Bár nálunk a fejlett nyugati piacgazdaságokhoz képest a vállalati kötvénypiac jelentősége jóval kisebb – a tőkebevonást és a finanszírozást ugyanis jobbára hagyományosan az anyavállalatok oldják meg, vagy a bankrendszer végzi ezt a feladatot –, a hazai blue chipek azért időről időre bocsátanak ki ilyen alárendelt kölcsöntőkepapírokat. Az idei évben a részvénypiaci bizonytalanság a kevésbé kockázatos termékek irányába fordította a befektetők figyelmét, ehhez jöttek még nálunk a forinttal kapcsolatos félelmek. Így történhetett, hogy a medvepiac mélypontján, márciusban már szinte slágerterméknek számítottak az euróban jegyzett magyar vállalati kötvények. Annak ellenére is, hogy ezen termékek másodlagos piaca meglehetősen fagyos: nem mindig lehet azonnal vásárolni vagy eladni, jelentős a spread (a vételi és az eladási ár közti különbözet). Mégis az érdeklődés középpontjába kerültek különösen az OTP papírjai, amelyek a bankkal kapcsolatos kockázatok árazása miatt tavasszal már éves szinten közel 30 százalékos tényleges hozamot kínáltak, miközben a részvénypiacok szinte véreztek a veszteségektől. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a csődhullám csúcsán vonzó volt a kötvényeseket a részvényesekkel szemben megillető kifizetési elsőbbség, ami bőven kompenzálta a részvényesi jogosultságok – mint például a szavazati jog – hiányát.
Rövid távon a részvények helyett a vállalati kötvények vásárlását ajánlotta a befektetőknek szeptemberi sajtóbeszélgetésén az Equilor, mondván, egy korrekció esetén Magyarországon és a hozzá hasonlóan gyengébb gazdasággal rendelkező, sérülékeny piacokon az esés komolyabb is lehet. Miután a hangulat gyorsan, egyik napról a másikra is megváltozhat, erre csak egy módon lehet felkészülni: a befektetési eszközök kockázatának csökkentésével, amelyet jól szolgál a részvényportfólió csökkentése a kötvényportfólió javára.
Mihez képest?
Stabilabb hozamra, kiszámíthatóbb instrumentumokra számíthatnak a befektetők a kötvénypiacon – mondta Vavrek Zsolt, a befektetési társaság üzletkötője, hozzátéve: a válság mélypontján volt különösen szembetűnő a vállalati kötvények hozama, akkor 20–30 százalékot is el lehetett érni. Ez ugyan mostanra jelentősen csökkent, mégis, ha megnézzük: az OTP euróban jegyzett, alárendelt kötvénye legalább két szempontból is ígéretes lehet. Egyrészt az éves hozam még az euróbetétek akciós hozamait is többszörösen meghaladja, másrészt a kötvények között olyan is van, amelyik idővel, bizonyos feltételek teljesülése esetén, részvényre váltható. Ilyen például az OTP esetében az OPUS-, a Mol esetében pedig a Magnolia-konstrukció. Természetesen a kötvények esetében nem feltétlenül kell kivárni a lejáratot, van bizonyos, bár nem túl nagy likviditása ezeknek az instrumentumoknak: általában az OTC-piacon, illetve külföldi tőzsdéken jegyzik őket.
Csak nagyhalaknak
Nem kényeztetik el a magyar kisbefektetőket a hazai tőzsdei szolgáltatók az európai vállalati kötvényekkel. Nemigen tartanak ilyen instrumentumokat saját számlán, mégpedig az esetlegesen rajtuk maradó papírok likviditási kockázata miatt. Éppen ezért általában csak egyedi igényeknek tesznek eleget. E papírok másodlagos piaca azonban kimondottan fagyos, az ajánlattételnél egyáltalán nem mindegy, hogy 10 ezer vagy 1 millió euró a befektetésre váró összeg. Jelentős – több százalékra rúg – a spread, vagyis az eladási és a vásárlási ár közti különbözet. Ezért kizárólag hosszú távon gondolkodó, nagy összegek felett rendelkező és diverzifikált portfóliót fenntartó ügyfeleknek éri meg Budapestről ez a játék. Az euróban denominált külföldi vállalati kötvények mostanság 3–6 százalékos éves hozamot ígérnek, amely az európai kamatkörnyezethez képest jónak mondható, de nem versenyezhet a hazai hasonló kockázatú eszközök hozamával.
Az állam is velük van?
Általában nézve már korántsem olyan olcsók a vállalati kötvények, mint néhány hónappal ezelőtt, a hozamok lejöttek, az árfolyamok megemelkedtek – olyannyira, hogy Európában a részvények osztalékhozama ismét meghaladja a kötvényhozamokat – vette át a szót Móró Tamás, a Concorde elemzési vezetője, hozzátéve: az euróban jegyzett magyar vállalati kötvények között mégis találni érdeklődésre számot tartó instrumentumokat. Példaként említette az OTP 2016-os lejáratú, euróban jegyzett, alárendelt kötvényét, amelynek most 10 százalék körüli a hozama. Ez nemcsak az euróbetétek kamataival állja a versenyt, hanem a hosszú állampapírok hozamaival szemben is. Véleménye szerint, ha valaki rendelkezik ilyen kötvényekkel, mindenképpen érdemes megtartania őket. Sőt, további részvénypiaci emelkedést követően még az OTP-részvényeket is érdemes lehet alárendelt kötvényre váltani, hiszen 3 éves távlatban a kockázattal korrigálva aligha van nagyobb növekedési potenciál az OTP-részvényben 30 százaléknál, annyit pedig a kötvény is fizet ennyi idő alatt. Mint mondta, az OTP-kötvény esetében arról van szó, hogy továbbra is jelentős kockázatot áraz a piac, miközben aligha kell középtávon a bank fizetésképtelenségétől tartani, annál is kevésbé, mert ezt vélhetően egyik kormányzat sem engedné. Más szóval: komoly kockázatot csak a magyar állam fizetésképtelensége jelentene, illetőleg egy jelentősebb európai jegybanki alapkamat-emelés ronthatná a kötvény pozícióit, de ennek jelei nem látszanak.
Bajos a kockázatkezelés
Nagyon kecsegtetőnek tűnnek a magyar blue chipek euróban denominált alárendelt kötvényei – mondta Guba Gergely, a CE Broker elemzője, hiszen az EKB történelmi mélyponton lévő kamatlába miatt a betéti kamatok többszörösét kínálják, ráadásul a névértéknél alacsonyabb árfolyam révén októberben például az OTP 2016-ban lejáró vállalati kötvénye 10 százalék körüli tényleges hozamot ígért. Azt is észre kell venni ugyanakkor – folytatta –, hogy számos kockázatot hordoznak ezek az instrumentumok. Elegendő példaként említeni az európai kamatemelési várakozásokat, az ország- és szektoriális kockázatot, a jogi szabályozásból eredő kockázatot, a specifikus vállalati és a likviditási kockázatot. Továbbá rizikóként merülhet fel az a tény, hogy magát a kockázatot is nehezen lehet kezelni a kötvénypiacon: kevesebb technikai és instrumentális eszköz állítható a kockázatkezelés szolgálatába. Ebből az is következhet, hogy a kötvénybefektetések kockázatai magasabbak lehetnek a tőzsdei befektetésnél, illetve hogy modernebb kötvény típusú befektetési termék megválasztásával, többéves időszakot felölelően, a kockázat-hozam arányt jelentősen javíthatjuk.
Richter – a részvényre váltás ígérete
A hazai vállalati kötvények piacának visszatérő nagy ígérete a Richter kötvénye, amely nem csak a biztos – évi közel 5 százalékos – kamatozást ígéri 5 éves ciklusra, de azt a lehetőséget is, hogy a lejáratkor Richter-részvényhez jutnak a kötvényesek. A kötvény cserelehetősége a Richter állami részvénypakettjére támaszkodik. Ahogy Herczenik Ákos, a Raiffeisen elemzője elmondta: aki hosszú távon optimista a Richter árfolyamát illetően, annak a csere nem jelent rossz kilátásokat, annál is inkább, mert jó esély van rá, hogy 2014-ig sikerrel járnak a már folyamatban lévő originális kutatások, s ez jelentősen javíthatja a Richter eredményességét. Észre kell venni, hogy a kötvénytulajdonosoknak ez egy 5 éves európai vételi opció, amely akkor hoz nyereséget, ha a Richter akkori árfolyama magasabb, mint a szeptemberi kibocsátáskor meghatározásra került átváltási prémiummal növelt részvényárfolyam – korrigálva a kötvény által addig fizetendő kamattal. Emellett befolyásolja az ügyletet az EUR/HUF árfolyam alakulása is, miután a kötvény euróban denominált. Igaz, jelentős kockázattal is számolni kell, ugyanis az államnak továbbra is van rá opciója, hogy 5 év múlva ne részvényben, hanem készpénzben teljesítsen, annak ellenére is, ha a kötvénytulajdonosok részvényt kérnek.
