Gratulálunk a sevillai díjakhoz. Mi lehet tudni erről a fesztiválról?
Ez egy európai fesztivál, amelyet az egyik legrangosabbnak tart a szakma. Ezt egyébként az is mutatja, hogy itt hozzák nyilvánosságra évről évre az Európa Filmdíjak jelöltjeit. Idén 16 európai játékfilm volt versenyben, többek között Jacques Audiard börtönthrillere, A próféta, amelyet hat kategóriában is jelöltek az „Európai Oscarra”, vagy Jessica Hausner Lourdes című filmje, amely a nagydíjat nyerte. A díjakról a Nicolas Roeg által elnökölt nemzetközi zsűri döntött. Az Adás megnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, és az egyetemistákból álló diákzsűri elismerését is.
Az Adás valóságos fesztiválturnén van, Sevilla után most épp Torinóban versenyez. Vetítették már? Hogy fogadta az olasz közönség?
Igen. A fesztiválpalotában telt ház előtt ment az Adás, Coppola új filmje előtt volt műsoron. Úgy tűnt, nagyon kedvelte az olasz közönség is a filmet. A vetítés után megtapsolták, sokan gratuláltak. Ami a film „fesztiválturnéját” illeti: miután meghívták a szarajevói filmseregszemlére, bemutatták a Varsóban és Mumbaiban. Sevilla után most itt Torinóban van versenyben, aztán Pozsonyban, Los Angelesben és más helyeken is bemutatják. Ez egyfajta öngerjesztő folyamat, ha díjat nyer egy film valahol, akkor a többi fesztivál is nagyobb eséllyel meghívja.
Magyarországon azonban még nem mutatták be a mozik, csak a filmszemle közönsége láthatta. Miért kellett először a nemzetközi fesztiválokon megméretni, mikor kerül végre a moziba?
Január 7-én kerül a magyar moziforgalmazásba a film. Ez így alakult. De tulajdonképp örülök, hogy először megfuttattuk a nemzetközi versenyeken. Az Adás elég nehéz film, nem várható, hogy kasszadöntögető lesz Magyarországon. Talán a díjakkal többen lesznek kíváncsiak rá.
A filmben elsötétülnek a monitorok, s a képernyőfüggő emberek nem tudnak mit kezdeni magukkal tévé és számítógép nélkül. Elég nyomasztó vízió. Honnan az ötlet?
A BBC-n láttam egy dokumentumfilmet egy ilyen kísérletről. Megvonták a televíziót a kísérletben résztvevőktől, és azt vizsgálták, milyen hatást tesz mindez rájuk. Ahelyett, hogy családi programokat szervezetek volna, közös sétákat, beszélgetéseket tartottak volna és hasonlók, elkezdetek szorongani, furcsán viselkedni. Pont olyan tüneteket produkáltak, mint a drogfüggők vagy egyéb szenvedélybetegek, amikor megvonják tőlük szenvedélyük tárgyát. Ez volt az alapötlet, ezt gondoltam tovább. S leginkább az izgatott, hogyan hatna az egyénre a képernyők elsötétülése. Az valószínű, hogy óriási káoszt, anarchiát, apokalipszist okozna, ha tényleg elsötétülne a fejlett világban minden monitor és tévé. Én nem ezt az irányt választottam, hanem egy saját víziót állítottam fel, és azt próbáltam ábrázolni, hogy a főszereplő három testvér mit kezd a helyzettel, hogy próbálja túlélni a szituációt.
Nagyon jellegzetes a film látványvilága. A helyszín egy modern, szürke, jellegtelen tengerparti város. Az utóbbi időben mintha a magyar filmesek egyre fontosabbnak tartanák a látványtervezést. Alapvető, a történettel szinte azonos fontosságú az a Taxidermiában, az 1-ben és az Adásban is. Ez egyfajta új trend?
A látványnak mindig a történetet kell kiszolgálnia. Korábban a szocio-jellegű filmeknél az volt a fontos, hogy a reális környezetet mutassák be az operatőrök. Ez illett a filmek tematikájához. Az említett filmek és az Adás története más megjelenítést követelt ki magának. Egyébként Konstancában találtunk egy olyan városrészt, amely kiválóan megfelelt az elképzeléseinknek. Olyan várost akartunk bemutatni ugyanis, aminek nincs identitása, nem tudja a néző egyből beazonosítani, hogy hol van. S így bárhol lehet.
A következő Vranik-film tervei már megvannak? Min dolgozol a közeljövőben?
Természetesen megvannak a tervek a fejemben, de erről egyelőre nem szeretnék beszélni.
