magyar zsidó nőkben kétségtelenül Irma Grese hagyta a legmélyebb nyomot. A „gyönyörű bestiaként”, „szőke angyalként” is ismert Grese 1923-ban született, egy ötgyermekes parasztcsaládban. 13 éves korában elvesztette édesanyját, az általános iskola után követően azonnal munkába állt. Két évig volt képesítés nélküli nővér egy SS-kórházban, majd egy tejüzemben kisegítőkét dolgozott. 1942-től a ravensbrücki női táborban telefonos, majd a büntetőosztag mellett őr volt. 1943 tavaszán Auschwitz-Birkenauba helyezték, ahol az útépítő munkacsapat felügyelője volt, de hamarosan előléptetették a BIIc tábor egyik vezetőjévé. Itt 1944 nyarán átlagosan 20-30 ezer magyar zsidó nőt helyeztek el szörnyű körülmények között.
Irma Greese (forrás: degob.hu)
A 20 éves Irma Grese szépsége még a deportáltaknak is feltűnt: „Volt egy Grese nevezetű csodaszép nő, egy biciklin járt. Ezer és ezer ember állt a fullasztó hőségben és ő gyönyörködött, hogy mi hogyan térdepelünk”. „Greze valaha színésznő volt, ragyogó szép fiatal asszony.” Egy zsidó orvosnőnek, Lengyel Olgának Grese elmondta, hogy a háború után filmszínésznő akar lenni. Órákon át nézegette saját arcát a tükörben, öltöztetőnőjével állandóan új ruhákat varratott magának. Több szeretője volt, köztük foglyok is. Amikor teherbe esett, egy másik magyar fogoly orvosnővel hajtatta el magzatát.
Mengelét is túlszárnyalta
Grese nem csupán megjelenésével, hanem kirívó kegyetlenségével is felhívta magára a figyelmet. A budapesti Paulay Ede utcából deportált K. Ellát a fürdőbarakkban reggelenként szörnyű látvány fogadta: „…bezárták az egyik ajtót hátul, egy másik ajtón bejött Grése, bottal ütötte szerencsétlen nőket, mindenki menekült előle. Akkor láttam az első halottat a lágerben, egy nőt összetapostak Grése csak vállvonogatva, közömbösen nézte a jelenetet.”
Az ungvári Ackermann-testvérek az órákig tartó appelleken találkoztak vele: „A Rapportführerinnek – Grese volt a neve – volt egy gumibotja, ha nem álltunk egyenesen, összevert bennünket.” A rettegett szelekciók során Grese általában Drechslerrel és Mengelével együtt döntött életről és halálról: „A két nő még Mengelénél is gonoszabb volt … A szelekció a következőképpen folyt le: A meztelenre vetkőzött nők futólépésben felemelt karral, elfutottak először Mengele; majd Greze és Drechsler előtt, az első szelekciót Mengele végezte, a nők esetleg szelektáltak olyanokat is akik Mengele szelekcióján átestek.”
Az izai gettóból elhurcolt Jakobovits Sárát Mengele munkaképesnek minősítette, Grese mégis a gázkamrába akarta küldeni: „Dr. Mengele gyakran tartott szelekciót, én elég strammul néztem ki, tehát beválogatott ezek közé, de Grese azt mondta, hogy a járásom nem szép, erre dr. Mengele visszahívott, hogy menjek fel a kojára (emeletes priccs), azután még egyszer átvonultam előtte, ekkor kaptam tőle egy hatalmas pofont.”
Semmit nem bánt meg
Irma Greese (forrás: degob.hu)
Grese kétségtelenül szadista volt. Előszeretettel ütötte korbáccsal a csinos női foglyok arcát. Egy técsői visszaemlékező szerint egyszerűen kiszúrta egy lánynak a szemét, mert átbeszélt a dróton egy ismerősével. Auschwitz kiürítése után Greset felettesei Ravensbrückbe, majd Bergen-Belsenbe küldték, ahol sok korábbi áldozatát tovább kínozta.
A háború után az SS-felügyelőnőket sokkal keményebben kezelték, mint férfitársaikat. Gyakrabban ítélték őket halálra, hosszabb börtönbüntetéseket kaptak. Alacsony számuk miatt többen emlékeztek rájuk, a női kegyetlenség pedig súlyosabb bűnnek bizonyult a volt foglyok és a szövetségesek szemében. Margot Drechslert egykori áldozatai felismerték és átadták a szovjeteknek, akik 1945 nyarán felakasztották.
Maria Mandel a börtön tusolójában bocsánatot kért egy korábbi fogolytól és kezet csókolt neki. A krakkói Auschwitz-perben ítélték halálra, 1947-ben felakasztották. A bitófa alatt Lengyelországot éltette. Irma Grese semmit sem bánt meg. A Bergen-Belsen-perben kötél általi halálra ítélték, akasztása előtt nyugodtan énekelt cellájában. Utolsó szavával ráparancsolt a hóhérra: „Schnell!” (Gyorsan!)
