A magyar válogatott kilenc alkalommal szerepelt világbajnokságon. A mérleg 32 mérkőzésen 15 győzelem, három döntetlen és 14 vereség. A gólkülönbség ugyancsak pozitív: 87-57. Az összkép azonban már kevésbé rózsás, mert bár hazai labdarúgás jelenlegi helyzetét tekintve az 1938-as és az 1954-es csapat ezüstérme csodás, utánozhatatlan eredmény, a döntő elveszítése akkor nagy csalódásnak számított, különösen az Aranycsapat kudarca, amely a nemzeti sorsdrámák sorában a mohácsi csatavesztéssel egyenértékű – szívbemarkoló, feldolgozhatatlan, érthetetlen…
Később is akadtak persze sokra hivatott csapataink, de a negyeddöntőnél tovább egyszer sem jutottak. A „berni csapással” lejtőre került a magyar futball, eleinte ugyan még akadtak felvillanásai, de 1978-ban, 1982-ben és 1986-ban már a csoportból sem sikerült továbbjutni, Mexikó óta pedig már a világbajnoki szereplés is elérhetetlen.
A nyitányt az 1934-es, olaszországi vb jelentette, amelyre selejtezőn át vezetett az út. A magyar válogatott a 16-os tornán 4:2-re legyőzte Egyiptomot, utána azonban 2:1-re kikapott Ausztriától, és ez a búcsút, egyszersmind hivatalosan a hatodik helyet jelentette a számára. Négy évvel később veretlenül, mindössze egy kapott góllal menetelt döntőig a Toldi Géza, Zsengellér Gyula és Sárosi György nevével fémjelzett magyar csapat, a párizsi fináléban azonban már nem bírt a címvédő olaszokkal (4:2).
A második világégés miatt a franciaországi világbajnokság után hosszabb szünet következett, különösen a számunkra, hiszen kihagytuk az 1950-es tornát, négy évvel később, Svájcban azonban toronymagas esélyesként álltunk rajthoz. „Ma sem értem, a magyar csapat hogy a fenébe nem lett világbajnok 1954-ben?” – mondta Sir Alex Ferguson, a Manchester United legendás menedzsere – és véleményével nincsen egyedül. Rögzítsük a tényeket: a kor legjobb csapata hiába vezetett 2:0-ra a 8. percben az NSZK elleni fináléban, Bernben, végül 3:2-es vereséget szenvedett, így be kellett érnie az ezüstéremmel, valaminta 11 gólos Kocsis Sándor gólkirályi címével.
Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa „hivatalos” beszédében a hazatéréskor olyasmiket ígért, hogy „a magyar labdarúgás még nagyobb lesz, mint eddig volt, s sokkal nagyobb sikereket fog elérni…”. Ma már tudjuk: nem lett nagyobb, kiváltképp nem ért el nagyobb sikereket – sajnos éppen ellenkezőleg -, persze legkevésbé a legendás kapus hibájából.
Négy évvel később, túl 1956 eseményein, a válogatottunki egy győzelem (Mexikó 4:0), egy döntetlen (Wales 1:1) és egy vereség (Svédország 1:2) után megismételt meccset játszott Walesszel, amelyen 2:1-re kikapott, ezzel kiesett. A brit együttes első gólját egyértelműen les előzte meg, a szovjet Nyikolaj Latisev azonban ezzel mit sem törődött.
Egyébként a bírók a vb-ken olykor nehezebb ellenfeleknek bizonyultak, mint a tényleges riválisok. Latisev 1962-ben, a csehek elleni negyeddöntőben is kibabrált velünk (ekképp a sokra hivatott, döntőbe jutást dédelgető magyar csapat idejekorán távozott Chiléből), de a szovjet „spori” mellett az 1954-es döntőben Puskás Ferenc szabályos gólját érvénytelenítő angol William Ling és az 1978-as vb-n a magyar-argentint „elvezető” spanyol José Antonio Garrido édesanyja is meglehetősen sokat csuklott annak idején…
Az 1962-es tornához hasonlóan, 1966-ban is a negyeddöntő jelentette a végállomást, holott a csoportkörben 3:1-re legyőztük a címvédő brazilokat, ráadásul azon a meccsen Bene Ferenc a vb-k történetének egyik, ha nem a legszebb gólját lőtte. Az újpesti legenda több brazil védőt ültetett be a hintába, mint bölcsődei gondozónő gyereket egy átlagos napon. A másik két találkozón, a portugálokkal és a bolgárokkal szintén 3:1-re végeztünk – előbb az ellenfél, majd mi örülhettünk ennek -, majd jött a szovjetek elleni, azóta ezerszer elátkozott meccs a nyolc között (1:2), amelyet csomagolás és a hazaút követett. Ez volt a magyar válogatott utolsó meccse a vb-k kieséses szakaszában.
Ezek után még három vb-re, az 1978-asra, az 1982-esre és az 1986-osra ugyan még kijutott a magyar válogatott, de ezeken mindössze kétszer nyert, és egy döntetlen mellett hat vereséget szenvedett. Argentínában nehéz csoportba kerültünk, és az első a meccsen, a hazaiak ellen eleve nem nyerhettünk (Garrido máshogy akarta, ráadásul Töröcsik Andrást és Nyilasi Tibort lezavarta a pályáról), majd az erősebb olaszoktól és a franciáktól is 3-1-re kaptunk ki. 1982-ban csupán is csak a Salvador elleni 10-1-es győzelemnek, ezzel rekordnak, illetve Kiss László leggyorsabb mesterhármasának örülhettünk, az argentinok elleni 1-4, valamint a belgák elleni 1-1-es iksz után máris csomagolgattunk… Argentínában és Spanyolországban nagy pofont kapott a magyar válogatott, amely – igaz, már egy másik garnitúra – végleg padlót fogott Mexikóban.
A közvélemény által vb-esélyesnek kikiáltott Mezey-csapat a magyar labdarúgás legmegalázóbb vereségét szenvedte el Irapuatóban azzal, hogy 6-0-ra kikapott a szovjetektől. Később Kanadát ugyan legyőzte, de az utolsó meccsen, a franciák ellen ismét szenvedett, holott már a döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz. A sima, 3-0-ás vereség következtében a magyarok nem csak 1986-os mexikói vb-től, hanem a világbajnokságoktól is elbúcsúztak: azóta nélkülünk kerül sor a futball nagy ünnepére.
És már 2010-et írunk…
—-Magyarország vb-meccsei és gólszerzői—-
1934, OLASZORSZÁG
Nyolcaddöntő:
Magyarország-Egyiptom 4:2
Gól: Toldi, Toldi (2), Vincze
Negyeddöntő:
Ausztria-Magyarország 2:1
Gól: Sárosi
1938, FRANCIAORSZÁG
Nyolcadöntő:
Magyarország – Holland-India 6:0
Gól: Kohut, Toldi, Sárosi (2), Zsengellér (2)
Negyedöntő:
Magyarország-Svájc 2:0
Gól: Sárosi, Zsengellér
Elődöntő:
Magyarország-Svédország 5:1
Gól: Zsengellér (3), Titkos, Sárosi
Döntő:
Magyarország-Olaszország 2:4
Gól: Titkos, Sárosi
1954, SVÁJC
Csoportkör:
Magyarország – Dél-Korea 9:0
Gól: Puskás (2), Lantos, Kocsis (3), Czibor, Palotás (2)
Magyarország – Nyugat-Németország 8:3
Gól: Kocsis (4), Puskás, Hidegkuti (2), Tóth J.
A csoport végeredménye:
1. Magyarország 4 pont
2. Törökország 2
3. NSZK 2
4. Dél-Korea 0
Negyeddöntő:
Magyarország-Brazília 4:2
Gól: Hidegkuti, Kocsis (2), Lantos
Elődöntő:
Magyarország-Uruguay 4:2, h.u.
Gól: Czibor, Hidegkuti, Kocsis (2)
Döntő:
Magyarország – Nyugat-Németország 2:3
Gól: Puskás, Czibor
1958, SVÉDORSZÁG
Csoportkör:
Magyarország-Wales 1:1
Gól: Bozsik
Magyarország-Svédország 1:2
Gól: Tichy
Magyarország-Mexikó 4:0
Gól: Tichy (2), Sándor, Bencsics
A csoport végeredménye:
1. Svédország 5
2. Wales 3
3. Magyarország 3
4. Mexikó 1
Rájátszás:
Magyarország-Wales 1:2
Gól: Tichy
1962, CHILE
Csoportkör:
Magyarország-Anglia 2:1
Gól: Tichy, Albert
Magyarország-Bulgária 6:1
Gól: Albert (3), Tichy (2), Solymosi
Magyarország-Argentína 0:0
A csoport végeredménye:
1. Magyarország 5
2. Anglia 3
3. Argentína 3
4. Bulgária 1
Negyeddöntő:
Magyarország-Csehszlovákia 0:1
1966, ANGLIA
Csoportkör:
Magyarország-Portugália 1:3
Gól: Bene
Magyarország-Brazília 3:1
Gól: Bene, Farkas, Mészöly
Magyarország-Bulgária 3:1
Gól: Davidov (öngól), Mészöly, Bene
A csoport végeredménye:
1. Portugália 6 pont
2. Magyarország 4
3. Brazília 2
4. Bulgária 0
Negyeddöntő:
Magyarország-Szovjetunió 1:2
Gól: Bene
1978, ARGENTÍNA
Csoportkör:
Magyarország-Argentína 2-1
Gól: Csapó
Magyarország-Olaszország 1-3
Gól: Tóth A.
Magyarország-Franciaország 1-3
Gól: Zombori
A csoport végeredménye:
1. Olaszország 6 pont
2. Argentína 4
3. Franciaország 2
4. Magyarország 0
1982, SPANYOLORSZÁG
Csoportkör:
Magyarország-Salvador 10-1
Gól: Nyilasi (2), Pölöskei, Fazekas (2), Tóth J., Kiss L. (3), Szentes
Magyarország-Argentína 1-4
Gól: Pölöskei
Magyarország-Belgium 1-1
Gól: Varga J.
A csoport végeredménye:
1. Belgium 5
2. Argentína 4
3. Magyarország 3
4. Salvador 0
1986, MEXIKÓ
Csoportkör:
Magyarország-Szovjetunió 0-6
Magyarország-Kanada 2-0
Gól: Esterházy, Détári
Magyarország-Franciaország 0-3
A csoport végeredménye:
1. Szovjetunió 5 pont
2. Franciaország 5
3. Magyarország 2
4. Kanada 0
