Kifütyülték a „tolvaj” Bayernt

Az első mérkőzés utáni olasz harag oda, már csak a firenzei klubvezetés okolja az odavágón össze-vissza fújó, mindkét csapat kárára tévedő, de a végkifejletet tekintve az olaszokat inkább sújtó norvég játékvezetőt.

A Gazzetta dello Sport „Fiorentina, nagy kár” című elemzésében egy korszak végének tekintette a lilák kiesését (nyílt titok, hogy a világbajnokság után alighanem Cesare Prandelli a válogatottnál váltja Marcello Lippit), míg a Tuttosport „a lehető legkeserűbb végjáték”-ról beszélt, hisz „a 3-2-es diadal ellenére nem sikerült kivívni a továbbjutást”. A La Repubblica sportrovata Andrea Delle Vallét idézte „Mindez Övrebő hibája”.

Az olaszok nem bírták a tempót
A keddi toszkán-bajor visszavágón a Fiorentina hetvenpercnyi jó játékkal igyekezett kompenzálni a müncheni találkozón történteket. Az olaszok nehéz helyzetben voltak – úgy kellett győzniük, hogy hátul ne nyíljanak ki a lényegesen jobb erőkből álló németek ellen; ezt másfél félideig megoldották.

Délután még az is felröppent, hogy a mérkőzés a firenzei környéket fenyegető, szélfúvással érkező hóesés miatt elhalasztják, végül az Artemio Franchi gyepszőnyege megfelelőnek bizonyult, csak a szél akadályozta a játékot; pontosabban a távoli lövéseknél kiszolgáltatott kapusokat.

Fiorentina-Bayern – összefoglaló:

Egy játékrésznyi, meglehetősen eseménytelen előadás után a körülményekhez hamarabb adaptálódó hazaiak álltak továbbjutásra; Marchionni távoli lövése volt a kulcs, hisz a szél által „megbillentett” amúgy is életerős bomba megzavarta Buttot, akinek hibájából Vargas profitált. A szünet után a vendéglátók folytatták az a taktikát, amit mesterük, Prandelli nagyon előrelátóan kiokoskodott. A széleken rendre két ember is ott lihegett a szoros ellenőrzés miatt kedvét szegő Ribéry-Robben kettősön, míg a Viola kreatívabb játékosai igyekeztek kihasználni a müncheni védelemben tátogó, olykor hatalmas lyukakat.

Egy ilyen hibából adódóan Jovetic növelte az előnyt, viszont már ekkor látszott, fizikailag a Fiorentina nem fogja bírni az általa diktált tempót. A védekező csapatrész fáradtsága tetten érhető volt Van Bommel szépítő találatánál: a hollandot senki sem támadta, még arra is volt ideje, hogy szépen ráhelyezkedjen a lövésre. Jovetic újabb nagyszerű villanását, majd Robben ezt is tromfoló gólját követően a találkozó gyakorlatilag eldőlt. A még mindig friss Bayern tartotta a labdát, míg a hazaiaknál csak a csereként érkezett Pasqualon látszott, hogy tenne valamit, társai fásultan támadgattak.

Tolvajok! Tolvajok!
Bár az olasz közönség „Tolvajok! Tolvajok!” zúgással kísérte az öltözőbe a Bayernt, elsősorban a vereséggel záruló firenzei mérkőzésen derült ki, hogy a többre hivatott csapat lépett a nyolc közé – az olasz csapat (nem utolsó sorban cserepadjának elégtelensége miatt) kiesett.

Prandelli természetesen kitért az első találkozó találatára.
„Szomorú, hogy egy kétméteres les miatt estünk ki. Összességében büszke vagyok a játékosaimra annak ellenére, hogy páran nagyon elfáradtak a végére, így a Bayern klasszisai magukhoz ragadhatták a kezdeményezést. Úgy estünk ki, hogy nyolc mérkőzésből hatot megnyertünk a Bajnokok Ligájában, talán többet érdemeltünk.”

^{Van Gaal: “megértem a firenzeiek keserűségét” (MTI/EPA)}

A mérkőzést rezzenéstelenül végigkövető Louis Van Gaal, a bajorok szakvezetője a győztesek engedékenységével toldotta meg kollégája szavait. A holland ugyanakkor rámutatott – a már-már közhelyes – Bayern-hibákra is.
„Nagyon sok egyéni hibát vétettünk védelemben, s ettől komplikálttá vált a helyzetünk. Nehéz meccs volt, a második félidőben viszont ügyesen tartottuk a labdát, és két szép góllal vívtuk ki a továbbjutást. Megértem a firenzeiek keserűségét, hisz az egyik legfontosabb találat – Klose müncheni győztes gólja – egy bírói tévedésből született.”

A találkozó első felében eltűnő, ám a másodikban már jobb játékkal jelentkező Ribéry a csapategységet méltatta, egyben esetleges maradását is meglebegtette:
„A fontos, hogy továbbléptünk. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de az időjárás megtréfált bennünket. Nagyszerű volt a csapat hozzáállása, hisz a sérültjeinket pótlók remekeltek – elsősorban kollektív munkánkkal vívtuk ki a sikert. Sokat érhetünk el, ha együtt maradunk.”