Generációs problémák

Miközben már az egészen kis diákok is legalább 3 képernyőt használnak egyszerre, tanáraik sokszor még buzgón fénymásolnak. Évek óta nincs döntés a méregdrága digitális táblákról, miközben egy csepeli tanárnő a fizikaszertárban fillérekből összedobta olcsó alternatíváját. Bár egyetemi vizsgára már csak neten lehet jelentkezni, de a jegyzeteket még kinyomtatják. Amíg a szünidőben egy mai gyerek jobbára képernyőkről tájékozódik, és igényes kommunikációs eszközöket használ készségszinten, addig az iskola kapujában azzal kell szembesülnie, hogy a méregdrága tankönyvek árán túlmenően külön fénymásolási díjat is szednek tőle. A globális zeneműkiadók könyörögnek az üzleti modellért…

Csodabogár tanár úr
A fénymásolás szinte a honi oktatás digitalizációs korlátjainak egyik szimbolikus megjelenése. A tanárok többnyire rövid szövegeket osztanak ki laponként 8–32 forintos áron elszámolva, amelyek a diákok által használt legegyszerűbb telefonok sms-fogadójában is bőven elférnének: kirándulási tudnivalók, szakköri listák, kötelező irodalmak. Igaz, felmerülhet, hogy nem mindenki rendelkezik mobillal, bár ennek az állításnak ellentmondanak az iskolai tiltólisták, melyeken előkelő – szinte csak a drogokkal, szúró-vágó eszközökkel összemérhető – helyet foglalnak el a hordozható kommunikációs eszközök. Első ránézésre az sms-díjak is jó érvnek tűnnek, de IP-alapú rendszerrel az osztály telefonszámaiból csoportot képezve, a fénymásolás töredékösszegéért küldhető sms az iskolai vagy otthoni PC-ről. További ötletünk: osztályfőnöki blog – a legfontosabb tudnivalókkal.

Hogy a tananyagok miért nem jelennek meg a diákok által talán legszélesebb körben használt felületen, a mobil képernyőjén? Nos, a hazai tapogatózás – konferenciák szervezése, felmérések rendelése és tanulmányok készítése – már megkezdődött, de áttörésről még nem beszélhetünk ezen a területen.
Részben a technológia szab gátat a mobiltelefonok, illetve a mobilplatformok oktatási célú használatának, részint pedig az emberi tényező, amennyiben elsősorban informatikusok értenek az eszközök használatához, de nekik nincs szakmai képesítésük a tananyagfejlesztésre – magyarázta Busznyák János, a Pannon Egyetem Georgikon Karának adjunktusa, aki maga is részt vett az erre vonatkozó hazai kutatásokban. Mint mondta, mindamellett a diákok önkéntelenül is részt vesznek a mobil oktatási célú felhasználásában: például, amikor a leckét elkérik egymástól sms-ben, vagy amikor a telefonnal lefényképezik és szétküldik az órarendet. S azt sem szabad elfelejteni, hogy gyakorlatilag minden tantestületben van egy-két megszállott, aki fontosnak tartja, hogy a tantárgya „jelen legyen” azon a képernyőtípuson, amelyet a diákjai a legtöbbet néznek. Ugyanakkor nem egyszerű a helyzet, hiszen a mobilok jelentős része nem használható olyan széles körűen, amilyet a „hagyományos” e-learning alkalmazások megkívánnak, ezért az elkötelezett tanárok kénytelenek maguk fejleszteni. A mobilplatformok közül szoros kivételt képez az Apple podcastingje, ez ugyanis valóban széles körű alkalmazási felületet biztosít, ám amíg a tengerentúlon az ilyen készülékek elterjedtsége 20–30 százalékos, részarányuk nálunk elenyésző.

De nehéz az iskolatáska
Egy mai gimnazista, különösen, ha az oly divatos felzárkóztató évet is igénybe veszi, 5 tankönyvcsomag árát fizeti ki, hogy azután cipelhesse egész évben. Akárhogy számoljuk, ebből egy beugró szintű laptopot lehetne venni – vagy éves díjjal lízingelni. Ráadásul ebben az iskolatípusban, különösen az érettségi közeledtével, már széles körben megjelennek a szaktanárok által kör e-mailen szétküldött tételek, források, alternatív tananyagok, ahonnan már tényleg csak egy lépés lenne a file-megosztók, webnaplók, közösségi terek és szolgáltatások aktívabb használata. Ráadásul a legtöbb helyen már tantárgyat sem lehet felvenni, vizsgára sem lehet jelentkezni másképpen, mint az interneten keresztül. Sőt, az oktatók gyakran a zh-eredményeket is a Neptunra „tűzik ki” a régi jó tanszéki hirdetőtábla helyett. Ennek ellenére az egyetemisták, főiskolások is szemeszterenként jó pár kilónyi könyvet, jegyzetet vásárolnak, amelyek azután a vizsgaidőszak végén a kukákban végzik, jobb esetben visszavándorolnak az antikváriumba. Hacsak nem jelenik meg az új, bővített kiadás.
Mégis mi indokolja a nem olcsó papíralapú tananyagok dominanciáját? – kérdeztük Makrai Zsoltot, a hazai felsőoktatásban piacvezető Neptun Egységes Tanulmányi Rendszert kiépítő SDA fejlesztési igazgatóját. Mint mondta, a nyomtatott jegyzetek és tankönyvek használatának jelenleg egyik oka a megszokás, a másik pedig az, hogy így tudják a szerzők a jogdíjakat érvényesíteni. A felsőoktatásban legelterjedtebb Neptun már megpróbált lépni ebben az ügyben, s felajánlották az összes intézményüknek, hogy a következő 2 évben ingyenesen használhatják az integrált e-learning- és kollaborációstér-funkcionalitást. Mindkettő lehetőséget ad arra, hogy a megtanulandó anyagot elektronikus formában jutassa el az intézmény oktatója a hallgatókhoz, a kollaborációs térben ezenkívül a kurzusok hallgatói saját virtuális térben tudnak kommunikálni egymással, illetve a kurzushoz tartozó elektronikus anyagokat, feladatokat megoszthatják egymással. Bízik benne – tette hozzá –, hogy e felajánlásuk hozzájárul ahhoz, hogy egyre jobban elterjedjen a magyar felsőoktatásban az elektronikus jegyzetek, anyagok használata.

Magyar virtus?
A sokat emlegetett digitális szakadék néha egészen könnyen átugorható, igaz, elkél hozzá némi tanári lelemény. A kormányzat még 2007-ben ígérte meg, hogy három év alatt 30 ezer digitális táblát rendel az iskoláknak. Az ügy máig nem jutott a pályáztatás célegyenesébe, amelyen joggal mulat a hazai közvélemény. A tender keretösszege időközben 40 milliárd forintról 24 milliárdra zsugorodott, az eszközbeszerzés újabb eredménytelenségét éppen pár hete jelentették be. A több százezer forintos táblákért zajló beszállítói harc zajától szinte alig kapott figyelmet az a csepeli általános iskolai matematika–fizika szakos tanárnő, aki tengerentúli egyetemisták által az interneten közkincsé tett módszert alkalmazva állította elő a drága készülék filléres alternatíváját. Egy konzoljáték távirányítója, házilag barkácsolt LED-es toll, ingyen letölthető szoftverek, továbbá a meglévő iskolai projektor és egy asztali PC kellett csak ahhoz, hogy a fizikaszertár átadóablakából digitális tábla legyen. A befóliázott ablaküveget hátulról vetíti, így ennek az egyéni ötletnek köszönhetően ezt a táblát nem árnyékolja az előtte mozgó tanár vagy diák.