A Magyarországtól alig 20 kilométerre lévő északnyugat-vajdasági városban rendezett tárlatra hármas évforduló adott okot: 125 éve létesült a városi múzeum, Miró pedig 115 éve született és 25 éve halt meg.
Az élete 90 éve alatt számos alkotói korszakon átgázoló, ezért kategorizálhatatlan – néha fauvistának, máskor kubistának, dadaistának, vagy szürrealistának nevezett, de a realista ábrázolás határára is eljutott – művész utolsó, kísérletezésben különösen gazdag korszakából származnak a Zomborban kiállított művek.
A festő, grafikus, keramikus és szobrász Miró 1960 és 1980 között szokatlan dolgokkal kezdett kísérletezni: durván szőtt, festékfelvitelre használt zsákokkal, ugyancsak ecsetpótlónak használt gyűrt papírral, faragással alkotói eszközzé változtatott parafával, közönséges smirglivel, amelyet a papírra vagy vászonra felvitt festékréteg lekoptatására használt.
Az e technikákkal készült művei kevésbé ismertek, mint a New York-i Guggenheim Múzeumban és a Modern Művészetek Múzeumában, vagy az UNESCO párizsi székházában látható, korábban keletkezett alkotásai.
Az, hogy most Zomborban december 20-áig megtekinthetők, Marisa Oropesának, a helyi múzeum spanyolországi művészetbe szerelmes kurátorának és a Szerbiában is jelen lévő Cervantes Intézetnek köszönhető.
