– Nézi a vb-t?
– Természetesen, ha éppen nem zenélek, akkor mindenképpen, az, hogy most vb van, nekem csemege! Bár azt kell, hogy mondjam, igazán parádés meccs még nem igazán volt. Én azért várom, minden edző nézi a mérkőzéseket, mert újításokra vágyik. Mindig tanulhat az ember, mert most a világ legjobb edzőit lehet látni a válogatottak élén. Az, hogy hol nézem a meccseket, nekem mindegy, csak lássam!
– Önből hogy lett edző? Játszott is ezt megelőzően?
– Atlétaként kezdtem Gyulán, ahol születtem. Az atlétika ugye mindennek az alapja, ezt versenyszerűen űztem, mellette volt hobbiszerűen a foci, aztán ez egyszer csak megfordult. Serdülő voltam, majd ifi, az NB2-ben 17 évesen debütáltam. 92’-ben Kanadában a torontói Fradiban is játszottam. Ma az FTC öregfiúk csapatában is focizom, illetve alsóbb osztályú csapatokban, kispályán rúgom a labdát továbbra is. Hetente több alkalommal edzek.
– Miért nem lett focista?
– Soha nem akartam válogatott játékos lenni, bár fiatalon például területi válogatott voltam. Imádtam a focit mindig is, de komoly futballkarriert nem terveztem, a sikereim ellenére sem. Gyerekként is inkább az atlétika itatta át az életemet, bár fiatalon 1983-ban Moszkvában a futballcsapatunk kapitányaként a legjobb középpályásnak választottak. Kaptam egy Paul Breitner Adidas cipőt, amit a mai napig nagy becsben tartok. Hatalmas élmény volt.
– Honnan jött az edzősködés?
– A moszkvai tornán kóstoltam bele, pár nappal az indulás előtt infarktust kapott a csapat edzője, és a vezetőség úgy döntött, hogy csapatkapitányként én vezényeljem az edzéseket az ott töltött tíz napon keresztül.
A nagy brazil generáció egyik legjobbja: Zico (MTI/EPA)
Mivel korábban itthon 4-1-re kikaptunk az oroszoktól, félő volt, hogy kint még jobban elvernek minket. Nem így lett: 1-0-ra legyőztük őket. Amikor hazajöttünk, akkor mondták nekem, hogy van érzékem az edzőséghez. A nők edzése pedig úgy került az életembe, hogy Szekszárdon zenészként lent voltam a női nemzetközi futsal tornán, ahol beszélgettem a vezetőséggel, többek közt arról, hogy mennyire csodálkozom azon, hogy ilyen jók a lányok. Egy hónap múlva hívtak fel, hogy az edzőjük elment, és segítsek nekik.
Először nagyon meglepődtem, de aztán belevetettem magam a szakkönyvekbe, és belevágtam. Szekszárdon, majd Szentesen lettem edző, az NB1-ben 2. helyezést ért el mindkét csapatom. Később minden megszerezhető edzői képesítést megszereztem, de ettől függetlenül a mai napig folyamatosan tanulmányozom a szakmát, olvasok, képezem magam. Mindig előre felépítem az edzések folyamatát, szeretnék amatőr körülmények között profi focit csinálni. Most a női U17-esek szövetségi kapitánya vagyok, és emellett a Ferencváros felnőtt női csapatát is edzem. Fél évig a REAC-ban, az NB1-ben is edzősködtem, de ott nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én elképzeltem.
– Kik a favoritok az idei vb-n?
– Ötéves korom óta nagy Brazília-szurkoló vagyok. A „Fehér Pelé”, Zico volt a példaképem, aki a braziloknál mágikusnak tartott 10-es mezt viselte, ez most Kakáé. Szóval rajongok ezért a csapatért, de nem őket tartom a legesélyesebbnek, talán Argentína vagy Spanyolország lesz a győztes. A hollandokat is szeretem, a chilei csapatot is, az új-zélandiakat, illetve mivel éltem ott, Ausztrália csapata is közel áll a szívemhez. Bár ez utóbbi kettő nem tartozik a legerősebbek közé, de eddig mégis meglepően jól szerepeltek. Úgy látom, hogy ez a kis csapatok nagy vb-je lesz!
