Spanyol csata a Real-Liverpool derbin

Ha ősszel került volna sor a Real-Liverpool párosításra, a spanyolok aligha várhatták volna bizakodóan az angol listavezető elleni találkozót. Pár hónap alatt viszont nagyot változott a világ, Juande Ramos összerázta a társaságot, a spanyol címvédő immár a bajnokságban sem esélytelen – igaz, kellet ehhez a Barcelona átmeneti (?) hullámvölgye is.

A Liverpool ezzel ellentétben jelentőset veszített potenciáljából. A csapat ismét teret vesztett a bajnokságban – a bajnok United könnyedén húzott el a meglepetés-vereségeket és döntetleneket gyűjtögető vörösök mellett.

A jelenlegi forma aligha predesztinálja újabb BL-győzelemre a kupasorozatban korábban rendre remeklő Gerrardékat.

Az angolok fő fegyvere: a rutin. Az elmúlt években rendre a 16 között kizúgó madridiakkal ellentétben a Liverpool igazi kupa-csapat, az oda-visszavágók nagymestere. Rafa Benítez ráadásul van honnan válogasson, hisz a Santiago Bernabéuban csaknem a legjobb felállásban engedheti gyepre övéit.

A Real Madrid átigazolási politikája ellenben egy kicsit megbosszulta magát: a télen érkezett két játékosból csak egyet nevezhetett a tavaszi „hadjáratra”, így a szép lassan formába lendülő Huntelaarra nem számíthatnak.

Kémek mindkét oldalon

Ettől függetlenül a Real meglepheti ellenfelét. Az elmúlt kilenc bajnokin megannyi győzelmet alkotó spanyolok játéka nagyot fejlődött, még az örökös „gyenge láncszemek”, így Cannavaro, Pepe és Gago is felnőttek a megkövetelt szinthez, míg a Casillas előtti, sokat támadott négyes teljesítménye 2009-ben önmagáért beszél: a kilenc diadal alatt mindössze kétszer zörrent a Real hálója. Az optimizmus tehát jogos, igaz, a jelenlegi elnök Vicente Boluda által jövendölt 3-0-s végeredmény igencsak túlzónak tűnik.

A Liverpool háztáján örömteli hír, hogy a három hete ágyéksérüléssel sínylődő Gerrard vállalni tudja a játékot. Az összecsapás apró érdekessége, hogy a Bernabéu közönsége az angol csapat soraiban üdvözölhet majd több honfitársat – ha semmi sem szól közbe, Reina, Arbeola, Xabi Alonso, Riera és Torres kezdhet a „vörösöknél”, míg a madridiaknál Casillas, Ramos és Raúl. Ám a riválishoz hasonlóan a hazaiak is remek kémekkel rendelkeznek, hisz a Tottenham élén kevésbé sikeres szakvezetőn kívül Heinze, Diarra és Robben mellett az Anfield Roadról érkező Dudek is rendelkezik angliai tapasztalatokkal.

^{A két spanyol edző közül eddig Beníteznek több a gondja (dpa)}

A két csapat utoljára 1981-ben találkozott a nemzetközi porondon, akkor, a párizsi Parc des Princes-ben rendezett BEK-döntőben az angolok diadalmaskodtak 1-0-ra.

A Juventus törlesztene rossz mérlegén

Londonban a Juventus jelentkezik játékra, s bár az angol szaksajtó egyértelmű esélyesként tekint a Chelsea-re, a masszív torinói csapat ellen még egy tavaly tavaszi kék-sereg is megizzadna, nemhogy az utóbbi egy-másfél hónapban látott, olykor elemeire eső társaság.

A Scolari-érában a Chelsea-nek épp az a fegyvere rogyott meg, ami a legfőbb erőssége volt: a kimagasló fizikai kondíció. A londoniak a bajnokságban többször is „elfogytak” egy-egy mérkőzés végére, s szép lassan a tartás is odalett a csapatból, a United otthonában mutatott soványka lézengés (0-3) alighanem az elmúlt öt évben látott leggyengébb Chelsea-teljesítmény volt.

Guus Hiddink érkezése mindenképpen erősítheti az angolok morálját és küzdőszellemét, kérdés, hogy a holland által is észlelt pocsék fizikai állapotot két-három hét alatt lehetett-e fejleszteni? Aligha. Jó játékkal a londoniak legyőzhetik a Juventust, de Claudio Ranieri kezében is ott lapul egy-két ász. Hiddink mindenesetre azt fontolgatja, hogy két csatárral rohamozza majd Buffon kapuját.

Az olaszok védelmére eddig sem lehetett sok panasz, ráadásul azzal, hogy Chiellini visszatért, jelentős lett az erősödés. A közelmúltban valóságos lábadozó osztályt működtető Öreg Hölgynél ráadásul egyre több sérült gyógyult meg, Ranieri így ismét számíthat Salihamidzic, Poulsen, Sissoko és Molinaro játékára, míg mellettük Buffon, Chiellini, Mellberg, Amauri, Iaquinta, Del Piero, Nedved, Chimenti, Manninger, Camoranesi, Trezeguet, Marchisio, Giovinco, Grygera, Tiago, Marchionni és Legrottaglie tagja az angol fővárosba utazó keretnek.

A történelem viszont a Juventus ellen szól. Az olaszok kétmeccses párharcban legutóbb 1984-ben búcsúztattak angol együttest (akkor a Manchester United volt a szenvedő fél 1-1, 2-1). A Liverpool elleni 1984-es szuperkupa-diadalt (2-0), valamint a tragikus brüsszeli BEK-döntőt követően (1-0), a „zebrák” rendre kipottyantak a britekkel szemben. 1999-ben a későbbi győztes manchesteriek az elődöntőben (1-1, 3-2), 2005-ben a szintén győztes Liverpool a nyolc között (2-1, 0-0), míg három éve az Arsenal szintén a negyeddöntőben (2-0, 0-0) ejtette ki a torinói csapatot.

Nem megy a harapós “kicsik” ellen

Ha a Liverpool és a Chelsea formája visszaesett, a Bayern esetében kisebb krízisről beszélünk. Az év végére formába lendülő, s több remek teljesítménnyel előrukkoló bajorok idén esnek-kelnek, játékuk kiismerhető, a helyzetkihasználásuk pedig egyenesen pocsék.

A lisszaboni kiruccanás veszélyesnek ígérkezik, a hétvégén a városi rangadón a Benficát is legyűrő (3-2) Sporting ugyanis pont az a fajta csapat, amelyik a münchenieknek hagyományosan nem ízlik: motivált “kiscsapat” (akárcsak 1991-ben a dán Boldklub 1-0, 2-6, az 1997-es, nagy sikerei előtt álló Valencia 0-3, 1-0, vagy legutóbb a szintén spanyol Getafe 1-1, 3-3: mindhárom ellenfél az UEFA-kupában)

Surranópályán

A Villarreal-Panatinaikosz ágat sokan az idei BL egyik „surranó pályájának” tartják. Tény, hogy egyik csapat sem tartozik a kiemeltek közé, de a csoportküzdelmek során a spanyolok és a görögök is alaposan megszorongatták riválisaikat. A Villarreallal például egyik meccsen sem bírt a címvédő Manchester United, míg a görögök a Giuseppe Meazzában törtek borsot az olasz bajnok orra alá (1-0), s végeztek a négyes élén.

A Madrigalban alighanem a spanyol pontvadászatban meglehetősen rapszodikus hazaiak lehetnek a jobbak, Manuel Pellegrininek ugyanakkor felforgatott védelemmel kell kiállnia, hisz a válogatott balbekk Capdevilla a Marca szerint erőnléti gondokkal küzd. Helyettese a jobb oldali védő Angel lehetne, ám izomfájdalmai miatt nem játszhat. Így valószínűleg Soriano lesz a beugró.

Bajnokok Ligája