A román labdarúgás egyik nagy egyénisége – játékosként 1970-ben a mexikói világbajnokságon is szerepelt – korán a kispad mellett döntött, 1979-ben ugyanis játékos-edzőként lett a vajdahunyadi Corvinul szakvezetője. Hozzáértése a román szövetség vezetőinek figyelmét sem kerülte el, így 1981-től már a román élére került, s három évvel később a nemzeti csapat 1970-t követő legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy a vb-címvédő olaszokat kiverve, a románokat kivezette az 1984-es franciaországi Európa-bajnokságra.
Genovai átok
1986-ban a bukaresti Dinamóhoz szerződött (az együttest 1989-ben KEK-elődöntőig vezette, ahol csak idegenben lőtt góllal maradt alul – 1-1, 0-0 a Mancini-Vialli „ikerpárost” felvonultató Sampdoriával szemben), majd a rendszerváltást követően Olaszország felé vette az irányt. A félszigeten a Pisa és a Brescia – a lombardokkal kétszer is feljutott a Serie A-ba, viszont mindkétszer ki is pottyant -, majd a Reggiana következett, 1997-től egy évig a bukaresti Rapidot készítette fel.
Donyecki öröm: a Sahtaré az utolsó UEFA-kupa (MTI/EPA)
Egy évvel később nem kis meglepetésre a nagy válságot átélő Internazionale kispadjára hívták, de neki sem sikerült a „tűzoltás”, s ismét a Sampdoria lett a veszte: a genovaiak ellen elszenvedett 4-0-s vereség után a fekete-kékek 1999 márciusában menesztették. A Rapidnál eltöltött újabb intermezzót követően immár Törökország mellett tette le a voksát, s a Galatasaray élén remek eredménnyel indított: az európai Szuperkupa-döntőben újdonsült tanítványai 2-1-re legyőzték a Real Madridot.
Az isztambuliakkal állandó BL-tagság és egy bajnoki cím lett a mérlege, 2002-ben mégis váltania kellett.
Ám a két kontinens városában maradt, ugyanis a Besiktas vezetői lecsaptak rá. A „sasokkal” 2003-ban újabb török bajnoki címmel tette méltóvá a klub alapításának centenáriumát, egy évvel később viszont elmaradtak az eredmények, így 2004-ben északabbra költözött, Ukrajnába, ahol átvette jelenlegi együttesét, a Sahtart.
Célkeresztben a BL
Az utolsó UEFA-kupával legnagyobb sikerét elérő szakember természetesen még többről álmodozik, szeretné európai formátumúvá alakítani a bányászcsapatot:
„Fantasztikus ez a trófea, hatalmas munka eredménye, mindannyian elégedettek lehetünk. De nem dőlhetünk hátra, előrébb kell lépni. Szeretnénk valamit a Bajnokok Ligájában is. A siker magabiztosabbá tehet minket, én nem tartom kizártnak, hogy akár a negyeddöntőbe, szerencsés konstelláció esetén, az elődöntőbe kerülhetünk a BL-ben.”
Brémai Ború
„Nagyon lesújtó egy elveszített döntő, de össze kell szednünk magunkat, hisz az idénynek még nincs vége” – kesergett Thomas Schaaf, a Werder szakvezetője. “Két fontos mérkőzés vár ránk, a wolfsburgi akár a bajnoki címről is dönthet, míg Berlinben a német kupadöntőben kell helytállnunk. Csalódottak és dühösek vagyunk, de a tanulságokat felhasználhatjuk, s túllépve a kudarcon, megpróbáljuk megnyerni a hátralévő két találkozót.”
Az UEFA-kupában elért elsőség ugyanakkor távolról sem garantálja a sikert a BL-ben, a szentpétervári Zenit esete jól példázza ezt – és azt is, hogy a keleti csapatok kereteit ilyenkor rendre „szétkapkodják” a nagyok.
„Az én feladatom az, hogy felépítsem a csapatot. Ez csak akkor sikerülhet, ha a teljesítmény egyre javul. A munkámnak élek, és szerencsére, jelenlegi játékosaim osztották ezt a lelkesedést. A kelet-európai csapatok számára (is) a BL a fokmérő, ám eddig is magas színvonalon kellett teljesítenünk, ezt a kupát azért nem adták ingyen. Úgy érzem, Kelet-Európa előbb-utóbb igen komoly szerepet fog játszani a Bajnokok Ligájában is.”
Brazil bányászok
A Sahtar aligha került volna ilyen messzire brazil légiósai, illetve további külföldi játékosai nélkül. Az ukrán csapat ugyanakkor stabil „gerincre” építkezett: a munka dandárját elvégző csapatkapitány Srna, vagy Lewandowski odaadása híján a dél-amerikai varázslók sem alkothattak volna szabadon – az egyensúly megteremtése viszont Lucescura hárult.
Lucescu a BL-ben is szeretne maradandót alkotni (MTI/EPA)
„Nagyon boldog vagyok brazil játékosaim miatt. Idén egyszerre ismertebbé váltak, és nagyon remélem, szövetségi kapitányuk, Carlos Dunga is odafigyelt teljesítményükre. Az én filozófiám a csapatépítésen túl az is, hogy neveljem játékosaimat, rávezessem őket a lehető legjobb megoldásokra. Fernandinhóék ebben is segítettek, sőt, példát mutattak a még náluk is fiatalabbaknak.”
Lucescu a harmadik román vagy romániai születésű edző, aki európai trófeával gazdagodott. Az Ajax élén a totális futballt bevezető Kovács István 1972-ben és 1973-ban, míg Jenei Imre 1986-ban a Steaua együttesével ünnepelhetett BEK-diadalt.
