Anglia az Egyesült Államok elleni peches 1-1 után Algéria ellen pocsék játékkal rukkolt elő, s amíg az első találkozón átkozhatta szerencséjét, a másodikon egy valamire szolgált rá: az egy pontra (a találkozón az algériaiak sem szorongattak).
A vb-esélyesnek tartott Capello-legénység szurkolói így némi okkal fejezték ki nemtetszésüket, a maga részéről sokat harcoló, de manchesteri játékát megközelíteni sem tudó Rooney ugyanakkor megsértődött, s ezt nem is rejtette véka alá:
„Lélekemelő és előremozdító volt a szurkolók füttykoncertje. Ezt nevezem én lojális támogatásnak.”
A fiatalabb csapattársával szemben a vb-t az utolsó pillanatban megcsípő Jamie Carragher belátta, a több ezer fontot kiadó, s a dél-afrikai tartózkodás viszontagságait vállaló angol szurkolók többet érdemeltek.
„Teljesen érthető szurkolóink hozzáállása. Nem játszottunk jól, és ők jelezték, hogy ennél bizony többre lesz szükség. Ha ezt a mérkőzés alatt tették volna, elítélném én is, de az, hogy a játék végén nem tapsoltak az előadásunkhoz – nos, átutaztak a fél világon, és fizettek ezért. Több a szurkolónk, mint bármelyik más csapatnak, és mindannyian ugyanazt akarjuk, minél tovább jutni. A játékosok, a stáb, a sajtó és a szurkolók. A felsoroltak közül péntek este mi játékosok tettük a legkevesebbet az ügyért.”
