A Politikatörténeti Intézet kéri mindazok jelentkezését, akiknek tudomásuk van arról, hogy valamely családtagjuk az első világháború idején orosz hadifogságba került (onnan hazatért vagy Oroszországban elhunyt), illetve a két világháború között a Szovjetunióban élt rövidebb vagy hosszabb ideig és erről bármilyen írásos emléket, dokumentumot őriznek, például levél, igazolvány, halotti anyakönyvi kivonat, napló, feljegyzés, fénykép.
Petrák Katalin, az intézet munkatársa, a kutatás vezetője beszél a vállalkozásról.
Mi a célja ennek a felhívásnak?
2000-ben jelent meg a Magyarok a Szovjetunióban című könyvem. A megjelenést követően nagyon sokan megkerestek, érdeklődtek és beszámoltak saját vagy családtagjaik emlékeiről. Mindez arra ösztönzött engem és munkatársaimat, hogy tovább folytassuk a kutatómunkát és tudományos igényű adatbázist készítsünk azokról a személyekről, akik az első világháború idején illetve a Szovjetunió 1941-es hadba lépését megelőzően kerültek hadifogságba és emigrációba.
Számításaim szerint ez körülbelül 70 ezer ember. Nyugodtan állíthatom, hogy Európában itt élt a legnagyobb lélekszámú magyar emigráció, amely jelentős szerepet játszott a szovjet politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életben. A most közzétett felhívás célja egyrészt, hogy a források hiányosságait pótoljuk, másrészt a még fellelhető dokumentumokat számba vegyük és – ha a jelentkező is egyetért a szándékunkkal, – levéltárban helyezzük el.
Magyar és osztrák hadifoglyok Oroszországban, 1915-ben (Szergej Mihajlovics felvétele, a wikipedia.hu-ról)
Mit ért azon, hogy tudományos igényű az adatbázis?
Az adatbázisba bekerülő adatok levéltári és korabeli könyvészeti, sajtóanyagon alapulnak. Sajnos alapvető dokumentumok semmisültek meg a 2. világháború idején illetve az 1956-os iratpusztulás miatt, és a fennmaradt hazai források is nagyon hiányosak. Itthon szinte minden levéltárban kutattunk, de főképpen a Magyar Országos Levéltárban, a Hadtörténelmi Levéltárban, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, több megyei levéltárban és természetesen a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban is. Az oroszországi levéltárakban is jól ismernek bennünket, hiszen több évtizede kutatunk a kint élt magyarok után.
Miért, az orosz levéltárakban már mindenhez hozzá lehet férni?
Petrák Katalin
1927-ben született Budapesten. 1955-ben végezte el a moszkvai Lomonoszov Egyetem történelem szakát. Kezdeti kutatásait a 19. század végi és 20. századi szociálpolitika témájában végezte, a történelemtudományok kandidátusa fokozatot is e témában szerezte meg 1963-ban, illetve 1985-ben SZOT-díjjal tüntették ki e területről írt munkájáért. A hatvanas évek közepétől érdeklődése a visszaemlékezések és memoárok kutatása felé fordult. Szerkesztésében jelent meg az a nyolckötetes sorozat, amely a munkásmozgalom történetét a résztvevők visszaemlékezésein keresztül mutatja be. Jelenleg a Politikatörténeti Intézet tudományos tanácsadója, egyben a Magyarok a Szovjetunióban kutatás vezetője.
Nem, azért ezt nem mondanám, de az utóbbi években sokat javult a helyzet. Olyan anyagokhoz is hozzájutottunk, amelyeket korábban zártan kezeltek. Az ezekhez való hozzáférés tette lehetővé, hogy egyáltalán komolyan foglalkozhassunk az adatbázis összeállításával.
A koncepciós perek áldozatairól is lesznek hiteles adatok? Például a haláluk körülményeiről és pontos idejéről?
Igen, a Szovjetunióban elpusztult magyarok rehabilitációjával már régóta foglalkozom, és folyamatosan jutottunk ezekhez az adatokhoz. Ugyanakkor Oroszországban is nagyszabású feltáró munka folyik. Számtalan emlékkönyv, lexikon jelent meg az áldozatok adataival. Úgynevezett Memoriál intézeteket állítottak fel az ország különböző városaiban, ahol csak ezzel foglalkoznak. Mi is felhasználjuk ezeket a forrásokat.
Kik kerülnek be az adatbázisba?
Elsősorban azok a magyar nemzetiségű hadifoglyok, akik az I. világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia területéről vonultak be, és a háború befejezését követően akár saját akaratukból, akár a történelmi viszontagságok következtében a Szovjetunióban maradtak. Másodsorban a gazdasági emigránsok, akik a jobb megélhetés reményében munkát kerestek és azok a gazdasági szakemberek, akik a szovjet állami és társadalmi szervek meghívására érkeztek a Szovjetunióba.
Továbbá a politikai emigránsok. Közöttük azok, akik 1921–1925 között a két ország között létrejött fogolycsere-egyezmény keretében kerültek ki. Sokan a forradalmak után a világ különböző országaiba emigráltak és csak később költöztek át, vagy onnan toloncolták őket ki és nem térhettek vissza Magyarországra, továbbá azok is, akik a Komintern utasítására kerültek ki. Bekerülnek azok a zenészek, táncosok, cirkuszosok, vándorcigányok, akiknek egy része még az I. világháborút megelőző években kint élt és nem tért haza.
Milyen adatokat rögzítenek az adatbázisban egy-egy személyről?
A munkához egy erre a célra készített számítógépes programot használunk. Mindenkiről külön adatlap készül, amelyen szerepelnek a személyek azonosításához szükséges információk (név, születés helye, éve, szülők neve), de bizony sokszor ezek is nagyon hiányosak. Törekszünk annak megállapítására, hogy az illető hogyan került ki, például hadifogolyként, gazdasági vagy politikai emigránsként, esetleg családtagját követte.
Rögzítjük a szovjetunióbeli életútjára, munkahelyeire, családi viszonyaira, hazatérésére, letartóztatására, halálának körülményeire vonatkozó adatokat. Az adatbázis műfaja nem teszi lehetővé a hagyományos lexikonszócikkeket, ennek ellenére jól követhető egy-egy személy életútja. Megjegyzem, hogy az adatokat szigorú forráskritikával kezeljük és többszörösen ellenőrizzük.
Milyen haszna lesz ennek a munkának?
Meglátásom szerint számtalan területen nyújt új ismereteket szorosan kapcsolódva a magyarságkutatáshoz. Feleletet várunk például ma még olyan megválaszolatlan kérdésekre, amelyek nemcsak a történettudományt, hanem azokat a családokat is foglalkoztatják, akik évtizedek óta szinte semmit sem tudnak hozzátartozóikról. A közérdeklődés főként az I. világháborús hadifoglyok sorsának alakulására, illetve arra kíváncsi, hogy a sztálini időszak törvényhozása és a koncepciós perek hogyan és számszerűleg milyen mértékben sújtották a magyar emigrációt.
Az életkorra, nemre, tanulmányokra, foglalkozásra és szociális szempontú összetételére, a Szovjetunióba kerülés okaira, az ott szerzett szakmai ismeretekre, iskolai végzettségre és nyelvismeretre vonatkozó statisztikai adatok lehetőséget nyújtanak különböző társadalomtörténeti, politikatörténeti, szociológiai és kultúrantropológiai vizsgálatra, elemzésre is.
Lehetővé válik nemcsak a közvetlen családtagok, de a nagyobb rokonságok egymáshoz való viszonyának rögzítése, az úgynevezett kapcsolati háló megjelenítése is. Követhetővé válik az is, hogy a magyar-szovjet kapcsolatok és a két ország belpolitikai viszonyainak változásai hogyan hatottak az emigráció sorsára. Úgy gondolom, hogy az adattár nemzetközi érdeklődésre is számíthat.
Mikor lesznek készen?
Erre még nem tudok pontos választ adni, mert a munka még javában folyik, és egyébként egy ilyen munkát sohasem lehet befejezettnek tekinteni. Egy biztos, hogy intézetünk szeretné az adatbázist a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tenni az adatvédelmi jogszabályok betartásával. Ez természetesen anyagi lehetőségeinktől is függ, ezért minden anyagi támogatást: ösztöndíjat, pályázatot, egyéb pénzügyi támogatást megköszönünk.
És esetleg egy új könyv is készül az új kutatások alapján?
Igen, jelenleg ezen dolgozom.
Folytatjuk
A téma újdonságait a jövőben az FN-en is figyelemmel kísérheti.
