Isztabl Antar falu mellett egy egyiptomi parasztember döbbenetes leletre bukkant 1888-ban – elképesztő tömegben egymásra halmozott macskamúmiákat rejtett a homok. „Nem egy-kettő, nem is egy-két tucat vagy néhány száz macskáról van szó. Tízesével-húszasával hevernek egymáson, meglehet, több százezer macska maradványai” – írta az English Illustrated Magazine.
Csak a kincs számított
Némelyik vászoncsomag tartalma kifejezetten jó állapotban vészelt át annyi sok századot – egyik-másik macskán még azt is látni, hogy a pofáját annak idején bearanyozták. A nagyjából sértetlen példányokat a falubeli gyerekek aprópénzért eladták a turistáknak, a többit halomban, trágyaként értékesítették. Az egyik hajó nem kevesebb mint 17 tonnányi macskamúmiát, vagy 180 ezer tetemet vitt át Liverpoolba. Az ókori maradványokat Anglia-szerte szétterítették a szántókon.
Akkortájt sorra-rendre indultak Egyiptomban a busásan pénzelt expedíciók. Óriási területeket ástak föl a sivatagban, fáraósírokat, aranyozott és festett maszkokat, koporsókat találtak, pompás tárgyakkal gazdagították az európai és amerikai magángyűjteményeket, múzeumokat. A temetkezési helyeken előkerült sok ezer állatmúmiával csak addig törődtek, amíg mindet eltakarították az útból, hogy hozzáférhessenek a becsesebb tárgyakhoz. Abban az időben a kutyát sem érdekelték az óegyiptomi időkből való, nagy műgonddal bepólyált és elhantolt állati maradványok.
Művészi tökéllyel tartósított, rég pólyáját vesztett vadászkutya – a fáraó kedvence lehetett valaha. (NG.hu)
Nem az arany a fontos
Száz esztendő telt el azóta. A régészet felnőtt, a kincsvadászokat felváltották a módszeresen dolgozó kutatók. Ők már tudják: nem az aranytól ragyogó ékítmények, hanem a köznapi élet tárgyai, eszközei tesznek igazán fontossá egy-egy lelőhelyet – elmesélik az utókornak, mivel foglalkozott, miként látta a világot, s miféle istenekhez fohászkodott a hajdani idők embere. Ha így tekintünk rájuk, a letűnt korokból ránk maradt állatmúmiák mérhetetlenül értékesek.
Mindegyik mumifikált állatban valamely isten földi képviselőjét tisztelték a régi egyiptomiak. A macskáknak Tartósított marhaszeletet, finom kacsa-, liba-, galambpecsenyét is elhelyeztek a halott mellett. A húst besózták, kiszárították, vászonba pólyálták. Akár rendszeresen evett az illető ilyesmit életében, akár nem, a túlvilágon bizonyosan nem szenvedett hiányt
A cikk folytatása az NG.hu-n olvasható.
