Az egykor a magyar nemzeti hiphop mellett lándzsát törő Bëlga – amely az 1998-as választások idején alakult, és 2002-ben jelentette meg első albumát, tehát igazi választási év-zenekar – a 2010-es kampány apropóján rukkolt elő az albummal. Az ingyenes letöltési lehetőség mellett ötezer példányban (egy aranylemeznyi mennyiségben: innen a cím) CD-formátumban is megjelent a politikusokkal kapcsolatos tizenöt számos fricska. Az „életem te vagy politika” első, és a „pénz hatalom” utolsó mondat között van itt minden, amit az újságokban is olvashatunk és a politikai rendezvényeken hallhatunk.
Szigorúan kis szókinccsel
Március idusán délelőtt sokat autóztam, s közben többször végigröhögtem a Meggyőződésem politikai mantráit, amelyek a felvezető szerint – ballib, konzervatív és vérmagyar változatban -„a hazai politikai beszédek és publicisztikák esszenciája, szigorúan kis szókinccsel dolgozik, lefedi hazánk politizáló lakosságának teljes elmetérképét.” Majd délután leültem a televízió elé, és végighallgattam a szónokokat. Hát, mit mondjak – haragudjon rám meg most hirtelen minden párt szimpatizánsi köre -, nem volt nagy különbség. Ezt a jelenséget a kilencvenes években egyébként Dalos Györgyék az úgynevezett szócséplővel mutatták (figurázták) ki, amellyel két forgatható korong révén 8192 „foszforeszkáló ürességű” szólam volt állítható elő nemzeti-konzervatív, illetve szoc-lib változatban.
A Bëlga nyilván még a BKV-botrányhalmaz előtt készítette a dalokat, mégis, az összeesküvés-elméletek kedvelői felfedezhetnek csemegéket. Az első lemezük trágárkodásban nem szűkölködő módon (itt jegyezném meg, bár értem, hogy az eltúlzott trágárkodás átfordul, és új jelentést hordoz, és sokaknak vicces, de engem már akkor is zavart) ekézte a BKV-t két dalban, itt ugyanezt és ugyanígy (mondom, továbbra sem jön be a hardcore-trágárkodás) teszi, szintén két dalban a politikusokkal. Ha most megint nézzük a rögvalót: a BKV és a politika párhuzamosa nem a végtelenben, hanem a börtönben találkozik, és persze a Bëlga-életműben.
A főváros legyen Debrecen
Nekem a legjobban a Nagy Voks jön be, ahol egy választási show-műsor keretében három jelölt ismerteti a programját. Till Attila önparódiája (vagy lehet, hogy saját magát adja?) zseniális, Dr. Musical Péter, Kormány Gyula és Kisegér János fellépését a kereskedelmi tévék tehetségkutató produkcióiból ismert harsány jópofasággal kommentálja. A műsor tétje: egymillió szavazat és egy kiló pénz.
Musical Gyula szerint a megoldás a baloldalon van, mindezt a „Gyarmatba magyar!” jelmondatban összegezi. „De ha kell, olyan is van az én programomban, mi szerint a megoldás a jobboldalon van” – mondja, biztos ami biztos. Kormány Gyula viszont a nyugdíjasokban bízik, s a „városi nyugdíjasoknak – minden megyeszékhelyen és a fővárosban – külön városrészek létrehozásának megvalósítását irányozná elő. Ezen körzetekben csak nyugdíjasok élnének, ahol speciálisan nekik kialakított kisboltok, patikák, orvosi rendelők, luxus-wellnessvárótermek kerülnének kialakításra.” Kisegér János viszont bebi-bebizonyítja, hogy ő az ideális jelölt, mert származását tekintve színtiszta paraszt. Programja lényege, hogy a fővárosi címet átadná Debrecennek. Taps, őrület, nyeremények. Politikai Megasztár.
Van még szó a világbékéről, a választókörzetek nyűgeiről, a képviselői munka királyságáról, a magyar balsorosról („Ha mégis érmet nyernénk, üzeni a himnusz, oké, hogy most örülsz, de jobb, ha sírni indulsz”), továbbá „Ha én rózsa volnék”- parafrázisában az utcai harcokban feltűnő kövek életéről. Végül egy fergeteges Lóvé-mambóval vezethetjük le a feszültséget. Miközben végre egy zeneileg is táncosabb számról van szó, azért, ha jobban odafigyelünk a szövegre, legörbül a mosoly a szájszélekről.
Jön az oktatási lemez
A zenei felelősöktől ugyan kicsit több ötletet várna a Bëlga-rajongó (a „Politikus 1” twistre hajazó ütemei és a „Lóvé” mambója mellett inkább csak generál-alapok adják a hátteret a nyelvzsonglőröknek), de a szövegek akkor is ütnek, ha első hallásra nem mennek túl a triviális „utáljuk a korrupt, csaló, hazug, semmirekellő politikusokat” – szinten. Azért mégiscsak jobb hiphop ütemre hallani, például, hogy „ha felhív egy multi, hogy ez meg az meg amaz/20 százalék a nevem, oszt csinálsz, amit akarsz./[Nejlon] szatyorba hozzad, és nem lesz semmi gebasz.”, mintha Dávid Ibolya mondaná, vagy a Magyar Nemzetben olvasnánk. Nekem speciel már az is gyanús, hogy a Nokia-dobozt nem a Tokyoék találták-e ki, de nincs bizonyítékom.
Évek múlva nem fogjuk vissza-visszahallgatni az Aranyat, nem túl rádióbarát, és szigorúan 18 éven felüli. De kétségtelenül nagyon aktuális, és ahogy Szörényi Levente annak idején Bródynak mondta egy szövege elolvasása után: ”Nagyon igaz, Tinikém.”
Április elsején pedig jön az „oktatási lemez” olyan számokkal, mint a Fizika, a Halmazok vagy az Angol rendhagyók.
