Ideális retro motor a Pannónia

Patrióta motorkerékpár-fanatikusoknak akár 400–600 ezer forintot is megér a lassan elfeledett Pannónia márkanév. Egyesek még többet is megadnak egy-egy pince mélyéről előbányászott, 35–45 éves, csillogóan újszerűvé „restaurált” példányért. Egy szépen helyreállított Csepel 250-es 1,0–1,5 millió forintot ér, a 125 köbcentiméteres Danuviákért viszont egyelőre jó, ha 100–150 ezret megadnak.

Vladimir Kovacevic, műhelyében. Cége saját erőből gyártja a Danuviákat.

A motorosok körében is kitört retro hullám piacot ígér azoknak a bimbózó magyarországi motorépítő manufaktúráknak is, amelyek a régi márkanevek alatt vadonatúj konstrukciókkal igyekeznek elcsavarni a nosztalgiázók fejét. Mázló Imre, a Magyar Motorkerékpár Kft. – korábban egy másik erre alapított cég, a Pannónia Motors Magyarország Kft. – vezetője eredetileg már az idén újjá akarta éleszteni a Pannónia motorokat, de a bemutató elmaradt.

Annyit sikerült megtudni tőle, hogy november végén azért egy „fontos bejelentés” várható, de ennél többet nem árult el. Csak sejteni lehet, hogy a gyártás Achilles-sarkával, a finanszírozásával lehet kapcsolatos a titok. Időközben több változás is történt: az eredetileg Isaszegre tervezett gyártás helyszíne átkerült Várpalotára. Németh Árpád, Várpalota polgármestere megerősítette, hogy mintegy 15 millió forint készpénzzel az önkormányzat 10 százaléknyi tulajdont is szerzett a Magyar Motorkerékpár Kft.-ben. Információi szerint az eddig csak számítógépen, maketten, illetve életnagyságú modellen létező motorkerékpárból 2010-re lesz végre prototípus. Az évi 600–700 darabos sorozatgyártás, amely 15–20 főt foglalkoztat majd, csak a szükséges engedélyek birtokában kezdődhet meg. A város a majdan induló motorgyártásból évi 5–10 millió forintos bevételre számít.

Ha Pannóniát egyelőre nem is, vadonatúj Danuviát – mintegy 1,5 millió forintért – máris rendelhetnek az új magyar motorra vágyók. Ezt állítja Vladimir Kovacevic, a Danuvia Motor Craft Kft. ügyvezető igazgatója. „Ezzel gyerekkori álmom válik valóra” – árulja el az eszéki születésű igazgató, aki 1992 óta Magyarországon él. A horvát és a magyar ingatlanüzletben érdekelt vállalkozó 2000-ben alapította motorkerékpár-gyártó társaságát, és jövőre, a sorozatgyártás megkezdésekor a nagyközönség előtt is bemutatja saját Danuviáit. A márkát kisgyerekkora óta csodálta, motorkerékpár-versenyzőként, majd alkatrészgyártóként fejlődött üzletileg is olyan szintre, hogy belevághasson saját fejlesztésű motor gyártásába. „A Duna latin nevére emlékeztető Danuvia nemzetközi hangzású elnevezés, külföldön is sikeresebbnek tűnt más magyar motormárkáknál” – magyarázza a választást az igazgató.

A Danuvia üzleti terve szerint a váz és a fém alkatrészek gyártását a rákoskeresztúri üzemben kezdik el jövőre, az összeszerelést a tököli Airport Ipari Parkban végzik. Az értékesítést központi kiskereskedelmi üzletből és szerződött viszonteladókon keresztül szervezi a gyártó. „Most már saját erőből tudjuk a motorokat gyártani” – szögezi le a vállalkozó a pénzügyi források részletezése nélkül.

NEM BIZTOS A SIKER. A Danuvia „retro-proto” valóban finom darabnak tűnik, de hogy piaci és üzleti siker is lesz, az a termék fizikai tulajdonságain kívül túl sok mindenen, például a gyártás pénzügyi hátterén is múlik. Iparági szakértők szerint egy évi mintegy 500 darabos sorozatgyártásnál legalább 500–700 millió forint éves költséggel kell számolni, ezt fedezheti a másfél millió forintos alapár.

Reisz János, a hatvanas-hetvenes évek többszörös magyar gyorsasági motorkerékpár bajnoka, a Honda Hungary ügyvezető igazgatója szerint legfeljebb egy szűk vevői körre lehet számítani. A retro hullám ellenére sok nagy nevű európai brand – mint a Gilera, vagy az MV Augusta – nem boldogul e modellek tömeggyártásával. Németországban igényes és drága rétegtípusként éledt újjá a volt NDK-s MZ, amely azonban nem tudott átütő sikert elérni a japán és az olasz offenzívával szemben. Ocskay Zoltán, a Veterán Autó és Motor újság főszerkesztője legfeljebb évi százra taksálja a potenciális vevőkört.