Csődöt mondott a Koeman-csapat a nagyok ellen

Érvényesült a papírforma az 1. világbajnoki selejtezőcsoportban. A magyar válogatott egy fordulóval a csoportkör vége előtt a negyedik helyen áll, a már biztos vb-résztvevő Dánia, a pótselejtezős helyre pályázó Portugália és Svédország mögött. Erwin Koeman csapata kilenc mérkőzésen 13 pontot gyűjtött, ebből 12-t a papíron gyengébb Málta és Albánia ellen.

Egy félidő jó játék

A sorozatot biztatóan kezdte az új szövetségi kapitánnyal a magyar válogatott. A dánok ellen hazai pályán gólnélküli döntetlenre végeztek Gera Zoltánék, és a mutatott játék alapján nemcsak Koeman volt csalódott az egy ponttal. Következett a svédek elleni idegenbeli meccs, ahol az elmúlt évek legjobb magyar csapatát csodálhattuk meg az első félidőben.

A közelmúlt selejtezőivel ellentétben tavaly ősszel még nem bekkelt a válogatott, bátran játszott előre, és alaposan megkavarta a skandinávokat, akik csak a szerencséjüknek köszönhették, hogy csak a mérkőzés hajrájában, biztos vezetésüknél kaptak gólt. A második félidőre visszaesett a mieink játéka, és végül pont nélkül utazott haza a csapat.

Nyögvenyelős “kötelező” meccsek

Következett ősszel, majd kora tavasszal a két-két Albánia, illetve Málta elleni mérkőzés. A válogatott az elmúlt évekkel ellentétben ugyan nyerte a meccseket a világranglistán szerényebb helyen álló riválisokkal szemben, de a maximálisan megszerezhető 12 ponton kívül mással nem lehetett elégedett a kapitány. Szenvedett a csapat, főleg támadásban akadozott a gépezet, és a papíron fölényes, Málta elleni – 3-0-s – sikert is csak a meccs utolsó pillanataiban sikerült bebiztosítani.

Augusztusban még a pótselejtezőt érő második helyen állt a magyar válogatott, de csak ezután következtek a nehéz találkozók. A svédek elleni első meccs tapasztalataira lehetett volna építkezni, ehelyett simán kikaptunk oda-vissza a portugáloktól, és a svédek ellen sem sikerült a bravúr.

Nem akarnak támadni?

A magyar csapat szinte mindegyik meccsen hamar hátrányba került, ennek ellenére csak vonakodva, a hajrá felé közelítve kezdett el variálni Koeman. Sokszor úgy tűnt, hogy már eleve feltett kézzel lépett pályára a magyar válogatott, mintha az lett volna a cél, hogy megússzunk a nagyarányú vereséget.

A portugálok nem is értették mi történik a pályán, a magyaroknak nyerniük kellett volna ahhoz, hogy maradjon reális esélyük a dél-afrikai vébére, a kapitány azonban négy védő mellett három védekező középpályással kezdett. A bekapott gól után sem változott a játék képe, a portugálok nyugodtan ellabdázgattak, és megőrizték a lefújásig sovány előnyüket.

„Noha sikerült már a találkozó elején gólt szerezni, a magyarok rendkívül zártan futballoztak, és ez a vezetésünk után sem változott, minden támadásunkat úgy kellett elkezdenünk, hogy 11 ellenfél volt előttünk. Úgy tűnt, mintha a magyarok beletörődtek volna az egygólos vereségbe, márpedig ha ők nem erőlködtek, akkor mi miért tettük volna?” – értetlenkedett a meccs után Queiroz, a luzitánok kapitánya.

Borítékolható hibák

Már csak azért is érthetetlen Koeman taktikája, mert a magyar védelem – nagyjából mindegy milyen összetételben – meccsenként egy-kétszer biztosan bakizik. A nagycsapatok könyörtelenül büntetnek, a kicsik ellen megúszhatóak az ilyen a szituációk.

A már említett svédek elleni idegenbeli összecsapáson bátran ment előre a magyar csapat, és számos alkalommal összekuszálta a skandinávok védelmét. Kellő önbizalommal, támadóbb felfogásban talán a többi „nehéz” meccsen is sikerült volna egy-egy pontot megcsípni. Talán majd a dánok ellen szerdán sikerül, hiszen a vendéglátóink már biztosan vb-résztvevők, számukra a presztízst nem számolva semmilyen tétje nincs a mérkőzésnek.