„Nem az ördögtől való a kezdeményezés, a legtöbb országban már vannak ilyen rövidített könyvek. Sem a pánikreakció sem az üdvrivalgás nem indokolt. Ez egy lehetséges út, amit érdemes kipróbálni – vélekedik a Magyartanárok Egyesülete elnöke a sorozatról.
Arató László a FigyelőNet kérdésére kifejtette, hogy például A Kőszívű ember fiai egyszerűsített, rövidített változatának elolvasása jobb, mint ha a gyerekek egyáltalán nem találkoznának a regénnyel, vagy ha egy kétoldalas tartalomismertetést olvasnának a 100 híres regényből, esetleg ha csak a regényből készült filmet néznék meg. Az eredeti regény elolvasásánál viszont nyilván kevesebb élményt adnak ezek a kivonatos művek.
Fontos a kötetek egyszerűsítésénél, hogy ne csak a cselekményt mutassák be, hanem az eredeti nyelvi ízekből is megmaradjon valami – magyarázta Arató. Az is fontos, hogy a rövidített változatot a gyerek kezébe adó tanár tudatosítsa bennük, hogy ez csak ízelítő az eredeti szövegből. A kivonatos kötetek mellett szólhat az is, hogy az iskolai differenciálásban is használhatók lehetnek: a jobb olvasási készséggel rendelkező gyerekek elolvassák az eredetit, mások az egyszerűsített változatot.
Az irodalom földbe tiprása
Cserhalmi Zsuzsa egyetemi docens szerint viszont rossz úton járunk, ha a regényeknek csak a történetét mutatjuk meg a diákoknak. Mint a FigyelőNetnek kifejtette, ennél sokkal jobb módszer, ha egy-egy fejezetet, kisebb részt, akár egy bekezdést olvastatunk el velük, és azzal kapcsolatban beszélgetünk, oldatunk meg feladatokat. Így ugyanis a gyerekek a regény egy részével találkoznak, amelynek kis nyelvi titkai jelzik, hogy igazán csak az egész mű alapján érthetik meg a leírtakat – mondja.
Nem a tanteremben dől el, hogy a gyerekek megszeretik-e az olvasást vagy sem – véli Cserhalmi, aki szerint az iskola – minden ellenkező híresztelés ellenében – tanulásra való. Az irodalmi szövegek megértéséhez is meg kell dolgozni, de „evés közben jön meg az étvágy”.
Az általunk megkérdezett magyartanárnő viszont egyenesen „az irodalom földbe tiprásának” tartja a regények lerövidítését, lebutítását. Szkiba Edit az ilyen jellegű próbálkozásokat a 100 híres regényhez hasonlította, amelyek 1-2 oldalon intézik el a műveket.
A rövidített regények ugyanakkor a tanulási – és olvasási problémával küzdőknek esetleg hasznosak lehetnek, akik nem képesek elolvasni a teljes regényt, vagy annak nyelvezete miatt annak részletét sem – erősít rá Szkriba Edit a differenciált tanulásszervezésben rejlő lehetőségekre.
Kőszívű igen, Egri csillagok nem
Arató László szerint azonban nem minden könyv engedi a „lightos” változatot. A Kőszívű ember fiai és még néhány nehéz nyelvezetű regény esetében hasznos lehet, de a sokkal könnyebben olvasható Egri csillagokat például nem célszerű így lerövidíteni és azt adni a gyerekeknek.
Felhívta a figyelmet arra, hogy nagy hiba lenne, ha az egyszerűsített regényváltozatok révén a kötelező olvasmányok listájának korszerűsítése helyett a régit őriznék meg a pedagógusok. Ezt egy álszent konzervativizmus eszközének tartaná. Nem lenne ugyanis szerencsés, ha nem korszerűbb és olvashatóbb könyvet keresnénk az adott korosztályok számára, hanem ragaszkodnánk az eddigi – esetenként rossz, mert nem a tanulók életkorához, érdeklődéséhez illeszkedő – olvasmányokhoz.
Móra helyett Varró Dani
A Klasszikusok újramesélve című sorozat honlapján több neves értelmiségi is védelmébe veszi a kezdeményezést: Békés Pál író, Vitray Tamás televíziós, Vizi E. Szilveszter volt MTA-elnök és Tarján Tamás irodalomtörténész is nagyszabású, hasznos vállalkozásnak írja le a regények rövidítését.
A Magyartanárok Egyesületének elnöke például nagyszerű könyvnek tartja Móra Ferenc Kincskereső kisködmönét, de mint mondta érthetetlen a harmadikos, negyedikes gyerekek számára. Erőltetése csak arra jó, hogy leszoktassa az olvasásról a gyerekeket. Ugyanígy tévedés általános iskolában tanítani A kőszívű ember fiait is.
Vannak a kötelező olvasmányok listáján olyan regények, amelyek ma is jól eltalálják a megcélzott korosztályokat. Az Egri csillagok mellett ilyen például A Pál utcai fiúk. Arató László szerint azonban „be lehetne hozni” az iskolai tananyagba például Janikovszky Éva, Lázár Ervin, Békés Pál, Darvasi László, Böszörményi Gyula, vagy akár Varró Dániel egyes műveit. Ez nem azt jelentené, hogy nem tanítanánk a nemzeti klasszikusokat – szögezi le a szakember – csak néhányat későbbi időre tolnánk.
A Toldi örök
A Nemzeti alaptantervben nincs rögzítve, hogy mit kell olvastatni a gyerekekkel, a szokásjog szabályozza a kötelező olvasmányok listáját. Sokan e lista megváltoztatása kapcsán attól félnek, hogy kimaradnak a nemzeti emlékezet részeit képző alapművek a tananyagból. Arató azonban elképzelhetetlennek tartja, hogy van olyan magyartanár, aki például a János vitézt, vagy a Toldit kihagyná a tantervből.
Attól pedig, hogy Jókaitól nem A kőszívű ember fiait olvassák el a diákok, hanem például A nagyenyedi két fűzfát – ahogy Szkiba Edit osztályában a diákok – még nem csorbul az általános műveltségük. Legfeljebb, ha megszeretik az olvasást, később leveszik a Baradlayak történetét is a polcról. És akkor már nem csak a „lightos” változatot.
