A tavalyi évet az autókereskedők nagy része hatalmas hitelállományának kordában tartásával töltötte. Míg futott a szekér, a nagy forgalom motorja a hitelezés volt mind kereskedői, mind vásárlói oldalról. Ennek kapcsán a kereskedők jelentős készlethitel-állományt, beruházási hiteleket halmoztak fel. A bankok lényegében a készletfinanszírozás révén kötötték magukhoz a dílereket, rákényszerítve őket arra, hogy az általuk kínált hitelkonstrukciókkal értékesítsék autóikat.
A válságban azonban nagyon hamar eltűntek a vevők, maradtak a hatalmas készletek, a hiteleket továbbra is fizetni kellett. A svájcifrank- és az euróalapú készletek finanszírozása a tavalyi gyenge forintárfolyamon szinte lehetetlenné vált a legtöbb kereskedő számára. A fedezeti érték alaposan lecsökkent, a pénzintézetek pedig visszakövetelték a pénzüket vagy pluszfedezetet követeltek. Ennek a nyomásnak sokan nem tudtak megfelelni és egyes piaci hírek szerint a kereskedések közel 30 százaléka került a tönk szélére.
Első menet
Míg a tavalyi év, a fenitek nyomán, a hitelek féken tartásáról szólt, az idei évben a legnagyobb kihívást a fokozatosan életbe lépő, változó finanszírozási szabályok jelenthetik a megmaradt kereskedéseknek és finanszírozóknak.
Januárban lépett életbe az első változás, miszerint a kereskedőknek a finanszírozók csak meghatározott kulcs alapján fizethetnek jutalékot. A kifizetés ráadásul a korábbi gyakorlattal szemben nem egy összegben, hanem a futamidő alatt egyenletesen történhet majd. Az ügynöknek kifizetett jutalék a jövőben a hitelösszeg 12 százalékát nem haladhatja meg. Ez a plafon előbb 2010. július 1-jétől 9 százalékra, majd 2011. január 1-jétől 5 százalékra mérséklődik. (Íme a PSZÁF-ajánlás.)
Mindez korábban úgy működött, hogy a bank „előre”, a szerződés megkötése után átutalta a jutalékot, maximum, ha bedőlt az ügyfél a legtöbb bank visszaírta a kifizetett összeget. Egy hitelezéssel foglalkozó forrásunk szerint az igaz, hogy az elmúlt időben jelentősen nőttek a jutalékok, azonban ez többségében nem jelentkezett a vevő felé, hiszen nehéz lett volna a piacon az átlagosnál akár csak 5000 forinttal drágább havi törlesztőrészletű hitelt eladni.
Második menet
Márciustól lesz hatályos, második csapásként, az a rendelet, amely tovább szigorítja az önrész mértékét a gépkocsi-finanszírozásban. A jelenlegi 20 százalékos önrész helyett a jövőben, a forintalapú hiteleknél minimum 25 százalékot, az euróalapú hiteleknél minimum 40 százalékot és svájcifrank-alapú hiteleknél minimum 55 százalékot kell vállalni a vevőnek.
A szabályozás 2008-ban bevezetett – a 20 százalékos minimális önrészt előíró szigorával – egyetértenének a piaci szereplők, hiszen tarthatatlan volt a pár évvel ezelőtti nullaszázalékos önrésszel kínált hitelezés. A törvényalkotó óhaja, hogy a forinthitelek felé terelgeti a lakosságot, az elmúlt év árfolyamhullámzásai kapcsán ugyancsak értékelendő a finanszírozók szerint, azonban ehhez – mint már annyiszor elhangzott – alacsonyabb forintkamatszintet kellene elérni, hogy piacképes legyen.
A finanszírozók mindezen túl úgy vélik, a bankok saját értékelő (scoring) rendszerei sokkal összetettebbek annál, mint hogy egy ilyen szigorú regula alapján jó döntést hozzanak. A gyakorlatban ezerféle szempont alapján vizsgálják egy ügyfél hitelképességét, és ha rendszer nem működik megfelelően, gyorsan változtatnak rajta. Hangsúlyozzák: arról sem szabad megfeledkezni, hogy Magyarországon élünk. A megemelt önrészre már most is gyakorlat, hogy a bank felé felülírják az autó árát, így az nagyobb hitelt ad a vásárlónak, miközben a kereskedő az elvártnál lényegesen kisebb befizetett önrésszel is elindíthatja a szerződéskötést. A szabályozás ugyanis abban sem korrekt, hogy mit nevez vételárnak. Legalább 10 olyan tényezőt lehet felsorolni – például az autóhoz adható extra felszerelésekkel lehet játszani – amely miatt nem lehet pontosan meghatározni, milyen vételárhoz kell kötni az önrészt.
