Élet-Stílus

Visszavonult a morcos gólzsák – videó

admin
admin

2009. 10. 24. 15:53

Hosszas vívódás után Christian Vieri bejelentette visszavonulását. A fénykorában a Juventus és az Inter csapatát erősítő támadó személyében az olasz futball egyik legjobbjának int búcsút.

Az egykor rettegett 36 esztendős ’bomber’ nyár eleje óta klub nélkül volt, miután távozott az Atalantától. Ősszel a Blackburn csapatánál próbálkozott, ám a szerződtetését szorgalmazó Sam Allardyce a játékos fizikai állapotát – és motiválatlanságát – látva végül eltekintett az olasztól.

„Sajnos mára már megszűnt a futball iránti elkötelezettségem. Nem érdekel a játék, és az sem, hogy külföldön szerepelhessek” – árulta el a friss nyugdíjazott egy milánói sajtókonferencián.

Világvándor Ausztráliából

A bolognai születésű Vieri Ausztráliában ismerkedett meg a labdarúgással, a kontinens-országba költöző család feje, Massimiliano a Sydneyhez közeli Marconi Stallions csapatát erősítette, így idősebb fia is a klub korosztályos csapatában kezdte. Nem sokáig: a Torino megfigyelői a 90-es évek elején láttak benne fantáziát, s az ekkor már Olaszországban tartózkodó ’Bobo’ a piemonti klub tagjaként mutatkozott be a Serie A-ban.

Vieri idejekorán megkezdte vándorlását. Torinóból Toszkána (Pisa), Emilia-Romagna (Ravenna), Veneto (Venezia) és Lombardia (Atalanta) érintésével került vissza ismét az Alpok alá – ám ekkor már a friss BL-győztes Juventus szerződtette. A zebrákkal elsősorban a BL-ben villogott, nyolc meccsen négy góllal segítette döntőbe a fekete-fehéreket – de a Dortmund elleni müncheni döntőben neki sem ment a játék.

Olasz bajnokként 1997-ben lett az Atlético játékosa, s Spanyolországban azon (ritka) olaszok közé sorolják, akik megállták a helyüket: mit megállta… 24 bajnokin épp ugyanannyi gólt szerzett, s az európai porondon hét meccsen öt gól volt a penzuma. De honvágy gyötörte, így korábbi észak-olaszországi turnéja után Rómában folytatta – a Lazio futballistája lett.

A híres madridi gól az alapvonalról:

A fővárosiakkal ugyan távolról sem villogott annyira mint Madridban, viszont a KEK utolsó döntőjében ismét hatalmasat alakított.

Vieri és még ki?

Egy fejsérülés után bekötött fejjel folytatta, és szerzett gólt a Mallorca ellen 2-1-re megnyert találkozón. Talán ekkor volt karrierje csúcsán. Kétlábas, az erőt és a fifikás megoldásokat váltogató klasszikus középcsatár. Kivételes fizikuma és technikai képzettsége mellett fejjel is veszélyes volt, bár egy interjúban bevallotta, hogy nem szeret fejelni.

Időközben az olasz válogatott játéka is „ráépült”: az 1998-as világbajnokságon Cesare Maldini fő dilemmája így az volt, kit szerepeltessen a center mellett – Baggiót vagy Del Pierót? Vieri öt góllal hálálta meg a bizalmat, míg négy évvel később már négy gólnál járt, amikor Korea és Moreno játékvezető együttes erővel megállította az olasz menetelést.

Ritka pillanat: Vieri gólt fejel , a szenvedő a horvát kapus(MTI)

Ritka pillanat: Vieri gólt fejel, a 2002-es vb-n a szenvedő a horvát kapus (MTI)

A távol-keleten már az Inter játékosaként villogott, s Milánó kék-fekete része is magáénak érezheti. Hat év alatt 144 bajnokit játszott (103 gól!), 2003-ban 23 mérkőzésen elért 24 góljának hála spanyol gólkirályi címe mellé megszerezte az olaszt is, ám az egyéni sikerek nem társultak a csapat győzelmeivel.

Az Inter annak ellenére volt „örök vesztes”, hogy a Ronaldo-Vieri tandem Európa (és a világ) akkori legjobb csatárkettőse volt (csak a sérülések miatt a két barát, és amatőr krikettes alig játszott együtt).

A morcos divatguru

Milánó fekete-kék részében történt, hogy a vezetéssel a csapat megerősítése kapcsán folytatott vitái miatt a támadó mosolyszünetet fogadott.

Bár változatlanul „termelte” a gólokat, gólöröme pikírt legyintés volt csupán – igaz, a San Siro közönsége éppúgy szerette; miközben a világsajtó eposzt gyártott a „morcos góllövőről”, megszületett az azóta is kántált Inter-induló, a “Bobogol, Bobogoool”..

Milánói évei alatt Vieri már nem csak a labdarúgásra koncentrált. Éjszakai mulatójának gyakori vendégei voltak a városi rivális Milan futballistái is; a robusztus támadó baráti köre is inkább a vörös-feketék táborából verbuválódott: Brocchi, Maldini és az interes korszaka óta kedvelt Seedorf is Vieri cimborái közé tartoznak, míg Inzaghival vállvetve a milánói modellek között (is) vetélkedtek.

Vieri-gólok minden mezben:
A tavaly visszavonult világklasszis védővel ráadásul közös divatáru érdekeltségük is van. Vieri szabadidejében krikettezett, de szenvedélyes pókerjátékosként is ismerik.

Túl a zeniten

Ronaldo távozása után, előbb Crespo majd Adriano lett Vieri partnere, ám Bobo ekkor már túl volt a zeniten. A Valencia elleni 2003-as BL-negyeddöntő volt a fordulópont. Bár a spanyolországi találkozón vezetést szerzett csapatának, megsérült, s így a Milan elleni elődöntőt is kihagyta – Sevcsenkóék aztán meg sem álltak a végső diadalig. Ezt követően már nem volt a régi, utolsó két interes szezonját 13-13 találattal fejezte be, igaz, sérülések hátráltatták.

2005-ben aztán a Juventus és az Inter után harmadik nagy olasz, a Milan következett. A támadó azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s alig hat hónap elteltével a Monaco együttesénél kötött ki. A franciáknál nem vallott szégyent (11 meccs/6 gól), ám a 2006-os vb-keretből kiújult sérülése miatt lemaradt, így az előző két világtalálkozó legeredményesebb olasza otthonról figyelhette, ahogy játékostársai megszerzik az azúrkékek negyedik aranyát.

Atalanta: örök szerelem

2006 nyarán már felvetette a visszavonulás gondolatát, de korábbi egyesülete, az Atalanta mégis a folytatáshoz segítette. A bergamóiak keretében sem kerülték el a sérülések, viszont a bajnokság végefelé javuló formát mutatott, így a merész terveket szövögető Fiorentina is magához édesgette. Tavaly nyáron viszont a firenzeiekkel nem újította meg szerződését, ellenben másodszor is visszatért az Atalantához, erejéből azonban csak két bajnoki találatra futotta.

christian vieri

Született: 1973. július 12., Bologna
Magasság/súly: 186 cm/88 kg
Posztja: támadó:
Klubjai: Marconi Stallions, Torino – amatőrként; Torino (1991-92), Pisa (1992-93), Ravenna (1993-94), Venezia (1994-95), Atalanta (1995-96; 2006-2007, 2008-2009), Juventus (1996-97), Atlético (spanyol, 1997-98), Lazio (1998-99), Inter (1999-2005), Milan (2005), Monaco (francia, 2005-2006), Fiorentina (2007-2008)
A válogatottban: 49 mérkőzés/23 gól
Sikerei: KEK-győztes (1999), BL-döntős (1997), UEFA Szuperkupa-győztes (1996), Világkupa-győztes (1996), UEFA-kupadöntős (1992), U 21-es Európa-bajnok (1994), olasz bajnok (1997), olasz kupagyőztes (2005), olasz szuperkupa-győztes (1997, 1998, 2005), olasz gólkirály (2003), spanyol gólkirály (1998), vb-résztvevő (1998, 2002), az év olasz játékosa (1999, 2002), tagja a Pelé által kiszemelt minden idők legjobb 100 életben lévő játékosának (2004), tagja a World Soccer magazin 100 legjobb 20. századi játékosának (1999)

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.