A budapesti izraelita hitközség anyakönyvi hivatalának nyilvántartása szerint Kaminer Manó néven született. A négygyermekes család nehéz körülmények között élt, ezért a fiú már tizennégy évesen kenyérkereső foglalkozás után nézett: egy vándorcirkuszhoz szegődött artistának, s ebből fedezte színiakadémiai tanulmányait – írja az MTI.
A diploma megszerzése után Pécsett kezdte, majd Szegeden folytatta pályafutását, 1911-ben bonvivánnak szerződött a Magyar Színházhoz. Ekkorra már tisztába jött azzal, hogy a színpad nem az ő világa, inkább rendezni szeretett volna, ám mindennél jobban érdekelte a film. 1912-ben találkozott Siklósi Iván filmfeliratíróval, közösen készített Ma és holnap című filmjük volt Kertész első rendezése.
Elégedetlen volt az itthoni lehetőségekkel
1913 nyarán néhány hónapot töltött az akkori idők legjelentősebb európai filmközpontjában, a koppenhágai Nordisk stúdióban, ahol statisztaként, vágóként, sőt színészként is kipróbálta magát. Önbizalommal telve tért haza, s hamarosan már a vezető rendezők között tartották számon. Kalandfilmek egész sorát készítette, de irodalmi forrásokból is gyakran merített. 1912-1919 között negyvennél több filmet forgatott, mégis elégedetlen volt az itthoni lehetőségekkel.
A kommün idején propagandaműsorokban lépett fel, elkészítette a Jön az öcsém című agitációs filmet, majd meglepő hirtelenséggel elhagyta az országot. Ajánlatot kapott az osztrák Sascha Stúdiótól, azt remélte, hogy teljesül régi vágya, s nagyszabású filmeket készíthet. A húszas évek elején Bécsben monumentális történelmi és bibliai tárgyú filmeket forgatott, majd felfigyelt rá Hollywood: 1927-ben Jack Warner szerződtette állandó munkatársnak a Warner Brothers filmstúdióhoz.
A film úttörője volt
A következő évben megrendezte a Noé bárkája című szuperprodukciót, immár Michael Curtiz néven. A filmet Magyarországon is forgalmazták, a budapesti bemutatóra Kertész külön kis bevezetőt készített, amelyben személyesen jelent meg a vásznon és magyarul köszöntötte a közönséget. Ez volt az első alkalom, amikor magyar szó hangzott el hangosfilmen.
Kertész gond nélkül alkalmazkodott az amerikai filmkultúra követelményeihez, s mivel a mozi népszerű műfajaiban maradandót alkotott, elképesztően gyorsan érvényesült. Ő volt az első, aki már 1930-ban színes technikával dolgozott. Elsősorban szórakoztatni akart, de selejtet sosem adott ki a kezéből. A filmipar jeles képviselőivel, népszerű sztárokkal vette magát körül. Rendkívül termékeny volt, 1912-től 1962-ig százhatvanhat filmet rendezett. Kalandfilmjei, westernjei, történelmi adaptációi a mai napig nem veszítettek frissességükből (Kid Galahad, Hét tenger ördöge, Robin Hood kalandjai). Ő rendezte a filmtörténet leghíresebb háborús melodrámáját, a Casablancát (1942), amelyért 1943-ban megkapta a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat. Nemzedékek nőttek fel ezen a filmen, s a mai napig műsoron tartják a világ televíziós társaságai.
Szinte halála napjáig dolgozott, utolsó filmjét Komancsok címmel 1962-ben forgatta. Ebben az évben, április 10-én halt meg Hollywoodban, rákbetegségben.
