„Hogyan éljük túl a nyarat?” művésznéven futó sorozatunkban elsőként egy időjárás-jelentésekből ismerős mondatot magyarázunk meg: zivatarok közelében a szél megerősödik, helyenként viharos lökések is előfordulnak. Ne essünk pánikba a vörös riasztástól, inkább készüljünk fel: azt is elmondjuk, hogyan.
Szerdára az OMSZ narancsriasztást adott ki a déli országrészre. A Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön heves zivatarok várhatók, amiket intenzív csapadék, erős vihar (90 km/óra feletti széllökés) vagy legalább 2 centi nagyságú jég kísérhet.
A nyári zivatart kísérő legpusztítóbb jelenség kétségkívül az erős szél. Keletkezése a hőmérsékletkülönbséggel van összefüggésben: a lehulló csapadék hirtelen hűti le az alatta lévő melegebb levegőt, ami lökésszerűen a zivatarfelhő „elé siet”. Ez maga a szél, ami jelen esetben „kifut” a felhő alól, ezért is nevezi a magyar meteorológia ezt a jelenséget kifutószélnek. Értelemszerűen, minél intenzívebb lehűlést okoz a hirtelen lehulló zápor, annál erősebb széllökések fújhatnak a zivatarfelhők környékén – tudta meg az fn.hu az Országos Meteorológiai Szolgálattól. (OMSZ).
Veszélyessé 60 kilométer/óra felett kezd válni, ezt már viharos szélnek nevezik, és az OMSZ kiadja a sárga, azaz a legenyhébb fokú vészjelzést. Ilyenkor a Balatonnál már a másodfokú viharjelzés érvényes, azaz nemhogy nem ajánlatos fürdeni, hanem tilos is. A széllökések ugyanis nemcsak nagy hullámokat kavarnak, hanem „letépik a hullámok taraját”. A vízfelület felett fél-egy méter magasságban vízpermet keletkezik, amelyben képtelenség levegőhöz jutni. Ez a jelenség nemcsak a Balatonon, hanem minden nagyobb vízfelületen megfigyelhető.
Éljük túl a nyarat
Sorozatunkban az aktuális időjárási helyzethez igazodva magyarázzuk el
többek között a hőség- és UV-riasztás, fogalmát, a zivatarokból fakadó
vészhelyzeteket.
A 60 km/órás szél elsodorhatja a helytelenül felvert sátrakat, a rosszul rögzített, nagyméretű tárgyakat. Nem tűnik veszélyesnek, ám 2006. május 1-jén Budapesten egy ilyen szélroham borított fel egy rosszul rögzített légvárat: a balesetben egy kisgyermek meghalt, egy másik súlyos, egy kismama és négy gyermek pedig könnyebb sérüléseket szenvedett.
100 km/óra felett
Még komolyabb veszélyforrást jelent a 90 km/órát meghaladó szél, amely már épületkárokat okozhat, fákat dönthet ki, ágakat törhet le. Az OMSZ ilyenkor narancsriasztást rendel el. A pusztító erőre tragikus példa 2006. augusztus 20., amikor a hagyományos tűzijáték alatt egy hatalmas, 120 km/órás orkánerejű széllökésekkel söpört végig egy vihar Budapest belvárosán. A közel másfél milliós tömegben pánik tört ki, két embert, köztük egy 12 éves gyermeket egy kidőlő fa ölt meg, ketten a Dunába fulladtak, egy ember pedig szívroham következtében hunyt el.
(MTI)
A szélvihar erejét a meteorológia tovább már nem „fokozza”, a vészjelzést azonban igen. Piros jelzést adnak ki akkor, ha a heves zivatar – 90 km/óránál erősebb széllökések és/vagy jégeső 2 centiméter átmérőt meghaladó jégdarabokkal – egy-egy régión belül több helyen is előfordulhat. Piros riasztás általában olyan esetben kerül ki, amikor egy egész zivatarvonal alakul ki, ami gyakorlatilag láncba rendezett heves zivatarokat jelent. Ilyen eset évente csak néhány alkalommal fordul elő.
Felkészülni a szélviharra is lehet, elsősorban a szabadban lévő tárgyak megfelelő rögzítésével. Parkerdőkben, városi parkokban a fenntartó folyamatosan felügyeli a növényzet állapotát, a veszélyessé váló fákat, ágakat igyekeznek időben eltávolítani. Szélviharban a legjobb természetesen védett, zárt helyre húzódni. Ha ez nem megy, fokozottan figyeljünk a letépett ágakra, kicsavart fákra, villamosvezetékekre, lehulló cserepekre és nagy sebességgel sodort tárgyakra.
Magyar tornádó
Kevesen tudják, hogy Magyarországon is előfordulhat forgószél, amelynek ereje ugyan nincs sok, és nagy távolságra sem jut el. A „legerősebb” magyar tornádót 1955-ben tapasztalták a Hortobágyon, állítólag felkapott egy mezőn dolgozó kombájnt. Azért állítólag, mert az esetet tudományosan nem dokumentálták. A hazai tornádók rendszerint szupercellában keletkeznek, ahol a nagyon erős feláramlás megdönti a vízszintes forgási tengelyt a felhő belsejében, ami függőlegesen fejlődik tovább, akár a talajig is lenyúlhat. Ha ez megtörténik, tornádóról beszélünk. Ha a kialakuló felhőtölcsér nem ér földet, de kitér a vízszintes irányból, akkor jelenik meg a tuba.
Magyarországon évente néhány tucat tornádó születhet, de rövid élettartamuk miatt csak a töredékét tudják regisztrálni. Mindössze néhány percig, esetleg fél óráig „élnek”, ezalatt nagyon változó, 60-120 km/órás sebességgel haladnak, szélességük néhány száz méter. Útjuk során „magukba szívnak” mindent, amit meg tudnak mozdítani: valójában a forgószél közepén uralkodó, a környezeténél alacsonyabb légnyomás kiegyenlítődése során „szippantja be” a tárgyakat.
A tornádó belsejébe jutott tárgy egyébként a tölcsér szívó hatása miatt egy ideig emelkedik, közben a tölcsérrel együtt forog. Majd ha elég nagy a szögsebesség, ami nem tud egyensúlyt tartani a centrifugális erővel, a tárgy egyszerűen kirepül az örvény belsejéből.
