Irodalmi Top 10 – Ulickaja áprilisa

Nem meglepő, hogy az Írók boltja sikerlistáját Ulickaja vezeti, mert az amúgy is népszerű orosz írónő volt idén a Könyvfesztivál díszvendége, úgyhogy a csapból is ő folyt ekkortájt. A Daniel Stein, tolmácsban kimeríthetetlennek tűnő fantáziával és emberismerettel népesíti be a – Gestapo-tolmács lengyel zsidó menekült, később szerzetes – főhőst körülvevő világot a huszadik század második felének történelmi forgatagában és hétköznapjaiban. Ulickaja lebilincselően mesél, a mese azonban nem fedi el a nyugtalanító kérdéseket sem. És az író válasza mindig egy hős sorsa: ezúttal Daniel testvéré, aki tolmácsként “nyelveken szól”, emberként fáradhatatlanul keresi és meg is találja a fényt – önmagában is, a világban is.

A sikerlista második helyén Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek – Gyávaság című családregénye áll, amely három generáció sorsát, közel száz év magyar történetét kíséri végig. Középpontjában a létező szocializmus évtizedei állnak: a túlélés, beolvadás, boldogság és megalkuvás kérdései. Ki tudná megmondani, hol kezdődnek egy, a hatvanas években született magyar ember emlékei, ha a család elhallgatásokkal és megalkuvásokkal terhes, és a szülők legfőbb tanítása az életre: nem látszani és nem kitűnni, mert az a továbbélés és a boldog élet záloga. A regény kísérletet tesz a történet nélküli hetvenes évek megjelenítésére, magyarázatot keres a boldogulásnak és túlélésnek hitt életutakra, miközben azt kutatja, hogy miként simulhattak az egyéni gyávaságok és bátorságok, szerelmek és magányok a történelmi fordulatok sokaságába.

Érdekes módon, a harmadik helyen nagyjából ugyanez a téma áll, csak más megközelítésben, egy szemtanú, Kőszeg Ferenc elbeszélésében. K. történetei olyanok, mint a zsánerképek egy régi szalon falán. Néhány vonással idéznek fel egy élethelyzetet, jellemeznek, hol groteszk módon, hol érzelmesen egy-egy figurát. A “képecskék” alakjai között vannak írók, akikkel a szerző még könyvkiadói munkatársként találkozott, vannak politikusok és politikai haszonlesők, de van rablógyilkos is, aki elképesztő szenvtelenséggel beszéli el, hogyan ölt meg embereket, hol egy rossz szóért, hol filléres haszonért. Van írás, amely a Kádár-rendszer végtelennek tetsző éveit, a szorongással és szabadsággal teljes ellenzéki létet mutatja be, vagy a közelmúltat, amikor a damaszkuszi utat azon frissiben megjárt emberek éppen elfelejtették Saulusként töltött előéletüket.