Az olasz énekesnő a Maria Callas Társaság tiszteletbeli elnökeként dolgozott élete utolsó időszakában. A bécsi Staatsoper leköszönő igazgatója, Ioan Holender az utolsó és szinte mindenkit felülmúló operaszínpadi egyéniségként méltatta a világhírű mezzót.
Komlósi Ildikó is az ő növendéke volt. Mint a világjáró magyar énekesnő elmondta, Simionatóval egy fontos vonás, az elegancia tűnt el a opera világából.
Az itáliai énekesnő 1927-ben Rovigóban debütált, majd 1936-tól már a milánói Scalában kapta sorra a legjelentősebb mezzo szerepeket. A bécsi közönségnek 1957-ben mutatkozott be, s az osztrák fővárosban azután rendszeresen fellépett, 1965-ig 130-szor állt a színpadon. Munkásságát Bécs 2000-ben aranymedállal ismerte el.
Bécsben és szerte a világon, a hatvanas években Budapesten is hatalmas sikerrel énekelt. Játszotta a Trubadúr Azucenáját, a Carmen címszerepét, Cherubinót a Figaro házasságában, Ebolit a Don Carlosban, Santuzzát Parasztbecsületben, Mrs. Quicklyt a Falstaffban – szinte valamennyi nagy Verdi- és Puccini-hősnőt.
Öt évadban a Salzburgi Ünnepi Játékok, tíz nyáron át a Veronai Aréna programjának meghatározó egyénisége volt. Míg ő is legendává vált, legendás karmesterekkel dolgozott: Karajannal és Furtwänglerrel, Toscaninivel és De Sabatával, Kubelikkel és Bruno Walterrel.
A bécsi operaház a műfaj királynője előtti tisztelgésként csütörtöki Carmen-előadását Giulietta Simionatónak szenteli.
