Gyenge mókafilmek jönnek

Lizi & Yeti – Egy király sztori

A tévés show-műfajban hizlalt Michael „Bully” Herbig rendezőként és színészként is jegyzett eddigi „munkássága” (Manitu bocskora, A zűrhajó stb.) árulkodó; humorosnak szánt viccelődései erőltetettek és idióták, hogy ne mondjuk: fájdalmasak. Mentségére legyen mondva, a német filmművészet és ipar sem a könnyed humoráról nevezetes, de hagyjuk a sztereotípiákat az ombudsmanokra.

Ezek után jól „illeszkedik” filmjei – khm – szellemisége közé a Lizi & Yeti – Egy király sztori című produkció, még ha számára újdonatúj területre is lavírozott: az animációéra. Merthogy itt a fiatal osztrák császári páros, Lizi (vagyis hát születetten Erzsébet királyné, imádottabb nevén: Sissi) és Ferenc császár viccesnek szánt megpróbáltatásain kacaghatunk, nevezetesen azon, hogy az alvilág ura akkor kegyelmez a hegyi jetinek, ha elhozza neki a világ legszebb nőjét – aki a dolgok és a film állása szerint nem más, mint a bécsi fő kékvér…

Mi tagadás, elég meredek a sztori, és ezzel akár jó is lehetett volna ez a rajzolt film (mi speciel díjazzuk a bátorságot), és így akár még kultikus rajongókat is szerezhetett volna, ha. Ha ki van dolgozva a történet, ha ki megcsináltak a szereplők, ha kimunkált a képi megjelenítés (amit azért egy animációs film esetében joggal elvárhatnánk). Szóval: ha filmszerű az egész. De nem az. A döbbenet percei után az unalom percei következnek, és ha szívósak vagyunk, akkor érezni fogjuk, milyen hosszú tud lenni másfél óra…

Az üresfejű

Már azt hihettük, hogy amikor a Faterok motoron produceri munkáit végezte – korábban is teannak a jele, hogy az amerikai „gyöngefilm-gyáros” Brian Robbins a Prérifarkas Blues, az Összekutyulva és különösen a Norbit súlyos kudarca után végleg leáll a rendezéssel, és végleg a produceri pályára voksol. Ám nem. Itt Az üresfejű című új Eddie Murphy-többszöröző mozi, amiben egy Eddie Murphy-formájú űrhajó (no comment) landol a New York-i Central Parkban, aminek a kapitánya Eddie Murphy, és mivel az űri menekültek tenyérnyi méretűek, a földi kalandjaik temérdek vicces szituációra adnak alkalmat. Még mielőtt azt gondolnák, hogy a például a „szerelmesedő” Dave-járgány irányítóközpontja (benne a kapitánnyal) Woody Allen zseniális Amit tudni akarsz a szexről sperma-bevetési jelenetét idézi, amikor is a „siker” után hátra dőlve pezsgőznek az agyban, sajnos, téved, súlyosat. Gyönge poénokra, kényszeresen kényszeredett történetre, említésre nem méltó színészi jelenlétekre számíthat a gyanútlan néző.

Őszintén: mindezt azért nem értjük, mert a Dreamgirls Oscar- és Golden Globe-jelölést érő (majdnem díjas) színészi teljesítménye után – oké, tudjuk, nem ezek az elismerések jelentik a mércét, de mégis – mindenféle vacakságokban „koptatni a nimbuszt” a pénzkeresés sánta érvével megtámasztani karcsú. Merthogy jövőre ám itt a következő közös Robbins-Murphy- gyöngyszem, A Thousand Words. Ne legyünk előítéletesek, mondják. Rendben. De ezek után nehéz nem annak lenni.