Élet-Stílus

Szagtalan a csepeli “szörny”

Régi mondás, hogy, „ki a Duna vizét issza, saját hugyát issza vissza”. Ezen az áldatlan helyzeten változtat végre – legalábbis a fővárosiak számára – az a Duna Plaza-méretű szennyvíztelep, amely a Csepel-sziget végében kapott helyet. Megnéztük működés közben. Videó!

A szennyvízkezelés világa bár korántsem olyan izgalmas, mint taxishiénának lenni a repülőtér környékén, de egy ilyen hatalmas és új beruházás kapcsán mégiscsak érdekes, mire költöttek el közel félmilliárd eurót. Kiváltképp annak fényében, hogy a városházi kommunikáció szerint éppen e monstre beruházás miatt drágul idén 9 százalékkal a budapestiek számára a csatornadíj. Hogy ez valamennyire igaz, annak oka, hogy az EU-s beruházás költségeit már jó néhány éve fizetik a fővárosiak, a projekt megkezdése óta drágítja a fővárosi csatornadíjat.
A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep, vagy ahogy a helyiek hívják, a „Fekália Művek” legfontosabb eredményeként a főváros szennyvizének 95 százaléka biológiailag tisztítottan ömlik a Dunába. Így Budapest főutcája: a Duna!, ismét őshonos halfajokkal, vizával, lesőharcsával vagy menyhallal is benépesülhet, ahogyan azt korábban Demszky Gábor főpolgármester ígérte. A telepen elsőre az tűnhet fel, hogy mennyi külföldi rendszámú autó parkol a környékén. Persze, ez nem valami furcsa vámszabad terület egyben, hanem az unió legnagyobb hazai környezetvédelmi projektjében részt vevő négy nagy konzorcium és a mintegy 100 alvállalkozó autóparkja áll itt, akik közt jelentős számú a külhoni munkaerő.

A több hatalmas, összességében mintegy 15 focipályányi területű épületből álló komplexumot végigjárva a legnagyobb félelem, a fesztiválos Toi-Toi vécéket is megszégyenítő bűz egyáltalán nincs jelen. Némi tulokszag persze van, egy-két helyen, de mindez semmi ahhoz képest, amit például a Soroksári úti dél-pesti szennyvíztelep áraszt télen-nyáron. A beruházás egyik alapkritériuma volt a nullaszázalékos szagkibocsátás. A hatékonyságát ugyanakkor mindez jelentősen rontja, nem az, hogy nincs büdös, hanem hogy a befedett objektumokat mesterségesen kell szellőztetni.

A szennyvíztisztás veleje – a mechanikai szűrést, előülepítést követően – tulajdonképpen lezárt termekben zajlik. A csarnokokban lévő hatalmas biológiai medencékben baktériumok oxigén segítségével bontják le a szerves anyagokat, viszont olyan hatékonysággal, hogy nem nagyon marad levegője semmi másnak, így max. 3 percig húznánk ide belépve. A lebontott és kicsapatott anyag ezt követően hatalmas komposztálókba kerül, ahol a kiváló gázokat két nagyméretű gázgömbben fogják fel. Ezzel egy speciális gázmotort hajtanak, ami jelentős energiát szolgáltat, éppen a komposztáláshoz szükséges meleg előállításához. Emellett marad még energia a telep villamosellátásának egy részéhez.

Az egész szennyvíztelepet a tervek szerint hatalmas zöldterület veszi majd körbe, amely szépen koronázza meg ezt az egyébként valóban elképesztő mérnöki és kivitelezői munkát tükröző létesítményt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik