Ami a sportközhelyek egyikével élve akár tisztes helytállásnak is minősíthető, csak hát ez sovány vigasz egy olyan meccset követően, ahol helyzetek sokaságáig jutott el a holland Erwin Koeman irányította együttes.
A magyar csapat olykor tetszetős futballt játszva a lényeget nem tudta produkálni: 90 percen át képtelen volt betalálni a házigazdák kapujába.
A csereként a hajrában beállt Rudolf Gergely a lefújás pillanatában bemutatott „mellezése” pedig legfeljebb szépségtapasznak tekinthető, hiszen 0-2 helyett 1-2-vel zárt a gárda egy nagyon is nyerhetőnek tűnő összecsapáson.
Miáltal a magyar csapat a dánok elleni, budapesti 0-0-t követően a világbajnoki kvalifikációs csoportok európai 1. számú hatosában 1 pontjával az ötödik helyen áll két forduló után.
Egy olyan szextettben, amelyet momentán Albánia válogatottja vezet 4 ponttal, kapott gól nélkül úgy, hogy ikszelt a svédekkel, akiknek szintén 4 pontjuk van, akárcsak a dánoknak, akik a szerdai meccsen – szemben a magyarokkal – igenis képesek voltak a szenzációra: legyűrték esélyesebb, elvben erősebb riválisukat, a csoportelsőségre legfőbb favoritként emlegetett portugálokat.
Gera tolja meg a labdát Holmen mellett (MTI)
Persze messze még a vége, van mód a javításra, a felzárkózásra, de az jól látszik, hogy a lényegi elem jelenleg hiányzik a Koeman-alakulatból: a gól(oka)t szerezni képes, „hálóérzékeny” magyar csatár.
Egyértelművé vált a svéd fővárosban, ami amúgy jó ideje tudott: nincs igazi, nemzetközi szintű befejező embere a válogatottnak. A sajátos „hiánygazdálkodás” közepette így aztán hiába focizott Stockholmban kifejezetten jól, olykor a szemnek is tetsző módon a gárda, diadalmaskodni nem tudott, de még döntetlenre sem volt képes.
Érdekes „kísérlet” lett volna annak tanulmányozása, mire megy a Koeman-gárda, ha netán valahogy vezetéshez jut, amire bőségesen kínálkozott alkalma, mert ez a svéd együttes – a nagy nevek, jelesül Henrik Larsson és Zlatan Ibrahimovic szerepeltetése dacára – meglehetősen közepes csapatnak tetszett, amely a második félidőben a magyar védelem megingásait gyorsan kihasználva alig tíz perc alatt „lerendezte” a meccset úgy, hogy 2-0 után megint nem mutatott semmit.
Pedig a stockholmi fellépés hatalmas pozitívummal indult: a korábban nem ritkán félve, s különösen idegenben remegő lábakkal pályára lépő magyar válogatott most betyáros vagánysággal, megilletődöttség nélkül, több mint bátran kezdett, a svédeknek érdemi momentumuk alig akadt, miközben olykor egészen látványos akciókkal, ügyes megoldásokkal és egyértelmű helyzetekkel rukkoltak elő Huszti Szabolcsék.
Vanczák és Ibrahimovic fejpárbaja (MTI)
A mezőnyfölény azonban nem párosult góllal, a szünet után pedig egy jóval határozottabb, addig rejtett energiákat érdemben mozgósító svéd együttes jött vissza, amely két szép támadásból döntött a mérkőzés végkimeneteléről.
„Számunkra sokkal több volt ebben a meccsben, mint amennyi végül kijött belőle – nyilatkozta a lefújás után Erwin Koeman szövetségi kapitány az MLSZ honlapjának. – Tisztelet illeti csapatunkat, mert ismét volt tartása, de sajnos gól nélkül nem lehet mérkőzést nyerni. Az volt a különbség a két válogatott között, hogy a svéd együttesben valóban nemzetközi szintű csatárok játszottak, a házigazdák a kapuba tudtak találni, amikor kellett, míg mi csak akkor, amikor már csak a szépítésre volt lehetőség.”
A látlelet pontos, de reményt keveset nyújt, s éppenséggel a folytatással és a csoportvégeredménnyel kapcsolatos vágyakat-várakozásokat is a helyére teszi. Hacsak nem bukkan fel valami csoda folytán egy vérbeli csatár. Figyelem: gólképes támadó kerestetik…
Az 1. csoport szerdai mérkőzései:
Svédország-Magyarország 2-1
Albánia-Málta 3-0
Portugália-Dánia 2-3
Az állás:
1. Albánia 4 pont (3-0), 2. Dánia 4 (3-2), 3. Svédország 4 (2-1), 4. Portugália 3, 5. MAGYARORSZÁG 1, 6. Málta 0
A magyar válogatott idén még két vb-selejtezőn lép pályára: október 11-én Albánia együttesét fogadja Budapesten, majd négy nappal később Máltára utazik.
