Az északkelet-pakisztáni városban, Sialkotban mintegy 30 ezer embert foglalkoztat a focilabda készítés. A labdák varrása ugyanis napjainkban sem gépesített, hanem nagyrészt kézzel történik. A világon forgalomba került labdák közel 70 százaléka a Sialkotban és környékén lévő varrodákból kerül ki.
A labdák döntő többsége műanyagból – PUR-ból (poliuretánból) vagy PVC-ből (polivinilkloridból) – készül. A PVC használata viszont környezet- és egészségvédelmi szempontból aggályos, ugyanis gyártása és égetése során dioxin (rákkeltő, az immun- és idegrendszerre káros anyag) keletkezik. A jó minőségű labdák készítéséhez ezért többnyire már PUR-t használnak, ez egyrészt környezetvédelmi szempontból kedvezőbb, valamint az anyag is jobb minőségű. Az így készült labdák strapabíróbbak, tartósabbak, és a játék szempontjából is előnyösebb tulajdonsággal rendelkeznek, mint a PVC-ből készült társaik.
Hogyan lesz sok sokszögből egy kerek labda?
Nézzük, hogy is készül egy ilyen guruló csoda, hiszen a foci talán az összes sportot maga mögé szorítva, valamilyen formában az egész világot meghódította. Érdemes lenne egy felmérést végezni a focirajongók körében, vajon hányan tudják, hogy hány sokszögből áll a focilabda. Még mielőtt ilyen „hasznos” kutatásra szánnánk magunkat eláruljuk a választ: húsz hatszögből és tizenkét ötszögből kerekedik ki egy labda. Bár már egyre több olyan labdával találkozunk, amelyek ettől eltérő mintázatúak.
A focilabdákat napjainkban még mindig nagyrészt kézzel készítik. Vessünk egy pillantást egy ilyen műhelyben zajló munkára! A már fent említett műanyagot először nagy lapokra vágják, a hátoldalukra többrétegű pamutot vagy poliésztert ragasztanak. A második munkafázisban a szárított lapokból egy géppel ötszögű és hatszögű kis lapokat vágnak ki, majd ellátják a márkának megfelelő mintával. A kis lapokat a munkások egy belső gumilabda köré, darabról-darabra varrják össze. A belső labdát viszont, még varrás előtt viasszal kezelik, hogy vízhatlan legyen.
Forrás: www.gepa.de
A varrómunkások egyetlen segédeszköze egy farúd, amellyel a munkafázis elején az anyagot a térdük közé szorítják. A labdánkét közel 700 dupla öltéshez nagy fizikai erő és kézügyesség kell, beleértve az utolsó öltéseket is, amikor a labda már szinte teljesen zárt. Ezt vaköltésnek is nevezik, mert ekkor már nem látható a tű.
Végül a labdákat felpumpálják, megmossák, fényezik és ellenőrzik. Az ellenőrzés során vizsgálják a labda súlyát, vízhatlanságát és keménységét. Egy-egy varrodai munkás naponta legfeljebb három labdát tud elkészíteni. Pakisztánban évente összesen mintegy 40 millió labdát állítanak elő.
Alacsony bérek, gyerekmunka
Térjünk még vissza a focipályáról a varrodákba! Habár a termelés az elmúlt évek során nöttön nő, sajnos nem mondható el, hogy a dolgozók munkakörülménye is ilyen mértékben javult volna. A rögzített munkaszerződések, a baleset- és egészségbiztosítás, a szabad szakszervezeti tevékenység vagy a minimálbér mind olyan fogalmak, amelyek nem maguktól értetődőek ezekben a térségekben, holott csak Sialkot környékén a focilabdák varrásában mintegy 30 ezer ember vesz részt, ami nem csekély szám, tekintve, hogy a város teljes lakossága mintegy 500 ezer fő.
Egy pakisztáni család az alapvető élelmiszerszükségletének fedezéséhez szükséges bevételt csak úgy tudja előteremteni, ha a család több tagja is dolgozik, beleértve a gyerekeket is. A gyerekmunka számos család számára a túlélés egyetlen lehetséges módja, és nem szülői kegyetlenség megnyilvánulása (mint azt európai logikával gondolnánk). Ebből a kényszerhelyzetből az jelentené a kiutat, ha a felnőtt dolgozók számára tisztes munkabért biztosítanának. A lespórolt bérből viszont a sportszer és sportruházatokat gyártó cég (de más profilú cégek is), a részvényesek, a sportszövetségek és nem utolsó sorban mi, a fogyasztók profitálunk.
A sportszer- és sportruházat-gyártóknak viszont nem érdeke a jogi szabályozás, ezért igyekeznek minél távolabb tartani a szakszervezeteket az üzemektől. Így nincs aki fellépjen az olyan jogtalan sérelmek orvoslásáért, mint többek között a fizetés nélküli túlóra, testi fenyítés, vagy „csak” az a tény, hogy a munkások nem mehetnek ki a mosdóba az olykor akár 10-12 órás munkaidő alatt.
Forrás: www.gepa.de
Atlantai Egyezmény: piros lap a gyerekmunkára
1996-ban az Európa Bajnokságot megelőzően több tévécsatornán leadták azt a videofilmet, amelyben a FIFA-logós futball-labdákat gyermekek varrták. Ez ráirányította a közvélemény figyelmét erre a kérdésre. A fokozódó társadalmi nyomás hatására maguk a sportszergyártók is kénytelenek voltak átgondolni a kérdést. A legtöbb nagy gyártó cég 1997-ben aláírta az Atlantai Egyezményt, amelyben vállalták, hogy a futball-labdák előállításához nem alkalmaznak gyerekmunkát (14 éven aluli fiatalokat).
Ennek ellenőrizhetőségéhez szükség volt a gyártás üzemekbe történő koncentrálására, korábban ugyanis a munkát a családok nagyrészt otthon végezték, ami viszont nehezítette a gyerekmunka ellenőrzését. Az egyezményt az UNICEF, a pakisztáni kereskedelmi kamara és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO – International Labour Organization) közösen hívta életre.
Az Atlantai Szerződéssel viszont még nem szűntek meg a problémák, a szerződés ugyanis csak a focilabdákra és csak egyes gyártókra vonatkozik, így a többi sportszergyártó üzemre továbbra sincsenek előírások. Többek között nem szavatolt a munkások szabad gyülekezési joga sem, holott ez jelentené az alapját a vállalatok vezetőivel való tárgyalásnak, és a magasabb bérek, jobb munkakörülmények kikövetelésének – olvasható a Fair Világ Méltányos Kerekeskedelem Szövetség honlapján.
—-Fair pay, fair play—-
A FIFA is pár éve már felismerte a problémát, és követeli a focilabda gyártóktól a minőségi- és szociális alapkövetelmények betartását. Viszont ezek mind a mai napig legfeljebb csak ajánlás szintjén fogalmazódtak meg, jogilag nem kötelező érvényűek.
Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gyerekmunka betiltása önmagában még nem jelent megoldást a családok számára, hiszen a megélhetési probléma továbbra is jelen van. A helyzetet nehezíti, hogy a gyártás nagy részének üzemekbe történő áthelyezése kiszorította a nőket a munkaerőpiacról, mivel például Pakisztánban a nők és a férfiak nem dolgozhatnak egy üzemben, míg korábban otthon a nők is besegíthettek a férfi családtagoknak.
A méltányos kereskedelem (fair trade) fontos előrelépést jelent ezen a téren, hiszen többek között a következő feltételeket követeli meg a gyártóktól: gyülekezési szabadság, a munkával arányos fizetés és rögzített foglalkoztatási körülmények biztosítása; ugyanakkor tiltja a túlórát és a diszkriminációt. A méltányos kereskedelem lehetőséget teremtett a nők foglalkoztatására is, például Sialkotban kizárólag a nők számára hoztak létre varrodákat, ahol többnyire biztosítják a gyerekek felügyeletét és óvodai ellátását is, miközben a szülők dolgoznak.
A fair trade labdák aránya a világpiacon 1-2 százalék
A közepes méretű családi vállalkozás, a Talon Sports jó példával jár elöl. A cég már 1998 óta működik együtt az egyik legnagyobb fair trade (méltányos kereskedelem) szervezettel, a német Gepa – val, és elsősorban rajta keresztül értékesíti termékeit (a kereslet hiányában, a vállalat termékeinek viszont mindössze 5 százalékát teszik ki a fair trade minősítésű labdák).
Az üzem alkalmazottai egy „A” minőségű fair trade labdáért 0,84 eurónak megfelelő összeget kapnak, míg egy szintén „A” kategóriájú „hagyományos” labda felvásárlási ára 0,43 euró. Ugyanakkor méltányos kereskedelemben rögzített feltételek miatt lényegesen jobb munkakörülmények között dolgoznak, mint a nem fair trade szervezeteknek szállító üzemek alkalmazottai, és többletjuttatásokat is kapnak a munkáltatótól (pl. egészségügyi ellátás, iskola-előkészítő a gyerekeiknek, vállalati kölcsön).
A Gepa minőségtől függően 0,33-0,83 euró értékű prémiumot fizet labdánként (2005. évi adat) . Ennek az összegnek a sorsáról a vállalat alkalmazottait és a cég vezetőit tömörítő bizottság (Talon Fair Trade Workers Welfare Society) dönt. A prémiumból származó bevétel négy részre oszlik. Ebből fedezik a fizetés-kiegészítést, az egészségügyi ellátást, és a vállalati kölcsönt; a negyedik részt pedig a munkakörülmények javítására (pl. levegőztetés, világítás korszerűsítése) fordítják. A vállalatnál az alkalmazottaknak lehetőségük van kölcsön felvételére. Ennek segítségével a kölcsönt felvevők az elmúlt években több kis boltot, teázót, fodrászatot nyitottak a környéken, amely jövedelem-kiegészítést biztosít számukra a varrodai munka mellett. Az ott dolgozók gyerekei pedig iskolaelőkészítő foglalkozásokon vesznek részt, amíg a szülők dolgoznak.
Forrás: www.gepa.de
A fair trade minősítéshez szükséges feltételek betartását független ellenőrző szervezetek többek között az ILO (ENSZ Munkaügyi Szervezete) és az IMAC (Independent Monitoring Association for Child Labor) végzi. Ez utóbbi szakemberei hathetente végiglátogatják az üzemeket, és ellenőrzik, hogy azok működése megfelel-e a minősítésben előírt feltételeknek. A www.imacpak.org címen megtekinthető a különböző sportszergyártók értékelése.
Bár a kezdeményezés példaértékű a fair trade labdák még csak alig egy-két százalékát teszik ki az ország teljes focilabda-gyártásának, ez az érték legfeljebb a nemzetközi futball-bajnokságok idején kúszik fel négy-öt százalékra.
