Élet-Stílus

Halállista és Moziünnep szeptember végén

A csütörtöktől vasárnapig tartó Mozi-ünnep miatt van, hogy az utóbbi hetek legbőségesebb frissfilm-kínálatával akad dolgunk. Választhatunk rendhagyó dráma (A zóna, Import/Export, Ben X), izgalmas kérdéseket firtató dokumentumfilm (Tudod, hogy van ez, Jézus, Házi kedvencek), klasszikus krimi (MR 73), távol-keleti akció-mozi (A tiltott királyság), misztikus thriller (A halállista), veretes horror (Hívatlanok) és szatirikus vígjáték (Zöld hentesek) között. Akár féláron.

A halállista

A japán képregény – a manga – filmes átültetése, de akár a japán horrortörténetek euroatlanti ízlés szerinti prezentálása többnyire balul sikeredik (azért azt nem tagadjuk, a 2002-es amerikai A kör-adaptáción ijedeztünk, pláne hogy videokazettán kaptunk belőle megtekintő-változatot).

Halállista és Moziünnep szeptember végén 1

Hiába nevelkedett a távol-keleti szigetország borzongásának és filmes tradícióinak az emlőjén Shusuke Kaneko, nem tudott mit kezdeni az alapmatériával, nem tudta számunkra megfelelően adaptálni a japán mangasikert, ami, valljuk be, azért annak is köszönhető, hogy az átlag európai (magyar) és amerikai néző számára idegen, olykor inkább mulatságos, olykor meg egészen érdektelen ez az univerzum. Pedig a történet elvileg izgalmas, kellemes borzongást ígérő: az éltanuló Yagami Light üres jegyzetszerű füzetre bukkan, ami tulajdonképpen a dacos halálisten, Ryuk listája, már hogy akinek a nevét a lapokra beírják, az hamarosan szívrohamban meghal. Az idealista – alvilágellenes – fiatalember arra használja a „fegyvert”, hogy javítson a bűnözési rátán. Csakhogy a sorozatos halálesetek L nyomozó érdeklődését is felkeltik.

A film láttán az a vicc jutott az eszünkbe, amikor a medve halállistájával az erdőt járja, és mindegyik dúvadat arra jól felírja. Egyedül a nyuszika menekszik meg, aki egyszerűen azt kéri, szörny, ne írjál már fel. Így a nyuszika törölve lesz. Ez a film is.

A halállista

(Desu nôto), színes, feliratos, japán misztikus thriller, 121 perc, 2006, rendező: Shusuke Kaneko, szereplők: Tatsuya Fujiwara, Shido Nakamura, Kenichi Matsuyama, Asaka Seto, Shigeki Hosokawa, Erika Toda, Shunji Fujimura, forgalmazó: Elemental Media & Merchandising Kft.

Zöld hentesek

Íme a francia Jean-Paul Jeunet Delicatessenje Skandináviából – a (kultúr-) kannibalizmus filmes példatára gazdag: A nagy zabálás, Milyen jóízűek a fehérek! (Marco Ferreri), A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (Peter Greenaway), Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya (Tim Burton) és így tovább.

A kortárs dán filmguru, Anders Thomas Jensen szatírájában a gonosz és ostoba főnöküktől szabadulván a két hentes cimbora, Bjarne és Svend saját húsboltot nyit. Az üzlet azonban pang, egészen addig, míg Svend elő nem rukkol egy speciális biohús-recepttel. Amibe jobb, ha nem tudjuk, mit darálnak bele…

Halállista és Moziünnep szeptember végén 1

A mészárosok kulináris ámokfutása attól működik, hogy Jensen kisujjában tudja, hogyan kell rezzenéstelen arccal röhögtetni, jó párbeszédeket kreálni, színészeket vezetni. A filmben nem a fröcsögő vér, a belsőség dominál és a humor forrása, ijesztőbb (és viccesebb) Mikkelsen parókája. Az apró finomságok működtetik ezt a filmet. Aminek megtekintése után azért csak egy ivólé, vagy maximum egy csupor méz jut az eszünkbe…

Zöld hentesek

(De grønne slagtere), színes, feliratos dán vígjáték, 100 perc, 2003, rendező: Anders Thomas Jensen, szereplők: Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas, Line Kruse, Nicolas Bro, Aksel Erhardtsen, Bodil Jørgensen, Ole Thestrup, Lily Weiding, Camilla Bendix, Jakob Cedergren, forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány


A zóna

Nyomornegyedektől övezett, a földi Paradicsomot ígérő, mexikóvárosi lezárt kerület a Zóna, amit a mocsoktól, a szegénységtől és leginkább: a bűnözéstől dombmagas betonfallal és szögesdrótkerítésekkel védenek az odabent lakó kiváltságos gazdagok. Egy viharos éjen három kinti srác óvakodik a tiltott területre, a gyors szerzés reményében. Azzal nem számolnak, hogy a zónások mindenre elszántan védik a tulajdonukat. Két fiút agyonlőnek, a harmadik behatolót – valójában egy megszeppent kamaszt, Miguelt – egy helybéli kortársa, Alejandro bújtatja. Ám a gazdagok belbirtokosok területükön törvény felettinek érzik magukat, és hajtóvadászatot indítanak utána, önnön lelketlen szabályaikat követve.

Halállista és Moziünnep szeptember végén 1

Rodrigo Plá – bizonyos értelemben a Stalkert idéző – fegyelmezett, keretes, ipari és kézi-kamerás felvételekkel nyomatékosított (hitelesített) filmjében az „ártatlan”, legalábbis még a felnőttekhez képest kevéssé „karanténosított” gondolkodású fiatalja, Alejandro ébred öntudatára, és próbál nemet mondani. Apró reménysugár a reménytelenségben, a George Orwell utópiájának (1984) egyre inkább megvalósuló, nyomasztó, embertelen jelenében.

A zóna

(La zona), színes, feliratos, mexikói dráma, 97 perc, 2007, rendező: Rodrigo Plá, szereplők: Daniel Giménez Cacho, Maribel Verdú, Carlos Bardem, Alan Chávez, Daniel Tovar, forgalmazó: Budapest Film


Tudod, hogy van ez, Jézus

Sajátos, szubjektív dokumentum az osztrák filmes, Ulrich Seidl alkotása, akinek filmjeiből a KINO néven újjászületett pesti Szindbád mozi külön összeállítással kedveskedik a nézőknek a szeptember 25-28-i Moziünnep alkalmából.

A gyóntatószék magányában hat mélyen katolikus ausztriai átlagpolgár gondolatait követhetjük nyomon a hitről, Jézusról, a mindennapokról. Egy hitves például hűtlen férje afférján mereng, míg egy másik nő pakisztáni férje televíziózási szokásait beszéli ki. Egy tinédzser fiú bibliai történetek által gerjesztett szexuális képzelgéseibe avat be, a nyugdíjazott kémiatanár pedig az igaz szerelmet keresi.

Halállista és Moziünnep szeptember végén 1

Seidl tulajdonképpen nem tett mást, mint hagyta az alanyait szabadon beszélni. Istenhez, a felvevőgéphez. Egyszerű, de nagyszerű gondolat: a kamera az isten. (Igaz, ezt a mozisták régtől tudják.)

Tudod, hogy van ez, Jézus

(Jesus, Du weisst), színes, feliratos, osztrák dokumentumfilm, 87 perc, 2003, rendező: Ulrich Seidl, szereplők: Elfriede Ahmad, Waltraute Bartel, Hans-Jürgen Eder, Thomas Grandegger, Thomas Ullram, forgalmazó: Szuez Film Kft.,

A tiltott királyság

A kínai wuxia (vagy wu-szia) lényege a magas szintű akrobatika, a világ felett aratott fizikai diadal, hősei afféle különcök, távol-keleti kalandleső világcsavargók, egyedien eltérő erkölcsi tartással, van bennük hasonlóság az európai lézengő ritterekkel (kóborlovagokkal), annyi, nem lényegtelen különbséggel, hogy jókora pofonokat tudnak osztani, miközben a gravitáció tanát alaposan megcáfolva a fák ágain röpködnek (á la Tigris és Sárkány).

Halállista és Moziünnep szeptember végén 1

A kínai hagyományban temérdek írásmű született vélt vagy valós wuxia-hősökről, a tradíció akkora, amit mifelénk elképzelni is nehéz. Az animációs és családi filmekkel jeleskedő hollywoodi rendező, Rob Minkoff igyekezett a hagyomány klasszikus alapművét, a Nyugati utazás avagy a Majomkirály története című úgy vászonra vinni, hogy az „amerikai kecskék” is jól lakjanak – és azért valamennyire a „kínai káposzta” is megmaradjon. Nem sikerült.
Éppen a történet amerikanizált, lebutított volta járult a kudarcához. Egyetlen – ám valljuk be: jelentős – eredménye, hogy a produkcióhoz sikerült a két legnagyobb élő, és Amerikában nevet szerzett, harcművész-akciófilmesét, Jet Lit és Jackie Chant megszereznie.

Aktualizált története szerint egy mai bostoni kung-fu–rajongó tinédzser fiú, Jason (Michael Angarano) egy varázsbot révén visszajut az ősi múltba, így vágyott történetei – immáron: tényleges – hőseként, egy szerzetes, egy részeges karate-mester és egy titokzatos, bosszúéhes lány társaságában igyekszik visszajuttatni a botot ötszáz éve megátkozott tulajdonosának, és leszámolni a környék gonosz uralkodójával.

A film „ó-kínai” akciójeleneteivel nincs probléma, Angarano és Hollywood „történetbe türemkedése” azonban bántó, főképpen, hogy ezt a kellő önirónia és humor nélkül teszik.

tiltott királyság

(The Forbidden Kingdom), színes, amerikai–kínai akciófilm, 113 perc, 2008, rendező: Rob Minkoff, szereplők: Jackie Chan, Jet Li, Michael Angarano, Collin Chou, Yifei Liu, Morgan Benoit, forgalmazó: Palace Picture


—-
MR 73, Import/Export, Hívatlanok, Házi kedvencek, Ben X—-

MR 73

Hogy értsük: a Manurhin MR 73 revolver a francia csendőrség és rendőrségi elitosztagok rendszeresített kézilőfegyvere. A zsaru legjobb barátja. Az biztos, hogy megbízhatóbb, mint a kollégák. Olivier Marchal új bűnfilmjéből legalábbis – újfent – ez derül ki, a sztorija szerint ugyanis Justine magányosan és visszahúzódóan él, amióta szüleit kegyetlen módon megölték, ám mikor a gyilkos szabadlábra kerül, félelmei és fájdalmai ismét előtörnek, egyedüli támasza és barátja, Louis Schneider, a kérlelhetetlen és megvesztegethetetlen, öntörvényű és lepukkant Marseille-i zsaru. Aki viszont kizárólag magában és revolverében bízhat, a korrumpálódott társaiban nem.

Halállista és Moziünnep szeptember végén 1

A rendőrből filmessé lett Marchal arról a miliőről készít filmeket, amit olyan jól ismer. Eddigi mindhárom nagyjátékfilmje azt „szajkózza” – igen hitelesen –, hogy a közegék háza-táján baj van, legalább is ott is emberek dolgoznak, akik megvesztegethetőek, és egy kis másikon tiprásért (aminek ára itt krónikus alkoholizmus) nem mennek a szomszédba – mondjuk: a bűnözőkhöz – tanácsért. Hozzátesszük, kicsit árnyaltabb a főhőse múltjában megbúvó töréspont, megváltása azonban túl profán. A zsaruvilág hitelesnek ható ábrázolása oltárán feláldoztatik a filmkészítés művészete (műfaji közhelytárral akad dolgunk), de ez végső soron nem baj, mert elhisszük neki az egészet. Sablonjaival és olcsó megoldásaival együtt.

MR 73

(MR 73), színes, feliratos, francia krimi, 124 perc, 2008, rendező: Oliver Marchal, szereplők: Daniel Auteuil, Olivia Bonamy, Philippe Nahon, Francis Renaud, Gérald Laroche, Catherine Marchal, forgalmazó: Best Hollywood

Import/Export

Ulrich Seidl tavaly Cannes-ban Arany Pálmára jelölt játékfilmopusa az „emberi cserekereskedelmet” mutatja be, az európai Kelet és Nyugat viszonylatában. Egyfelől az „importot” az ukrajnai kórházi ápolónő, Olga sorsa jelenti, aki a könnyebb és jobb élet reményében vágyik Nyugatra, így mindent feladva Ausztriába utazik, hogy egy idősellátó intézetben legyen takarítónő – ahol aztán egy nyolcvankét éves beteg megkéri a kezét. Másfelől az „exportot” Paul, az osztrák biztonsági őr története jeleníti meg, aki mindenféle cél és ambíció nélkül tengeti a napjait, mire mostohaapjával egy viharvert furgonon, néhány játékgép társaságában Keletre indul, hogy kipróbálja szerencséjét. Útjuk Ukrajnába vezet, ahol a pénzért vett tinédzserlányok és az alkohol bőven kínálnak vigasztalást.

Halállista és Moziünnep szeptember végén 1

A két, párhuzamba állított fiatal sztorijával Seidl a test és az elmúlás rögvalóságán keresztül azt „mondja”, az anyagi biztonság és a biztonság keresése nem helyspecifikus, mindenütt ugyanolyan nehéz – és a maga módján értelmetlen.

Import/Export

(Import/Export), színes, feliratos, osztrák dráma, 135 perc, 2007, rendező: Ulrich Seidl, szereplők: Ekateryna Rak, Paul Hofmann, Susanne Lothar, Herbert Fritsch, Maria Hofstätter, Georg Friedrich, forgalmazó: Szuez Film Kft.


Hívatlanok

A debütáló amerikai forgatókönyvíró-rendező, Bryan Bertino a manapság divatos kísértethistóriák és szellemmozik helyett a valóságosba helyezi a félelemforrást. Már az elején leszögezi, hogy megtörtént eseményeket láthatunk. Nem véletlen, hogyha a borzongásokat látott nézőnek a film nézése közben eszébe jut (a szerintünk igen tisztességesen kivitelezett ) Antal Nimród-film, az Elhagyott szoba, vagy még inkább Michael Haneke Furcsa játéka. A valóság sokkal rémisztőbb tud lenni, mint a képzelet, mormogjuk az ismert közhelyet, ám attól rendesen a mellettünk ülő székébe ugrunk, amikor a film főhősnőjére, Kristenre (Liv Tyler) az elhúzott függönyű ablak mögül egy zsákmaszkos és baltás idegen mered. Történik ez minden átmenet nélkül mindakkor, amikor egy gyertyafényes vacsora után visszautasítja kedvese jegygyűrűjét, és éppen javában élik a civódós-békülős lelkiéletet. A trióban kopogtató idegenek miatt azonban erre nincs idő és lehetőség, az irhájukat kell menteni, ha túl akarják élni az estét.

Halállista és Moziünnep szeptember végén 1

Az átlagos emberek túlélési ösztöne hajtja a főhősöket, a néző szurkol – és fél. Mert legbelül tudja, tulajdonképpen ez bárhol és bárkivel megtörténhet. Akire egy horror esetében nagyobb hatással bír a pőre ijesztgetés (hogy ne mondjuk: lelki terror), mint a trancsírozás, élvezni fogja a filmet (különösen Tyler imponáló jelenléte miatt), máskülönben nem.

Hívatlanok

(The Strangers), színes, feliratos, amerikai horror, 85 perc, 2008, rendező: Bryan Bertino, szereplők: Liv Tyler, Scott Speedman, Kip Weeks, Laura Margolis, Glenn Howerton, Alex Fisher, Peter Clayton-Luce, Gemma Ward, forgalmazó: Fórum Hungary Filmforgalmazó Kft.,


Házi kedvencek

Szokás azt mondani, hogy az otthoni háziállatok erőteljesen hasonlítnak a gazdájukra. Vagyis hogy az ember olyan állatot választ magának, amilyen ő maga; a habitusa, de akár a megjelenése is. Nem utolsó sorban, hogy kompenzálja, helyettesítse a szociális kapcsolatait.

Halállista és Moziünnep szeptember végén 1

Mintegy ennek a tételnek a képszerű megjelenítése az osztrák Ulrich Seidl dokumentumfilmje, azazhogy olyan állatbarátokat mutat be a film, akik minden, emberre vetíthető érzelmeiket az állatokban találják meg. Másképpen: a társadalmunkban magányossá vált ember egyedüli hűséges társai a háziállatok: kutyák, macskák és egyéb kis kedvencek, akik az emberi kapcsolatok hiányát helyettesítik.

Mikor a filmre beülünk, nem fogunk meglepődni, ha a fentiekkel tisztában vagyunk, de hát végül is nem csoda, hiszen a film – a címével ellentétben – nem arról mutat tanulságos látleletet, hogy milyen az állat, ha kedvenc, hanem hogy milyen az ember, ha állat. Értjük: a társadalomból – akár önhibája okán – kizárt.

Házi kedvencek

(Tierische Liebe), színes, feliratos, osztrák dokumentumfilm, 120 perc, 1995, rendező: Ulrich Seidl, szereplők: Franz Dolesch, Renée Felden, Franz Holzschuh, Peter Kristek, Fritzi Schmied, Herbert Scholz, forgalmazó: Szuez Film Kft.

Ben X

Az amúgy vesztes típus Ben csak az önnön – számítógép-szekrénybe – zárt világában lehet nyertes. Az osztálytársak különösen kettejük kegyetlen egrecíroztatásai elől az internetes szerepjátszás birodalmába menekül, ott ő a király. Bosszút – konkrétabban: gyilkossági tervet – forral, de ahogyan megismerkedik a hálón a lánnyal, a dolgok másképpen alakulnak.

Halállista és Moziünnep szeptember végén 1

Az első filmes belga Nic Balthazar igazán aktuális akar lenni témaválasztásával, a virtuális és kontra valóságos világ szembesítésével. Azonban szájbarágós módszere nem hagy teret a nézői fantáziának, hogy ne mondjuk: a gondolatébresztésnek. S mivel a nézőt nem vonja be a játékába, hiába is próbálkozik a feszültségteremtéssel, menthetetlenül unatkozni fog. Előbb, mint utóbb.

Ben X

(Ben X), színes, feliratos, belga–holland dráma, 93 perc, 2007, rendező: Nic Balthazar, szereplők: Greg Timmermans, Marijke Pinoy, Laura Verlinden, Pol Goossen, Jakob Beks, Titus De Voogdt, forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány

Ajánlott videó

Olvasói sztorik