A Sziget-jegyek a válság hatására árban és választékban is változatosabbak lettek. Az eddigi jegyeladások mennyiben igazolták be a várakozásokat?
Az eddigi adatok alapján még nem lehet egyértelmű tendenciát látni. Többlépcsős jegyárak vannak érvényben, létezik egy elővételi olcsóbb és egy későbbi, drágább jegyár. Közben bevezettünk kedvezményeket, a csoportos diákkedvezményt és az éjszakai kedvezményt, a közelmúltban pedig tárgyalásokat kezdtünk egy szolgáltatóval, így terveink szerint mobiltelefonon keresztül, perc alapon is lehet majd fizetni a Sziget-jegyért. Ez azt jelenti, hogy ha valaki csak egy koncertre szeretne kijönni, akkor erre is lesz lehetősége.
Nagyon nehéz előre meghatározni, hogy pontosan mi is várható a jegyeladásnál, hiszen nem lehet előre tudni, hogy hányan választják majd a percalapú Sziget-jegyet vagy az éjszakai kedvezményes jegyet, amit majd csak a helyszínen lehet kapni. Ami biztosnak látszik, hogy a jegyeladás külföldön közel azonos volt az előző év hasonló időszakához viszonyítva. Egyrészt bíztató, hogy nincs visszaesés, másrészt külföldön eddig azért folyamatos növekedést láttunk.
Mennyire elégedett a programmal, amit sikerült összeállítani?
Szerettem volna még egy ennél is erősebb programot, de szerintem így sem kell szégyenkeznünk, mert elég sokszínű lesz a rendezvény. Az idei stratégiánknak megfelelően próbáltunk egy kicsit külföld-kompatibilisebb programot készíteni, mert azt látjuk, hogy a hazai és a nemzetközi közízlés között elég jelentős eltérés van. Ez elsősorban abból fakad, hogy a magyar média le van maradva a zenebehozatal terén.
Mennyiben más a magyar közízlés?
Kicsit kommerszebb, kevésbé érdekli a progresszív vonulat és a zenei újdonságok. Alapvetően a magyar ízlés angolszász-beállítottságú, de erősen átfűszerezi a német vonal is. Azt látom, hogy miközben ma már az interneten keresztül szinte bármit meg lehetne szerezni pillanatokon belül, nagyon szűk az a réteg Magyarországon, amelyik nyomon követi az újdonságokat, és képben van az aktualitásokkal. Ami a tömegmédiát illeti, a televíziókban, amit a legtöbben néznek, szinte egyáltalán nincs zene, a kereskedelmi nagy rádiók kínálata pedig eléggé múltba forduló. Ez nagyon meghatározza az ízlést.
Állandó problémánk, hogy miközben a fesztiválokon presztízskérdés, kik lépnek fel, kik a jelenlegi legizgalmasabb új előadók, ha őket elhozzuk Magyarországra, abba a falba ütközünk, hogy a közönség nem tudja, kik ezek. Úgy gondolkodtunk, hogy a magyar közönségre a válság várhatóan nagyobb hatással lesz, mint a külföldire. Persze külföldön is van válság, de ár-érték arányban ott még olyan jó a Sziget, hogy ez nem érezteti a hatását. Amennyire lehet, meg kell próbálnunk arra játszani, hogy a külföldi látogatottság ne essen vissza, ehhez pedig egy külföldi közízlés-kompatibilis programot kell csinálni.
Gerendai Károllyal Monte Carlóban, az Ernst&Young World Entrepreneur of The Year díjátadóján beszélgettünk
Emellett természetesen nagyon fontos, hogy a magyarok is eljöjjenek, ezért vannak a kedvezmények, és a program bizonyos elemeiben próbálunk nekik kedvezni. Egy Prodigy, egy Placebo, egy Fat Boy Slim, egy Offspring vagy Faith no More a hazai ízlésnek is megfelelnek, de külföldön is menő zenekarok. De nagyon nagy a szakadék például egy Ting Tings, Klaxons vagy White Lies esetében, akik most Nyugat-Európában abszolút érdekes és izgalmas zenekarok, de Magyarországon valószínűleg elég keveset mondanak az átlagembernek.
A Sziget azért segíthet ezeket ismertté tenni.
A Szigetnek az is felelőssége és feladata, hogy trendet mutasson. A Sziget szerencsére azért már abban a státuszban van, hogy ha valakit ide meghívunk, akkor az felkelti az érdeklődést iránta. Sokan utánanéznek, hogy ki is az a zenekar, aki a Sziget nagyszínpadán játszik. Mindenképpen progressziót kell hoznunk a magyar zenei ízlésbe, különben végképp lemaradunk a világtól. Ha meg akarunk felelni annak a kihívásnak, hogy ez egy nemzetközi fesztivál, akkor ezt nem tehetjük meg.
Mennyire volt elégedett a szponzorok aktivitásával így válság idején?
Ezzel kapcsolatban eléggé el vagyok keseredve, több okból is. Nyilván a válság hatására a szponzorok eleve visszafogták a költéseiket, és ezt mi is érezzük. Többen vannak, akik nem támogatják, vagy csak kisebb összegekkel járulnak hozzá a rendezvényeinkhez. Másrészt nagyon nehéz mit kezdeni azzal, ami már évek óta tendencia, hogy miközben az ország turizmusa, a Sziget nemzetközi megítélése szempontjából fontos, hogy egyre több nemzetközi látogató van, a szponzorok ezt inkább hátrányként fogják fel.
A szponzorcégek magyarországi cégek, még akkor is, ha nemzetközi cégek hazai leányvállalatai, céljuk az, hogy a magyaroknak adják el termékeiket vagy szolgáltatásaikat. Ilyen szempontból nem érdekli őket, hogy hány látogatónk van a világból, sőt még hátrányt is jelent a rendezvény számára. Ugyanakkor furcsa módon, ha egy magyar sportoló nemzetközileg sikeres lesz, akkor általában azt a magyar cégek úgy fogják fel, mellé állnak és büszkék rá, hogy van egy magyar sikertörténetünk. A sport esetében ilyen szempontból nemzeti öntudat kérdése is a magyar siker támogatása. A Sziget esetében éppen fordítva működik: minél sikeresebb, annál kevésbé támogatják.
A marosvásárhelyi Félsziget Fesztivállal kapcsolatban viszont a Coca-Cola még a Sziget Fesztiválhoz képest is jóval jelentősebb szerepet vállalt, holott kisebb rendezvényről van szó.
Ez nyilván a magyar piac sajátossága is, a román piac kétszer akkora, mint a magyar. A szponzoráció nagyságrendje is körülbelül kétszer akkora, mint a magyar piacon. A Félsziget Fesztivál jelentőségében, nagyságrendjében jóval kisebb rendezvény, mint a Sziget. Ennek ellenére a Félsziget idei főtámogatója a román Coca-Cola lett, a támogatás nagyságrendje pedig 3 millió euró. Ezzel szemben a magyar Coca-Cola, amely a Sziget egyik főtámogatója, nagyságrendekkel kisebb mértékben szponzorálja a rendezvényt. Nyilván a magyar Coca-Cola ilyenkor azt veszi figyelembe, hogy mennyi az értékesítése, ehhez képest persze korrekt támogatásról van szó. Mégis meglepő, hogy Romániában egy jóval kisebb rendezvényt tízszeres mértékben támogat.
Tavaly, illetve az idén is voltak már a Hajógyári-szigettel kapcsolatos összezördülések, legutóbb a fakivágásokat kifogásolta az önkormányzat. Jelenleg milyen a viszony a fővárossal?
A főváros a kezdetektől fogva mindig azzal támogatta a rendezvényt, hogy megkaptuk tőlük a területet, és ez nagyon fontos támogatás. Alapvetően segítő szándékkal álltak a dolgokhoz, igaz, tavaly volt egy olyan felvetés, hogy fizessünk a közterületért, ráadásul olyan nagyságrendet, amelyet képtelenség lett volna kitermelni a rendezvényből. Remélem, hogy az idén harmonikusan fogunk együttműködni.
Egyelőre ott vagyunk egy kicsit bizonytalanok, hogy tavaly lezárták a rakpartot pont abban az időpontban, amikor a Sziget kezdődött, és ez megnehezítette az odajutást. Nyilván a főgyűjtő-szennyvízcsatorna megépítése egy olyan fontos projektje Budapestnek, ami miatt a lezárást meg kellett tenni, csupán az időzítése volt szerencsétlen. Most az idén abban bízunk, hogy ez már nem okoz további fennakadásokat. Habár nem készül el még erre az időszakra a rakpart és nem lesz átadva, de tavaly használhattuk a rakpart egy olyan szakaszát, ahol éppen nem voltak munkálatok, így valamelyest tehermentesítettük a forgalmat.
Ezek szerint abban bíznak, hogy nem lesz előre hozva az átadás?
Jelenleg még folynak a tárgyalások, reménykedünk benne, hogy nem nehezedik meg a közlekedés a Sziget idején.
