A magyar filmművészet kiemelkedő alakját a szövetség saját halottjának tekinti – közölte Hermann Krisztina, a szervezet ügyvezető titkára. A tanú rendezője, aki összesen 32 nagyjátékfilmet készített, még 80. születésnapját is új filmmel ünnepelte, és január végén vette át a Magyar Filmszemle életműdíját. Az elismerés átvételekor Bacsó Péter azt hangsúlyozta: csak filmeket akart csinálni, eszébe sem jutott, hogy életművel “bíbelődjön”.
1928. január 6-án született Kassán, édesanyja Palotai Boris író. A család a negyvenes évek elején költözött Budapestre. 1950-ben kapta kézhez rendezői diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, s azonnal dramaturgi állást kapott a Filmgyártó Nemzeti Vállalatnál (a későbbi Hunnia Filmstúdiónál). Részese lett a magyar film újjászületésének, forgatókönyvíróként a legsikeresebb Fábri Zoltán 1958-ban készült Édes Anna című filmjében volt.
Első rendezése 1964-ben a Nyáron egyszerű című film volt. 1969-ben rendezte a legendás A tanú című filmet, amely az ötvenes évek koncepciós pereit eleveníti fel. A film túlzottan merész volt az akkori kultúrpolitikának, ezért tíz évig dobozban tartották, de az 1981-es cannes-i filmfesztiválon nagy sikert aratott, mára pedig kultuszfilm lett Magyarországon. 1973-tól 1991-ig a Dialóg Stúdió művészeti vezetője volt.
Sok sikeres film
Néhány igazán ismert filmje: a Szerelmes biciklisták, A tanú, a Ki beszél itt szerelemről?!, a Banánhéjkeringő, a Hány az óra Vekker úr?, a Te rongyos élet.
Az idei filmszemle játékfilmjei között versenyzett Majdnem szűz című munkája, amelyet forgatókönyvíróként is jegyzett, és amelyet nem sokkal 80. születésnapja után mutattak be. Az intézeti lány prostitúcióból való kitöréséről szóló film főszerepéért Ubrankovics Júlia megkapta a filmszemle legjobb színésznőnek járó díját. A film kapcsán adott tavaly lapunknak interjút az idős mester.
“Ma már persze tudom, hogy a mindenkori hatalmat a komikum irritálja legjobban. Nem bírja elviselni, ha kinevetik. Az még elmegy, ha kritizálják, de ha nevetségessé teszik, azt nem bírja elviselni. Valószínűleg A tanúnak is ez volt a titka. Képzeljük el: ül a politikai bizottság a vetítőteremben, köztük Czinege elvtárs. A vásznon pedig Bástya elvtárs forgatja a szemeit. Hát sok különbség nem volt köztük.”
A teles cikk itt olvasható.
