„A filmrendezők, illetve az alkotó emberek nagyon mohók, sohasem elégedettek. Ezért kell nekik az állandó munka. Én is azért vagyok képes még mindig dolgozni, mert mindig az hiszem, hogy a következő alkalommal valami igazán jót fogok készíteni” – vallotta élete végén a rendező.
Akitől még George Lucas is lopott
Kuroszava 1943-tól rendezett, filmjeinek forgatókönyvírója, díszlettervezője és vágója is volt. Korai művei kevésbé ismertek, a hírnevet és a legjobb külföldi filmnek járó tiszteletbeli Oscar-díjat (a kategória “hivatalosan” csak 1956-tól létezik) az 1950-ben készült A vihar kapujában hozta meg számára, amely egy szamuráj megölését és felesége megerőszakolását beszéli el négy különböző szemszögből.
Az 50-es években elkészítette Dosztojevszkij A félkegyelmű-, Gorkij az Éjjeli menedékhely-, és Shakespeare Macbeth-adaptációját. Utóbbit, melynek címe Véres trón – jóllehet a japán no-darabok stílusában készült, és az eredeti műből semmi sem hangzik el – az egyik legjobb Shakespeare-feldolgozásnak tartják.
Hollywood is felfigyelt a japán rendezőre, és egyik legsikeresebb művét, A hét szamurájt át is dolgozta A hét mesterlövész címmel. Kosztümös Rejtett erőd filmje ihlette a Csillagok háborújának droidjait (R2-D2 és C-3PO), valamint többek között Han Solo és Ben Kenobi figuráit. Akciójelenetekben bővelkedő filmjeiben krimiszerűen építette rá az egyén drámáját a társadalmi problémákra. E korszakának betetőzése A Rőtszakállú, amelyben a címszereplő orvos egy szegénykórházban vezeti rá lázongó tanítványát az emberi élet igazi értékeire.
Mivel hazájában “túl nyugatiasnak” minősítették, a 60-as évektől amerikai producerektől próbált pénzt szerezni. Költséges vállalkozásai azonban sorra megbuktak, első színes filmje, a Dodes ’Ka-Den kudarca után még az öngyilkossággal is megpróbálkozott. Évekig reklámok készítéséből élt, csak 1975-ben forgathatta le szovjet koprodukcióban a Derszu Uzalát, melynek elismeréseképp ismét Oscar-díjat kapott. Ezt követte a hősiesség és az önfeláldozás abszurditását boncolgató Árnyéklovas és a Káosz, a Lear király szamuráj-parafrázisa. Filmes végrendelete a Dosztojevszkij ihlette Álmok, vízióinak lírai összefoglalása, utolsó filmjét Még nem címmel forgatta 1993-ban.
Kuroszava a pacifista szamuráj
Kuroszava régi szamuráj klánból származott és harcos neveltetést kapott, felnőve azonban nem volt hajlandó katonai kiképzésben részt venni. Nyugati festészetet tanult, de foglalkozott filmmel, színházzal és irodalommal is. Saját bevallása szerint Eisenstein munkássága és John Ford westernjei hatottak rá leginkább.
A diktatórikus rendezői stílusa miatt “császárnak” nevezett Kuroszava filmjei a hagyományos japán művészet és a nyugati filmkultúra sajátos keverékei, kedvelt témája a kegyetlenség és az agresszió, stílusa hol stilizált, hol naturalista. A szereplők mozdulatait, öltözékét rajzokban dolgozta ki, így segítette színészeit abban, hogy megértsék a jelenetek légkörét. Ezen alkotásai ugyanolyan kifejező erejűek voltak, mint a filmek, amelyekhez készültek. 1989-ben életművéért tüntették ki Oscar-díjjal, tavaly pedig bekerült az újonnan életre hívott Shakespeare Hírességek Csarnokába. Kuroszava 1998. szeptember 6-án halt meg Tokióban.
A rendező halálának évfordulója is lehetne az apropója a csütörtökön kezdődő Japán filmhétnek az Örökmozgó moziban, melyen ízelítőt kaphatunk a japán film 21. század eleji terméséből. A filmeket japán nyelven, angol felirattal és magyar hangalámondással vetítik.
