MTV-s zsarolás a tévéfilmek napján

„Szemét közszolgálati tévé” – kesereg a folyosón egy tönkrement dokumentumfilm-stúdió munkanélküli vágója csütörtök reggel a MOM Park folyosóján. A dokumentumfilmesek azt mesélik egymás között, hogy a Magyar Televízió, amelynek „alapvető feladat lenne” a hazai dokumentumfilmek bemutatása, manapság csak akkor hajlandó műsorra tűzni egy-egy ilyen alkotást, ha a készítői lemondanak a honorról. „Így zsarolja meg a szakmát az állami pénzből működő televízió” – vonja le a konzekvenciát ismerősünk. „Nyugodtan megírhatod, reggel Almási Tamás is bemondta a Kossuth Rádióban” – teszi még hozzá. Érdekes nyitánya egy olyan napnak, amikor a televíziós versenyfilmeket mutatják be.

Csütörtökön egyébként még elég csendes volt a filmszemle helyszíne. Délelőtt néhány lézengőnek tűnő újságíró, pár filmes és két-három tucat ember ballag a vetítőtermekbe. Estére kicsit többen leszünk, de nemigen szorul ki akkor sem senki. Semmi ünnepi hangulat. A kilenc versenyző tévéfilmből nyolcat láthattak az érdeklődők. A kakukktojás Horváth Csaba filmje, A tavasz ébredése, amit csak péntek este vetítenek a sajtó számára. Hogy miért pont ilyen a beosztás, arról nem tudunk nyilatkozni, mindenesetre így is reggel kilenctől szinte szünet nélkül követték egymást az alkotások.

Hogy mitől tévéfilm a tévéfilm, az nem teljesen világos. Talán a finanszírozás módja lehetett a megoldás, talán az alkotások hossza – okoskodtunk. Megkérdeztük hát a szervezőket, a megoldás megint nagyon egyszerűnek bizonyult: amelyik filmet ebbe a kategóriába nevezték – a rossz nyelvek szerint azért, mert itt nem volt előválogató zsűri.

Nulla pénzből jó mozi

Az fn.hu kultúrkommandója hat filmet látott. A legjobban nekünk a mindenféle támogatás nélkül, nullás költségvetéssel készült Komoly dolgok tetszett. Szabó Csilla alkotása – ami egyébként éppúgy belefért volna a játékfilmes kategóriába is – amolyan „így jöttünk” film. Arról a kapunyitás előtti pánikról szól, amikor a frissen érettségizett fiatalok – két fiú és egy lány – még nem teljesen felnőttként, de már komoly kihívásokkal evickélnek a ballagáson nyilván sokszor elhangzott „nagybetűsbe”. A középpontban a hegedűművésznek készülő Szonja, aki mesterétől, egy nála 30-40 évvel idősebb nős férfitól várja, hogy elváljon, és aztán együtt éljenek boldogan, amíg meg nem halnak. Nem jön össze, naná. Két régi barátja próbálja ápolgatni a lelkét, Lambert és Géza, akik a maguk módján természetesen szerelmesek a lányba.

E három főhős és családtagjaik csetlése-botlása „viszi végig” a tulajdonképpen mély gondolatokat ábrázoló, de mégis humoros filmet. Kiváló szereplőket választott a rendező, kiváltképp a Lambert sógorát, Bandi taxist alakító Lukács András alakítása emlékezetes. Ő a nagyszívű, alulművelt Bodi Guszti-rajongó, akinek az esküvője jelenti a film tetőpontját. Ő a humor szolgáltatója, aki mégsem megy át bohócba, ripacsba, és mégis hétköznapi figura marad.

A film egyik legnagyobb erőssége pont ez. Úgy mesél a három fiatal életéről, hogy a dráma, a humor ott van, de mégsem nyomja agyon a filmet. Szerethető mindennapi hősök, mindennapi történetei.

A kolbász és az ördög síkidoma

Vetítettek egy epizódot a Duna tévén futó Állomás című sorozatból is. A Pajer Róbert által jegyzett rész középpontjában egy félreértés áll: eltűnik egy tacskó, azt gondolják, hogy az állomásfőnök kolbászt csinált belőle. Ha-ha, mondhatnánk. De a Szigorúan ellenőrzött vonatok óta tudjuk, hogy egy állomás kalandjai tényleg viccesek, főleg, ha jó színészek játsszák a vasutasokat. Itt minden megvan. Nem akar nagyot a rendező, de az szórakoztató. Szintén ő készítette az És a nyolcadik napon című filmet is. A megrázó alkotás egy Down-szindrómás gyerekről szól. Titi megszületése és felnövekedése először trauma az egyedülálló anyukájának és családjának, de lassan átalakítja az érzelmeiket. Leegyszerűsítve: megtanítja őket szeretni. A film kicsit talán hosszúra van vágva, sokszor leül, kicsit feszesebbre szerkesztve nagyobbat ütött volna.

Esztergályos Károly Májusi zápora Kafka Margit művei nyomán készült, amelynél a szöveg a rendező saját bevallása szerint az író szellemiségét tükrözi, de nem követi szó szerint. A téma az ördög kedvenc síkidoma, a szerelmi háromszög. Ez esetben egy korosodó művészeti főtanácsadó, a felesége és egy ifjú szobrásznő található a csúcspontokban. A történetet hármójuk szemszögéből mesélik el. A kis történetek eszerint egyrészt úgy alakulnak, hogy a feleség, majd ifjú művésznő kerül ki győztesen a nagy leleplező találkozásból, a férfi végkép elrugaszkodott vágyálomszerű verziójában pedig egy pezsgőlocsolós gruppenpartiban csúcsosodik, zárul a sztori. A történetekben azonban nem mindegy a sorrend, mert bennünk végső soron a legutolsó sztori marad meg, mintegy folyton felülírva az előzőt.

A film legfőbb erőssége Ónodi Eszter, aki uralja a vásznat, ahogyan a dáma szerepe megköveteli. Bár a rengeteg közelivel és a csupasz test melegségével és intimításával operál a kamera, de valahogy mégis eltávolodunk, mert a képek ezeknél a közeliknél beremegnek, és mi is imbolygunk a kamerával.

Láttuk még Vasvári Emese Alíz és a hét farkasát. Ez az egyébként színházi rendezéssel is foglalkozó színésznő első rendezése. Röviden: Kamarás Iván filozofál (a kritikusok nagy derültségére), feltűnik a tavalyi Koccanásból is ismert időfagyasztás, elhangzik Nick Cave Weeping Songja, kudarcos családegyesítési kísérlet, gagyiba hajló misztikus befejezés.

Mundruczó Kornél A Niebelung-lakóparkja pont olyan nyomasztó, pont olyan súlyos, mint a színházi előzménye. Pont olyan. Teátrális.