Élet-Stílus

Mit csinálnál szívesen?

admin
admin

2008. 06. 02. 08:00

Egyre több harmincas is kiégett, fásult, depressziós. Gyakran heti ötvennél is több órát töltenek munkahelyükön, de munkájuk már nem lelkesíti őket. Tapasztalatuk érték, elvándorlásuk veszteség lenne a cégnek.

A kiégés leginkább a jó embereket veszélyezteti – szögezi le beszélgetésünk elején Kárpáti Tímea, a Polaris Management Consulting Vezetési Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. „Elsősorban azok az emberek vannak veszélyben, akik döntően érzelmi oldalról közelítik meg a dolgokat: nagyon lelkesek, szenvedéllyel csinálják, amit csinálnak.” A szenvedély sodrásában sokan nem tudnak megálljt parancsolni, csak pörögnek-pörögnek, és egy idő múlva már nem örömmel, lelkesedéssel, hanem a ritmust felvéve automatikusan cselekszenek – közben nagyon-nagy fáradtságot érezve.

„A két idevágó kifejezés: a megszokás és a rutin. Mindegyiknek lehet pozitív és negatív kicsengése is” – mondja Bácskai Júlia pszichológus, „szabadszóműves”. Előfordul, hogy valaki valamit már olyan jól tud, hogy gyakorlatilag nem okoz neki semmiféle fejtörést, egyáltalán nem jelent nehézséget, mert annyira gyakorlott már benne. De ugyanakkor a rutin a kreatív szakmákban maga a halál. Mert azt jelenti, hogy már nincs az emberben lelkesedés, nem igazán motivált az újra, nincsenek innovatív ötletei – azt nyomja, amit már jó ideje gyakorlatilag kiráz a kisujjából. „Azt a határvonalat kellene megfigyelni vagy leleplezni, amikor a rutin kezd átcsúszni gépies munkavégzésbe” – szól a pszichológus tanácsa.

A motivációvesztés kezdeti szakaszában segíthet:

❚ Fokozott személyes odafigyelés, visszacsatolás

❚ Új pozícióba helyezés, akár földrajzilag más helyre

❚ Munkakörváltás

❚ Mentorprogramban való részvétel

❚ Új tréningek

❚ Vezetői képességek bővítése

❚ Alkotószabadság

Miért vész el a lelkesedés?
A lelkesedés elvesztésének egyik oka, ha a munkavállaló nem látja a visszajelzést, a visszacsatolást munkavégzés után. Sok intézményen belül egyáltalán nem alakult ki a teljesítményértékelés kultúrája, legfeljebb mint cég értékelik, bírálják időnként magukat. Pedig ez a munkavállaló szemszögéből kevés: gyakorlatilag nincs olyan cég, ahol az ember annyira szeretne beolvadni, hogy személytelenül-lélektelenül akarjon a része lenni.

Amire mindenki vágyik, hogy ő személyesen, a harmadik emelet 64-es számú iroda 8-as íróasztalánál megkapja azt, hogy te most ezért és ezért jól vagy rosszul végezted a munkádat. És mindezt folyamatosan. „A gyermekpszichológiából ismeretes, hogy mennyire szükséges a jutalmazás, a dicséret, a visszajelzés, az ajnározás; és szeretetről még nem is beszélek – ezt az ember szerintem nem növi ki. Nagyon nagy tévedés, hogy egy felnőtt ember nem vágyik a tapsviharra, arra, hogy visszajelzéseket kapjon” – figyelmeztet Bácskai Júlia.

A kiégés másik oka lehet a túlterheltség. A multicégek előszeretettel vesznek fel lelkes, törekvő, ifjú titánokat, akik kezdetben nagy lendülettel, lelkesedéssel, sokat túlórázva végzik a mennyiséget és sokszor minőségét tekintve is komoly kihívást jelentő munkát. „Egy ponton túl azonban a vezető azt veszi észre, hogy már nem tudja mivel motiválni a munkavállalót, mert az új kihívás már semmit nem jelent számára – hangsúlyozza a kiégést megelőző tréningekkel is foglalkozó Polaris ügyvezetője. – Az tulajdonképpen már csak egy pluszstressz, megint nem tud például a családdal nyaralni menni. A pozitív terheltség tehát átcsaphat negatívba.”

Bár az igények ez ellen mutatnak, nagyon fontos, hogy a munkáltató ezt a terheltséget szabályozza. Fontos szerepük lehet ebben a hr-eseknek, ők azok, akik a felsővezetők és a munkavállalók között megteremthetnék az egyensúlyt, kommunikálni tudnák, hogy a cég túl sok feladatot végeztet el túl kevés emberrel. De ez tényleg csak személyre szabott figyelemmel teljesül.

A motivációvesztés, kiégés jelei a munkahelyen

■ Teljesítménycsökkenés: összehasonlítva a múltbéli teljesítménnyel.

■ Attitűdváltozások: például ha a munkavállaló általában segítőkész, most viszont tartósan komor, mogorva, szeszélyes.

■ A munkatársak észrevételei: „valami nem stimmel”.

■ Rosszabb stresszreakciók: nem olyan jól végzi a munkát, mint a múltban, idegesebb, ingerlékenyebb, nehezebb kijönni vele.

■ Késés, pontatlanság: reggelente késve érkezik a munkába, délután korábban vagy pontosan a munkaidő lejártával távozik.

■ Változások az ebédidő, a kávészünet hosszában: vagy időben elnyújtja a szüneteket, vagy egyáltalán nem is veszi ki őket.

■ Több konfliktus, vita a munkatársakkal: hirtelen nehéz kijönni vele.

■ Több hiba a munkában.

■ Termelékenységcsökkenés: adott feladattal több időt tölt – a minőség vagy a mennyiség azonban változatlan.


Kiégés: van-e visszaút?

A szakemberek szerint a súlyosan kiégett embert új kihívásokkal, tréningekkel, munkakörökkel már nem lehet motiválni, esetében első a pihenés. Kiégett állapotban az embert már nem érdeklik az új kihívások, éppen azok vitték el az erejét, „lemerült az akkumulátora”.

„Lemerült akkumulátorral pedig nem lehet egy másik telefont működtetni, először fel kell tölteni – mondja a vezetési tanácsadó. – A kiégettség lelkiállapot, kihozni az embert csak külső eszközökkel nem lehet, neki kell akarnia. Észre kell vennie, hogy a kiégettség fázisában van.” A nehézség, hogy a kiégettséget vagy a kiégés jeleit hamarabb veszi észre a környezet, mint maga az érintett, de az olyan vezető, aki ilyen szemmel is folyamatosan figyeli beosztottjait, ritka, mint a fehér holló.

Indokolt lehet a pszichológus alkalmazása is, hiszen a kiégettség arról szól, hogy valamit túlpörget az ember a munkában, a kérdés az, hogy miért teszi ezt. Mit és kinek akar vele bizonyítani? Hol és miként szűnt meg a munka és a magánélet közötti egyensúly?

Nem kell azonban lemondani arról az emberről, aki képes olyan tevékenységet találni, amelyben ő tényleg jelen van – legyen az tánc, jóga, főzés, kerámiázás… „Olyan nincs ugyanis, hogy nekem van egy darab énem, ami a cégé, egy a magánemberé, egy másik a női lényem, megint másikban anya vagyok, és még van a hobbiszintű dilijeim énje is. Minden ember egységes egész. Ha valaki talál olyan feltöltődést, amelyben egész teste-lelke jelen van, és ellensúlyozza mindazt, ami őt lemeríti, akkor azért ő nincs még elveszve. De ennek a tevékenységnek a kitalálásához is energia kell” – mutat rá a pszichológus.

A tipikus élethelyzet

A kiégés leginkább a 35–55 éves munkavállalókat érinti, akik próbálják
megtalálni a munkára, a családra és a szabadidős tevékenységekre szánt
idő helyes egyensúlyát. Ezek a munkavállalók egyszerre nevelik
gyerekeiket és gondozzák idős szüleiket, miközben addigi karrierjük
legfelelősségteljesebb munkakörét töltik be. A munka azonban már nem
tölti fel őket: vagy azért, mert túl sok, vagy nem elég kreatív, vagy
mert nem érzik, hogy értelme van, soha nem kapnak visszajelzést, nem
veregetik őket vállon, és már ráébredtek arra is, hogy soha nem lesznek
vezérigazgatók, nem kapnak Kossuth-díjat, és a címlapfotók sem róluk
készülnek.

Legjobb megelőzni
A szakemberek egyöntetűen vallják, hogy a kiégettséget könnyebb megelőzni, mint megszüntetni. Ebben pedig nagy szerepük van a vezetőknek, a hr-eseknek. Az empatikus vezetőnek, aki vallja, hogy a munka nem uralkodhat el az ember lelkén. Bár nem szociális alapon működő vállalatokról beszélünk, a feladat elvégzése mellett fontos, hogy a megközelítés se legyen embertelen.

„A hr-szakmának magas színvonalon úgy kellene kinéznie, hogy az embereket figyelve, valamiféle támasztékként a hr-esnek folyamatosan jelen kellene lennie. Mindig amellett, aki már éppen kidőlne a sorból, és elkezdene kikacsintani a cégből. És meg kellene kérdeznie az embertől, hogy te mit csinálnál e helyett a munka helyett szívesen? Mert a legtöbb ember fantáziál, amíg még nem indul el a fásultság és az önmagáról való lemondás útján. Lehetne támaszkodni az ő saját fantáziájára” – tanácsolja Bácskai Júlia.

Kárpáti Tímea szerint a hr-s feladata az is, hogy megtanítsa, informálja az embereket arról, mi a kiégettség, kiket veszélyeztet különösen. „A kiégés fokozottan érint bizonyos személyiségtípusú, beállítottságú embereket. Ilyen személyiségjegy lehet a nagyfokú lelkesedés, a szenvedélyesség, a maximalizmus, az erős megfelelési vágy vagy például a kitartás. Aki feladja, az nem tud kiégni. Előbb feladja, mint hogy kiég.”

Ugyancsak a hr-es feladata lenne időnként öndiagnosztikai kiégési teszteket kitöltetni a munkavállalóval. Ezekből mindenki maga is láthatja, mennyire veszélyezteti a kiégés, és ha szükséges, javallott a megelőző tréning.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Gödöllő, 2014. március 1.
A Szent István Egyetem központi épülete. A műemlék épület Kertész K. Róbert és Sváb Gyula tervei alapján 1923-1929 között neobarokk stílusban épült. Az egyetem előtt áll Árpád-házi Kálmán herceg szobra, Róna József szobrászművész 1931-ben felállított alkotása.
MTVA/Bizományosi: Faludi Imre 
***************************
Kedves Felhasználó!
Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.