A kérdés megválaszolásához az NRC a Visitor Media Research (VMR) üzleti döntéshozókra optimalizált kutatásának, a VMR.eco-nak tanulmányozása kereste a választ. A VMR alapból 14-69-éves netezők körében felvett adatait a 18-69-évesekre számítva vettük figyelembe, míg a VMR.eco a 18-69-éves netező, kis- és középvállalkozásokban döntéshozó pozícióban dolgozókra reprezentatív. Ily módon a közös alap módot nyújt affinitás jellegű vizsgálatok elvégzéséhez is. Utóbbi célcsoport körében az internetes elérés penetrációja olyannyira magas (94%), hogy akár a teljes KKV-döntéshozói csoportra is nagy biztonsággal vonhatunk le következtetéseket.
Ez a nagy arányú online hozzáférés önmagában azt feltételezi, nethasználati szokásaikban előrébb járnak az átlagnál, mivel céges tevékenységük és jobb anyagi helyzetük okán hamarabb és több lehetőséget kaptak a világhálóval való megismerkedésre. E tekintetben a KKV-döntéshozók jelentős előnyre tettek szert; 35 százalékuk rendszeresen vásárol neten keresztül, másik 40 százalék alkalmanként teszi ezt, míg ezeken kívül további 15 százaléknak van már tapasztalata a témában. Összesen tehát 90 százalékuk átesett már a tűzkeresztségen, és pusztán a netes leírás és néhány kép alapján helyezte bizalmát a termékbe.
A netes vásárlások jó része afféle ’hibrid’; bár az ügylet egyik fele, a szerződési ajánlat és elfogadása az online színtéren zajlik, a teljesítés mindkét fél részéről offline módon megy végbe. Az online fizetés tehát még inkább gyerekcipőben jár, mint a netes vásárlások. A magyar lakosság hagyományosan konzervatív megtakarítási- és pénzügyi szokásai nemigen támogatják elterjedését. Ahogy az várható volt, a döntéshozók fejlettebb netes fizetési kultúrával rendelkeznek.
Minden negyedik KKV-s döntéshozó nyilatkozott úgy, hogy rendszeresen fizet online, míg 39 százalék ritkábban ugyan, de bonyolít ilyesfajta tranzakciókat. Csupán 35 százalék, azaz alig több, mint egyharmaduk ’érintetlen’ még ebből a szempontból. Ez főleg annak fényében kedvező mutató, hogy 10 százalék egyáltalán nem vásárolt még online, tehát nem is igen került még olyan élethelyzetbe, hogy effélére igénye támadt volna.
Az átlagos, felnőtt internet-felhasználók jóval nagyobb lemaradásban vannak, mint a vásárlás tekintetében. A rendszeresen (6%) vagy néhanapján (13%) neten fizetők összesen nem teszik ki az összes netező egyötödét, azaz ötből négy felhasználónak még sosem volt dolga ilyesmivel.
Technikai szüret
Léteznek olyan szolgáltatások, megoldások a világhálón, melyek igénybevételéhez nincs szükség semmilyen előkészületre és előtanulmányokra. Egy relatíve fiatal médiumról lévén szó, a technikai újítások gyorsan követik egymást és terjednek el, avagy hullanak a porba.
A fórumok, a blogok, a közösségi oldalak igen rég óta léteznek, és egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Hogy a hírkínálat böngészését, a frissen megjelenő bejegyzések, információk, cikkek felfedezését megkönnyítő RSS hírolvasó szolgáltatás (Rich Site Summary) melyik utat fogja bejárni, később derül ki. A VMR 2009-es felmérésének adatai szerint a 18-69-éves netezők csupán 11%-a használja valamilyen rendszerességgel, noha nyilván ennek többszöröse böngész híroldalakat, blogokat új cikkek és bejegyzések után kutatva. A felhasználási lehetőségek széles spektruma ellenére a KKV-szektor döntéshozói közül is csak minden ötödik, pontosan 20 százalék veszi igénybe e lehetőséget, pedig a neten újonnan megjelenő információk rohamosan növekvő mennyisége segítség nélkül egyre nehezebben és kisebb hatásfokkal dolgozható fel.
Témánál vannak
Adja magát az az alternatív megoldás, hogy a lehető legszélesebb látókörhöz és a legfrissebb hírekhez nagy látogatottságú általános híroldalakra kell kattintani, ahol megbízható forrásból származó információt kapunk, legtöbbször hivatásszerűen ezt a tevékenységet űző, nagyszámú embertársunktól, vagyis általában újságíróktól.
A VMR.eco 2009-es kutatása a tavalyihoz hasonlóan a KKV-döntéshozók körében továbbra is az index.hu, az origo.hu és a hvg.hu ’szentháromságát’ hozta ki (kérdés: látogatta-e az oldalt az elmúlt 1 hónapban, az igenek százalékos aránya), azaz e három oldal látogatóinak mondták magukat a legnagyobb arányban a célcsoport tagjai. Nem meglepő, hogy ebben az összevetésben is a legnagyobbak állnak az élen, ám itt már versenyben vannak az alapból gazdasági- és üzleti témájú weboldalak is. Ám míg a két nagy esetében a napi látogatás a legjellemzőbb, a többi esetében a heti rendszeresség van túlsúlyban. Ez utóbbiban nyilván szerepet játszik az adott oldal tartalomfrissítési politikája is; a rendszeres látogatók egy idő után maguktól is tudják, mikor várható frissülés.
Az üzleti döntéshozók online tartalomfogyasztási szokásai tehát túl nagy meglepetést nem okoznak azzal, hogy jórészt gazdasági-, üzleti- és piaci információk után kutatnak, és azokat megbízható forrásból, azaz nagy látogatottságú oldalak gazdasági rovataiból, és tematikus gazdasági oldalakról szerzik be. A látogatásuk célja ezeken az oldalakon a felsorolás sorrendjében pénzügyi-, politikai-, árfolyam-információk beszerzése, valamint különféle kalkulátorok használata (leginkább bér-, SZJA- és valuta-kalkulátoroké).
Nem üzletre
Ugyanakkor, mindössze a válaszadók egynegyede mondta azt, hogy az online töltött idő több, mint 60 százalékát üzleti célokra fordítják, a felénél ez az arány nem éri a 40 százalékot sem, azaz minden második KKV-döntéshozónál bőven túlsúlyba van a munkával össze nem függő internethasználat. Sőt, a csak hivatalos okokból netezők aránya igen alacsony; ily módon az internet számukra már nem kizárólag ‘információs szupersztráda’, hanem kommunikációs és szórakozási célokat is szolgál. Összességében megállapítható, hogy esetükben a munkahely adta nagyobb internetes penetráció és a technikai körülmények, eszközök rendelkezésre állása egyéb, ’civil’ online tevékenységükre is jelentős hatással van.
