Javában tart a 17. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, ahol 25 ország 61 alkotását láthatja a nagyérdemű. A rendezvény háttérében pedig tizennyolc tolmács váltja egymást a mikrofonok mögött, hogy megpróbálja visszaadni az eredeti filmek szövegét és hangulatát. Ennek apropóján vezetjük be most önöket a filmtolmácsok misztikus világába.
Filmet tolmácsolni egyike a világ legérdekesebb munkáinak. Az ember ül egy félhomályos kis fülkében, fülébe érkezik a norvég hang, szemével követi az angol szöveget és közben magyarul beszél. Maga a különlegesség csimborasszója!
Hogyan lehet erre mégis előre felkészülni? A filmfesztiválokon általában jóval a vetítések előtt kiosztják az angol nyelvű szövegkönyveket, hogy a tolmácsoknak otthon legyen idejük felkészülni. A 40-70 oldalas szöveg átfutása jó esetben is legalább egy óra, de sokszor előfordul, hogy az eredeti szöveg fordítója nem túlságosan jártas az angol nyelvben, így a tolmácsnak kell kitalálnia, hogy mire is gondolhatott, mondjuk japán kollégája.
Ideális esetben ennél több előkészületet nem igényel a tolmácsolásra felkészülés, kivéve, ha mondjuk rímben beszélnek a szereplők. A Titanicon például A padláson című cseh bábfilmben az egyik karakter folyamatosan rímel, így azokat a dialógusokat, ahol ő beszél, előre meg kellett írni.
Ahány mozi, annyi tolmácsfülke
Hol vannak a tolmácsok a moziban? A Toldi moziban a nagytermes vetítéseknél egy szűk kis fülke áll a tolmácsok rendelkezésére. A széken ülve, még a 180 cm-es tolmácsfiúk sem látják a filmek feliratát, így legalább 2 doboz filmtekercsre kell ülniük, hogy ezt korrigálják. Rosszabbul járnak azok, akiknek a kisteremben játsszák a filmjét, itt ugyanis a gépész mellé kell ülnie, és a gépek brummogását túlkiabálva kell tolmácsolni a legszelídebb filmet is.
Az Urániában egy kényelmes szoba áll a tolmácsok rendelkezésére, és külön kis tévéképernyőn lehet követni a filmet. Az Örökmozgóban klasszikusan a nézőtér mögött van beépítve egy apró fülke, a tolmács maga is úgy érezheti, mintha ő maga is egy lenne a nézők közül. A legérdekesebb a helyzet a Kinóban, ahol tulajdonképpen egy fedett udvaron ücsörögve, sörös rekeszek társaságában kell dolgozni. A mozik anyagi helyzetére egyébként jellemző, hogy az Urániában már évek nem óta nem jön hang a jobb oldali „fülesből”, az Örökmozgóban, pedig ugyanennyi ideje van gond a székkel.
Ahány tolmács, annyi eltérő szokás
Minden tolmács a maga vérmérsékletének megfelelően tolmácsol. Van, aki a szövegkönyvet előre lefordítja magának, és a vetítésen már csak felolvassa az angol szöveget. Más a pörgősebb dialógusokat nem is fordítja, hanem csak annyit mond: „most mérgesen kiabál.”
Van, aki a filmben elhangzó dalokat is lefordítja – urbánus legendák terjengnek egy idősebb tolmácsról, aki a szereplőkkel együtt énekelt. Egyesek teljesen beleélik magukat a történetbe, mások csak apatikusan fordítják a szöveget.
És mindezt mennyiért? A tolmácsok díjazása a filmfesztivál büdzséjétől és a film hosszától függően elég eltérő lehet, általában 5-12 000 forint alkalmanként. (Érdemes ebből az összegből visszaszámolni az óradíjat!)
Ahány alkalom, annyi izgalom
Filmet tolmácsolni egyébként több okból is érdemes. Először is azért, mert folyamatosan látni lehet a világ egyik legjobbnak ítélt filmjeit. Aztán meg soha nincs két egyforma vetítés, és a legnagyobb bakik során is hidegvérrel kell reagálni. Például egy lengyel filmnél, amikor a második tekercset felirat nélkül hozzák a fesztiválra, és csak a vetítés során derült ki. Ekkor a tolmácsnak improvizálnia kell, még ha nem is tud lengyelül.
Gyakran az előkészületre is rengeteg időt kell szánni, mint annál a filmnél, ahol a női főszereplő a férfi nemi szervre sorol fel negyven szinonimát. És persze az is külön fejtörést okoz, amikor a gépész felcseréli a tekercseket, és előbb meghaltak a főszereplők, és aztán találtak egymásra.
A szerző a Sanoma Médiaakadémia hallgatója!
