A hamarosan megjelenő kötetben Hankiss Elemér és Heltai Péter kérésére közel száz tudós, művész, vezető gazdasági szakember fejti ki véleményét a saját jelen- és jövőképéről, valamint az élet értelméről. A „Te rongyos élet..” című kötet szerzői között szerepel a – mint később kiderült, Fidesz-KDNP színeiben politikus szerepre készülő – népszerű televíziós is, aki villáminterjút adott az fn.hu-nak a könyv bemutatóján.
Meglepődött, amikor azt kérték öntől, hogy fogalmazza meg, mi az élet értelme?
Nem lepődtem meg. Időről időre Heltai Péter és Hankiss Elemér megkeres minket különböző izgalmas kérdésekkel. Ez jól beilleszkedett a sorba.
Eddig mindig az országról kérdeztek, hogy mi lenne, ha eltűnne a térképről Magyarország, vagy hogy hogyan tudnánk Münchausen báróként saját hajunknál fogva kihúzni magunkat a csávából. Most sokkal személyesebb kérdéseket kaptak. Összeáll valamilyen egységes kép a különböző válaszokból?
Az ország mi vagyunk: tízmillióan, meg még többen is. Az, hogy milyen életutak, elgondolások vannak kinek-kinek a fejében a saját jövőjével kapcsolatban, azok szorosan összefüggenek, és ezekből előbb-utóbb kialakul egy irányvektor. Egy demokráciában ezek a lelki, anyagi-gazdasági és gondolati tartalommal bíró gondolatvektorok nemcsak politikai szavazat dolgában, hanem társadalmi szolidaritás tekintetében és mondjuk adófizetési morálban is más-más irányba fordulhatnak. Viszont ezek eredőjeként jön ki, hogy mit lehet elosztani, és abból merre lehet fordítani az ország szekerét.
A napokban sokat szerepelt a hírekben az MKDSZ honlapján megjelent írása miatt, amelyben megtámadta Kertész Imrét és Esterházy Pétert.
Nem támadtam meg őket.
Azt írta, hogy fájdalmas és gyalázatos mondatokat öklendezett Nobel-díjas írónk a Die Welt-nek. Egy szocialista kampánykiadványban megjelent faültetésről szóló fotó kapcsán – amelyen Esterházy a polgármesterrel szerepel – pedig azt írta, hogy a „liberális magánérdekek kormánya mellé” odaállt ő is. Noha az író rögtön elhatárolódott ettől a kiadványtól. Azzal kezdődik a bejegyzése, hogy kiírták magukat az irodalmi életből.
Azt kell megérteni – és nekem ezt az író barátaim el szokták magyarázni -, hogy mi az írói kozmopolitizmus. Van egy általános írói kozmopolitizmus, ami a liberális angolszász világra jellemző, például Ohran Pamukra, Harold Pinterre vagy Salingerre. Ők irodalmi választ adnak arra, hogy a világegyetem írói, és hogy a világ lelkéből táplálkoznak. Kertész mondatainak semmi köze nem volt ehhez, ő csak azt mondta, hogy ne kössük Magyarországhoz. Az irodalmi Magyarországtól, az őt tápláló lelkivilágtól van távol, és az egészen más, mintha egy nemzeti önazonosságot nem vállalna. A kettő között van egy olyan értelmezési különbség, amit nekünk is és aki mondja, annak is meg kell tanulni.
Azért magyar írónak tartja Kertész Imrét és Esterházy Pétert?
Abszolút. Időközben egyébként Esterházy valóban ki is jött a szocialista polgármesterrel való faültetésesfotó-ügyből. De én őt ezzel „nem is kerestem meg”, hogy úgy mondjam. Az ő esetében inkább egy grammatikai vitám van az őszödi beszéddel kapcsolatban. Esterházy szerint a Gyurcsány-beszéd egy erkölcsi alapozású beszéd volt. Esterházy Péter, aki csodálatosan bánik a szavakkal, ragokkal, szókreálmányokkal és a magyar nyelvvel, nem gondol arra, hogy politikai térbe kerül ez a mondat, és ott elfogadhatatlan.
Ma minden politikai térbe kerül.
Igen, de akkor kétszeresen kell vigyázni. Én is azt tanulom, hogy ebben a rendkívül átpolitizált irodalmi, nyelvi, kulturális térben olyan mondatokat mondjak, amik értelmesek és elfogadhatók. Ez egy nagyon nehéz lecke.
