A New Yorktól 150 kilométerre megrendezett háromnapos eseményen 32 együttes és szólóénekes lépett fel. A legjobban fizetett banda a 12 500 dollárt kaszáló The Who volt, az előadók gázsija összesen 200 ezer dollárra rúgott. Az előzetesen várt ötvenezres nézősereg helyett ötszázezren árasztották el a fesztivál színhelyét, a belépők ára 18 dollár volt – már annak, aki fizetett, mivel pénztárbódék híján gyakorlatilag szabad volt a bejárás. A 250 hektáros területen hatszáz mobilvécét állítottak fel.
Két szülés és füves cigik
A három nap alatt nem került sor erőszakos bűncselekményre, annál magasabb volt viszont a kábítószer-fogyasztás aránya. Az egészségügyi sátrat 5162-en látogatták meg, ebből 797 eset drogfogyasztással összefüggő eset volt. A később legendássá vált fesztiválon ketten vesztették életüket kábítószer miatt, de két kisbaba is született.
A fesztivál összköltsége 2,4 millió dollár volt, a takarítás öt napot vett igénybe. Az esemény hang- és képanyagának jogaiért 1,5 millió dollárt fizettek, a fesztivál az elmúlt negyven évben 200 millió dollárt termelt.
Anyagi csőd volt
A legendás esemény, amely miatt egymillió ember kelt útra 1969-ben az Egyesült Államokban, szimbolizálja az összes változást, amelyet a “baby boom nemzedéke” generált a hatvanas években – mondta el a Sebők János újságíró, zenekutató az évforduló alkalmából. “Woodstock mítosszá vált, és mint a mítoszokat általában, ezt is sok félreértés veszi körül” – fogalmazott Sebők János, aki könyvet is írt az évforduló alkalmából Woodstock népe – Nem képzelt riport egy amerikai popfesztiválról címmel.
Sebők János felidézte: a fesztivált annak idején az a felismerés hozta létre, hogy az évtizedben egyre népszerűbbé váló underground kultúrából “pénzt is lehet csinálni”. “John Roberts és Joel Rosenman, két New York-i yuppie hirdetést adott fel, hogy érdekes beruházási lehetőséget keresnek. Erre jelentkezett az ellenkultúra köreiben ismert Michael Lang és Artie Kornfeld, hogy Woodstock környékén, ahol számos zenész élt, szeretnének stúdiót és szabadidőközpontot alapítani. Ekkor született meg a fesztivál ötlete, de amint elkezdték hirdetni, a százezres létszámtól a helyiek megijedtek és tiltakozni kezdtek. Így került Bethelbe a fesztivál, aminek a már futó hirdetések miatt meghagyták a Woodstock Music and Art Fair nevet.”
Sebők János szerint 1969-re a fehér középosztály körében már meglehetősen népszerű lett az underground kultúra, ezért a rendezvény akár sikeres is lehetett volna. “A fesztivál anyagi értelemben totális csőd volt. Nem tudták megszervezni a logisztikát, nem volt elég víz, élelem, a felállított kerítéseket a hatalmas tömeg bedöntötte, így végül ingyenes lett a rendezvény. A perköltségeket és az adósságokat csak 1981-re sikerült kifizetniük a szervezőknek” – mondta Sebők János.
“Baleset volt”
“A fesztiválnak egy éven semmilyen hatása sem volt, csak amikor az 1970-es film kijött, akkor lett belőle óriási esemény, a szerelem és béke generációjának foglalata, ami meg akarta váltani a világot” – állítja az Oscar-díjjal jutalmazott filmre utalva Alvin Lee, a brit Ten Years After frontembere. “Na ez már az amerikai vezetést is nyugtalanította. Woodstock baleset volt, egy fantasztikus baleset” – emlékezett a negyven éve történtekre a gitáros.
“Csodás volt, ahogy lepillantottunk a hatalmas tömegre. Jól emlékszem erre, mint ahogy arra is, hogy a színpadot zivatar homályosította el” – mesélte Lee, akinek együttese a Joe Cocker fellépése után kitört vihar miatt szorult a délutáni programból az estibe. A várakozás alatt a közönség megkínálta egy kis füves cigivel, majd a zenész sétált egyet a fellépés előtt, amely egy legendát alapozott meg. “A színpadon töltött percekről azonban nincsenek pontos emlékeim, csak egy év múlva, a filmvásznon láttam újra, életnagyságon felüli, túldimenzionált változatban” – jegyezte meg Lee.
