Az elmúlt másfél év gazdatüntetései rámutattak arra, hogy a hazai termelők gyakran teljesen kiszorulnak a polcokról. Legtöbbször arra hivatkoznak a kereskedők, hogy azért, mert nem tudnak megfelelő minőséget és megfelelő mennyiséget szállítani megfelelően alacsony áron. De mi lapul a csomagolás és a héj mögött?
Hogy állunk most?
A termelők ötven évvel ezelőtt európai átlagban a fogyasztói ár közel felét megkapták, mára ez az átlag 20 százalékra zuhant egész Európában. A legnagyobb láncoknál még ez alá is képesek menni. A hazai gazdák szerint akkor érné meg őstermelőnek lenni, ha a fogyasztói ár 70 százalékát kapnák kézhez, és a maradékon osztoznának az értékesítési láncban részt vevők. A termelőtől az élelmiszerfeldolgozó-iparhoz kerül az áru: 1994-ig a élelmiszerfeldolgozás szinte teljesen a multinacionális cégek kezére került. Ők állnak kapcsolatban a kereskedő áruházakkal.
Számos esetben kerültek napvilágra olyan tisztességtelen gyakorlatok, amelyeket a kereskedők alkalmaztak a beszállítóikkal szemben, illetve a piaci igényekre hivatkozva erőteljesen háttérbe szorították a hazai termelőket. Ennek ellensúlyozására tett közzé idén év elején a Földművelésügyi Minisztérium egy közleményt arról, hogy az áru 80 százaléka magyar lesz idén július 1-től az összes szuper- és hipermarket polcán.
Hosszas jogi herce-hurca és kemény lobbizások után megszületett az a Termékpálya Kódex, ami sok mindenről szól, és részletesen szabályozza a kereskedők és a multi élelmiszerfeldolgozók közötti viszonyt. A hazai termelők érdekeire azonban egyáltalán nem tér ki. Jól szemlélteti a végeredményt, hogy éppen az a hazai áruk 80 százalékos kereskedelmi jelenlétéről szóló mondat került ki egy az egyben a kódexből.
Miért van itthon külföldi élelmiszer?
Egy része abból a fogyasztási őrületből és globalizált egyenízlésből adódik, ami azt sugallja, hogy bármilyen élelmiszer elérhető számunkra, mindegy, hogy honnan származik. A marketing segítségével az egzotikus élelmiszereket ráadásul magasan lehet pozícionálni. A multinacionális gyártók számunkra elképzelhetetlen bérekért dolgoztatják a fejlődő világban élőket, továbbá az exkluzív termékjelleg miatt átlagon felüli haszonkulcsot érnek el. Tipikusan ilyen termékek a kávé, a banán, a kakaó.
A mai világban nem reális azt várni, hogy mindenki fogja vissza fogyasztását az egzotikus ételek terén, mert most már hozzászoktunk. Arra azonban van lehetőségünk, hogy hozzájáruljunk a bevételek igazságos elosztásához. A Fair Trade, magyarul méltányos kereskedelem egy nemzetközi mozgalom, amelynek alapelve, hogy a logójukkal ellátott termékek bevételéből nem csak a kereskedők, hanem a termelők is tisztességesen részesednek. Keressük tehát ezeket a termékeket!
A másik esetben olyan külföldi termékről van szó, amelyek termesztése, előállítása itthon is folyik vagy folyhatna, mert az éghajlatunk kedvező. Az egész világnak szállító multinacionális gyártók olyan nagyüzemi eljárásokat alkalmaznak, amik lenyomják az egységre jutó költségeket, és nagyon alacsony beszállítói árat eredményeznek. Velük szemben az itthon módszeresen szétaprózott mezőgazdasági termelés nem tudja felvenni a versenyt.
Miért fontos környezetvédelmi szempontból a helyi termék?
Az import élelmiszerek esetében az alapanyagokat – növényeket, húst – rendszerint teljesen természetidegen módszerekkel termesztik, tenyésztik. Jelentős mennyiségű vegyszerrel segítik, hogy egyenformát, egyenszínt – a kereskedők olvasatában állandó minőséget – érjenek el. Kimutatták, hogy az import termékekben jóval magasabb a vegyszerek aránya, mint a hazaiakban. A hosszú szállítás miatt vegyszerekkel tartósítják az élelmiszert, esetleg az állandó hűtés miatt fogyasztják az energiát, sőt, gyakori, hogy már a nemesítési eljárásoknál figyelnek a szállítást segítő tulajdonságokra. Nem véletlen, hogy például a mai paradicsom héja jóval vastagabb a 15-20 évvel ezelőttiekhez képest.
A szállításhoz rengeteg csomagolásra van szükség, amiből a fogyasztó csak a jéghegy csúcsát, a fogyasztói csomagolást látja. De ne feledkezzünk meg a jóval nagyobb mennyiséget kitevő kereskedelmi gyűjtőcsomagolásokról sem. A logisztika során raktárról raktárra szállítják az élelmiszert, itthon szinte kizárólag kamionnal. A raktárak felépítésének és üzemeltetésének jelentős a környezeti terhelése, a kamionos szállításról nem is szólva. Ezt mind megspóroljuk, ha a hazai kistermelőtől vásárolunk.
A helyi termelőktől való vásárlással, a helyi kereskedelem révén egyrészt egészségesebb, frissebb élelmiszerhez jutunk kevesebb környezetszennyezéssel, másrészt helyben marad a jövedelem. A helyi közösségekben forgó jövedelem már rövid távon is képes fejleszteni az életminőséget, és ún. fenntartható közösségek jönnek létre, amelyek képesek megállni a saját lábukon. A javuló életminőség része a környezettudatosabbá válás, ami utódaink jövőbeni élettere szempontjából alapvető.
Fogyasztóként lehetőségünk van eldönteni, hogy a hazai gazdaság fejlődését és a hazai fenntartható közösségek kialakulását támogatjuk-e, vagy továbbra is pénzeljük a gazdaság már kórós nemzetközi függőségét, működésképtelen állapotát. Vásárláskor ne csak az akciós árak lebegjenek a szemünk előtt, mert könnyen lehet, hogy az olcsó termék után sokkal többet kell majd költenünk saját és gyermekünk egészségére, lerombolt életterünk helyreállítására. A döntés az Ön kezében van, kedves Olvasó!
bővebben
A témáról bővebben a Hulladék Munkaszövetség honlapján olvashat.
Cikkünk szerzője Graczka Sylvia, a Hulladék Munkaszövetség munkatársa.
