Mert a hagyomány nekik a napi élet is. Nem sodorta őket olyan lendülettel a civilizáció, erényével s átkával együtt, mint a tőlük nyugatabbra élőket. Hogy bezártságuk, bezárkózásuk mindebben milyen szerepet játszik, kutassák a néprajzosok. Annyi bizonyos, élnek még az öröklött szokások, s ennek szellemében készült esküvőjére Kis János Áron és menyasszonya Kalotaszentkirály azon szombatján, amelyen véletlenül csöppentünk az esküvői sokadalomba.
Tortacsodák a kézben (fotó: R.S./FN) – KÉPGALÉRIA!
Így kezdődött, hogy hatalmas süteményestálakkal vagy kerek tortacsodákkal siettek az utcán hosszú sorokban a kiöltözött családok. Ha nem akartad is, úgy érezted, visz magával ez a sokadalom, no meg a kíváncsiság lendülete. Így jutottunk a fenyőágalagúttal bevont hídon át a lakodalmasteremig. Utóbb megtudtuk, hogy a rend szerint a menyegzőre meghívottakat délelőtt járja körbe a faluban a vőfély, hogy tolmácsolja az invitálást, de az persze már jóval elébb tisztázódik, ki milyen süteménnyel, tortával készül a nagy napra. Nyilván: nehogy szalagos fánkot süssön mindenki.
A lakodalmasterem külön erre a célra épült, ennek udvarán gyülekezett a násznép, miután leadta sütiajándékát. Aztán egyszerre rendeződtek a sorok, legelöl a menyasszony – modern öltözékben – mellette kalotaszegi viseletben a két nyoszolyólány, mögötte a vőlegény, a két vőféllyel, mindegyik karján kalácskoszorú. Nyomukba sorolt be a násznép, talpig ünneplőben, némelyek hagyományosban vagy csak estélyiben, kosztümben a nők, komoly öltönyben a férfinép
Indul a menet az Úr színe elé (Fotó:RS)
Ki az utcára, a Kalota-patak mentén, át a templomkertbe. Az út pont az Ady-emlékmű alatt vezet: a Kalota partján a lakodalmasterem mellett állították annak emlékére, hogy a költő gyakran időzött itt (különösen miután szakított Lédával). Fent a dombtetőn a szépséges, gyönyörűen gondozott református templom, tornyán fazsindellyel, kertjében illatozva burjánzó rózsabokrokkal. Majd ahogy megtelnek a főhajóban a padsorok – egyik oldalon még a lány, másikon a fiú rokonsága – körbevillog a fényképész, nyomában a számos amatőr képalkotó, s halk zsongás várja a lelkészt.
KÉPGALÉRIA! (fotó: R.S./FN)
Az esketési ceremónia nem volt túl hosszas, nagy könnyeket se láttunk a hozzátartozók arcán, igaz, sem a menyasszony, sem a vőlegény nem volt már egészen – hogy is mondjuk illően? – eladó sorban, inkább már kicsit túl azon. No de ma már minden másképpen van, úgy látszik, még itt is, mi meg pletykák után nem kutakodtunk. Annyit csíptünk el róluk, hogy a fiú helybéli, a lyány azonban nagyvárosi, Nagyváradról való.
KÉPGALÉRIA! (fotó: R.S./FN)
Miközben a templomkert kapuja előtt csoportképbe állt be az esküvői rokonság, messziről kolompszó billegett felénk. S a falu körbejárására induló menet – élen immár a kéz a kézben lépdelő ifjú párral – hamarosan szembe találta magát a mezőről esti fejésre hazabotorkáló tehéncsordával. A két menet azonban szépen megosztozott az aszfaltozott utcán: a teheneknek csupán a szélen ugrabugráló fotós lány akadt az útjába. De ő is megúszta öklelés nélkül.
Estébe hajló, álmos falu (fotó: RS/FN) – KÉPGALÉRIA!
Végül a násznép, a dicsőséget bemutatván, s némileg peckesen is, jelezvén a megtiszteltetést, befejezvén a körjáratát Kalotaszentkirály utcáin, bezúdult a lakodalmasterembe: még egyszer megéljenezni a párt, rájuk végre áldomást inni, ajándékokkal fölköszönteni, vacsorázni s mulatni, ünnepelni az egyszerit, ami – ismerjük be – ki tudja ma már, hányszor ismételhető! Az Úr színe előtt állítólag soha többet egyszer, de hallottunk már olyat, hogy az elég tehetőssel azért néha ebben is tesznek kivételt az égiek földi helytartói. Ám ne legyünk ünneprontók, éljen az ifjú pár, sok boldogságot nekik! Éljen egészségben Kalotaszentkirály népe még sokáig! Ady emlékét is hűen ápolva!
