Élet-Stílus

Mindenki csinálja a fesztivált

Minden bokorban fesztivál terem – összegezhetnénk azt a nyárirendezvény-felhozatalt, ami ennek az esztendőnek a legmelegebb évszakát jellemzi.

No igen, a lehetőségek behatároltak, gondolván arra, hogy bizony véges a nyári hétvégék száma, belekalkulálva a május végi, június elsejei víkendet összesen tizennégy van belőle idén, ezek valamelyikén kell elhelyezni fesztiválunkat, ha már akarunk ilyet.

Csülök-, hurka-, és egyéb elemózsia-fesztiválok

A „bokrok” – a települések – mindegyike vágyik arra, hogy saját fesztiválja legyen, tagadhatatlan, hogy némiképp megváltásként tekintenek rá, miszerint majd lesz falubál (városparádé), oszt’ dől a turista, jön a jó világ. Persze: nem. Vagy nem egészen.

R.E.M.

R.E.M.

Az azonban igaz, hogy kolbászból van a kerítés, azazhogy egyre több, és tulajdonképpen önálló műfajt képvisel a fesztiválokon belül az étel-ital–rendezvény. Érthetőbben: se szeri, se száma a különféle kolbász-, csülök-, hurka-, és egyéb elemózsia-fesztiválnak, ünnepe van a krumplis lángosnak, a túrónak, a hagymának, az epernek, az almának, a szilvának.

Elindult az FN fesztiváloldala

A FigyelőNet idén is igyekszik bemutatni a legfontosabb hazai és külföldi fesztiválokat. A Fesztivál 2008 oldalunkon megtalálja a legfontosabb aktuális információkat a nyári rendezvényekről. Interaktív térképünkre kattintva, pedig az egyes fesztiválokról tudhat meg többet.

Pláne elharapóztak a különféle alkoholtartalmú italok piedesztálra állítását vállaló-szorgalmazó mulatságok, a fajsúlyosabb kortyolnivalóktól, konkrétan a pálinkáktól kezdve a borokon át a sörökig. Igaz, utóbbiban a németek – a bajorok – és a csehek verhetetlenek, de alakulunk. Igazán a miénk a bor, bortájegységenként, szinte bor- illetve szőlőfajtánként szerveznek össznépi összejöveteleket, különösképpen hogy erősödik a magyar borozó kultúra, s hogy a borra könnyedén „rá lehet húzni” a kultúrát. Különösen az irodalmat, gondoljunk csak a bordalokra, míg ellenben hiába szürcsölte végstádiumában rendületlenül a zseniális novellista (és alkoholista), Hajnóczy Péter – a Zöldszilváni mellett – a vermutot, nehéz volna diadal-(ittas) zászlót bontani a tiszteletére.

Boney M.-roncstól az R.E.M.-ig

A fesztiválok másik nagy csoportját képezik a zenés fesztiválok. Közöttük is a legnagyobb alfajt a könnyűzenések képezik. A mamutméretű – és a nézőszámát tekintve valószínűleg a határait elért – Sziget mellett a részben a szervezőirodájukhoz köthető nagyrendezvények (Balaton Sound, VOLT), részben pedig a tőlük függetlenek (Hegyalja Fesztivál, Balatone Fesztivál, Szegedi Ifjúsági Napok) egyre jobban kényeztetik a hazai közönséget külföldi fellépők dolgában. Mintegy egymásra licitálnak.

Bizonyos szempontból ez szükséges is, mert elvárás, hiszen ha a pesti klubokban Samantha Fox lép fel, a Gombay Dance Band játszik, ha a kazincbarcikai zenés napokon a Boney M. roncsmaradványa muzsikál, muszáj. És mindegy, hogy ma szeretjük-e vagy sem, a harmincas-negyvenes nemzedék bizony anno rajtuk rázta az úttörő-teadélutánok diszkóiban. Mára ugyan erősen megkoptak (lesoványodtak/meghíztak), de tíz éve még ők jelentették volna a sztárfellépőket.

A másik muszáj, vagyis kényszerítő hatás, hogy jó ideje, – emlékeink szerint – eleinte leginkább a Petőfi Csarnoknak köszönhetően egyre több a teljesen up to date fellépő, ehhez csatlakozott az igen igényes és változatos kínálatú – minden igényt kielégítő – A38-as zenehajó, a Művészetek Palotája ,és a Zöld Pardon.

Tehát, mondhatni kötelező az olyan nagyformátumú eladók megjelenése, mint idén a The B52’s, a Cypress Hill, Fatboy Slim, az Iron Maiden, a Jamiroquai, a Kaiser’s Chief, a Manu Chao, a Massive Attack, a The Offspring, az REM és a Sex Pistols (meg a satöbbi).

A település „i-képzős” neve + nyár

Ha már a muzsika hangjai: a komolyzene kedvelőit hasonlóképpen célozzák a fesztiválrendezvények, talán a legismertebb közülük a Miskolci Operafesztivál, a Zempléni Fesztivál, és a Haydn Eszterházán Fesztivál, de sok településen egyszerűen olyan „kvázi fesztivál” van, aminek során a frakkos komolyzenészek hegedülve szórakoztatják a helyi korzó fagylaltozó népét.

A nagyobb – értsd: tőkeerősebb – településekre egyébként pedig mindinkább jellemző, hogy nemcsak egyetlen rendezvényre koncentrálnak, hanem a szezon egészében elnyúlva „csinálják a fesztivált”, vagyis különféle fajtájú, állagú (és néha: minőségű) programokat terelnek egy tető alá, és azt mondják: hogy a település „i-képzős” neve + nyár.

Mert egyébként a tőke kell. A pénz/szponzor mennyiség csökkenőben, vagy jóval csekélyebb nagyságrendű, és ha meg van, akkor jóval nehezebb hozzájutni, azaz kétszer ad, aki gyorsan ad, vagy egyáltalán ad, és ebben a helyzetben felértékelődik az önkormányzatok és az állam szerepe és pénze. Az állam falunapokhoz, kisvárosi ezmegazokhoz ritkán, vagy inkább nem nyújt támogatást, azt „mondja”, lehet pályázni (haha, mindenki tudja, hogy megy ez).

Mindenki csinálja a fesztivált 2

Lapot húznak a 21-re

Mondjuk, évről évre segítő kezet nyújt – például – a saját bevallásuk alapján a szakadék szélén tántorgó Művészetek Völgyének, amit különben kedvelünk, de a – szerintünk – taszító méreteket öltő merkantilizálódás, párhuzamosan a folytonos siránkozás kiábrándító. S lap a 21-re: idén el is marad, mármint a Művészetek Völgye; helyette – ugyanott, ugyanakkor – Bűvészetek Völgye lesz. No komment.

Nem kívánunk ám senkit sem erre, sem arra irányítani, egyelőre időpontokat, helyszíneket közlünk, pusztán felvillantani akartunk. Leginkább azt, hogy nem idén fordul meg a trend, miszerint permanensen szaporodnak a fesztiválok, és hogy a tematikájukat illetően mondhatni nincsenek határok, mindent szabad-lehet, amit nem tilos, vagy nem bántunk meg vele valakit mélységesen. Ott tartunk, hogy a fesztiválok helybe jönnek, egészen az ablakunk alá, és ha nem vágyunk kimozdulni, világot látni, elég kikönyökölni az ablakon.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik