Nem tagadjuk, a nosztalgia veszélyes jószág: szubjektivitása elérzékenyít, elfogulttá tesz. Ettől függetlenül mindnyájan tudjuk, ez a veszteség jelentős, valós és sokunkat érint. (A harmincasokat és afölöttieket mindenképpen.)
Vitathatatlan, Bujtor itthon műfajt teremtett a Balaton-parti keményöklű nyomozó – Ötvös Csöpi – történeteivel. Miközben újranézzük a vicces bűnügyi sztorijait, előkotorjuk Surda-sapkánkat a szekrény mélyéről. Az alap: Magyarországon a nyár nem nyár Balaton nélkül. Amikor a nyolcvanas évek elején Bujtor István (Bud Spencer-i mintákat követve) meghonosította az akcióvígjátékot, jó érzékkel felfedezte az ideális helyszínt, a magyar tengert, részben összekötve a hasznost a kellemessel (mint ismert, Bujtor szeretett és tudott vitorlázni).
A pogány madonna (1980), a Csak semmi pánik… (1982), Az elvarázsolt dollár (1985) és a Hamis a baba (1991) című filmekből álló négyes fogatának – amelyeknek gyöngébb (és szerényebb) végjátéka a 2001-2002 során videóra forgatott két tévéfilmje (Zsaruvér és csigavér: A királyné nyakéke, Zsaruvér és csigavér 2.: Több tonna kámfor) – legalább olyan fontos szereplője volt Közép-Európa legnagyobb tava, mint Ötvös Csöpi (Bujtor) vagy a karrierista és idétlen Kardos doktor (Kern András).
A 2007-es nyár óta DVD-n megjelentetett Bujtor-féle vicces pofozkodások (elsőképpen az utolsó, a Hamis a baba került a vásárlókhoz, amit A pogány madonna és a Csak semmi pánik… követett, sajnos, Az elvarázsolt dollár még hiányzik a kollekcióból) a szórakozatás szándéka mellett sajátos korlenyomatot képviselnek. A szállóigévé lett beszólások („tűz, Csucsu!”, „alacsonyan szállnak a stukkerek”) mellett megjelennek (felidéződnek) a korabeli Balaton-parti nyaralási relikviák, a „hártyás” palacsinta, a „dojcsemárk”, a KGST-autópark (a rendőrségi Zsigulik, ugye), az első suta diszkók.
KÉPGALÉRIA!
Az állandó főszereplő duó mellett jellegzetesek a mellékfigurák, a kisstílű szélhámos, Matuska bácsi, majd az őt alakító Bánhidi László halála miatt a színre lépő Purci úr (Kozák László). A Bujtor írta történetekből nem hiányozhatott a gyermek sem, oldva a „feszültséget”, és lejjebb tolva a korhatárt.
Nekem elsősorban ezekről a mozgóképekről fog eszembe jutni Bujtor István (meg persze a többi tévés szerepeiről, a Sándor Mátyásról, a Borsról) – és a Balatonról.
