Élet-Stílus

Visszakérték a nácik által elvett autót

Hogyan követelte vissza egy úr a hatvanas években az NSZK-tól és az NDK-tól a nácik által elvett autóját? Hogy lett a törvényszéki bíróból sörgyári kocsis? Hogy írtak egymásnak levelet a 19. századi szerelmesek? Megnyílt a Sors-Élet-Pálya című kiállítás a Budapest Főváros Levéltárában.

A tárlaton személyes és magán okiratok segítségével pillanthatunk be a társadalomtörténeti szempontból fontos, de a tankönyvek által eddig jobbára elhanyagolt területre, a különböző privát történetekbe. 23 témaegység körül rendezték meg a kiállítást, láthatunk tablót többek között a korabeli szerelmes levelezésről, a múlt század eleji anya-lánya kapcsolatról, a zsidó asszimilációról. Az egyik vitrinben egy férfi gazdag igazolvány-gyűjteményét vehetjük számba a teniszegyleti igazolványától a kerékpárszövetségéig, és a magyar-szovjet baráti társasági tagságijáig.


Visszakérték a nácik által elvett autót 1


Árnyalni a történelmet

Van olyan tabló, amely egy gyászeseten (az elhunyt fényképén, a gyászjelentésen, és a beérkezett részvétnyilvánításokon), van, amely egy kinevezés (a kinevezési okmány, és a gratuláló levelek) kapcsán mutatja be az adott személy társadalmi kapcsolatrendszerét. Egy várospolitikus jótékonysági tevékenységének dokumentumaiból ahhoz juthatunk közelebb, hogyan menedzselték a két háború között a privát szférát, és hogy nyújtottak segítséget a rászorulóknak.

Abba bízunk, hogy ez a kaleidoszkóp-szerű tárlat érzékeltetni tudja, melyek azok a levéltárakban fellelhető források, amelyek eddig a történeti kutatások során háttérbe szorultak – mondta el a Figyelőnetnek Horváth J. András. A tárlat kurátora hozzátette, a személyes történetek síkján próbálják bemutatni és egyben árnyalni ugyanazt a történelmet, amit a tankönyvekből ismerhetünk.

Horváth J. András (fotó:mti)

Horváth J. András (fotó:Horváth Balázs)



Sörgyári kocsis bíró

Az egyik tabló címe „Nyugdíj nélkül a szocializmusban”. Ez egy, a koalíciós időszakban kinevezett büntetőtörvényszéki bíró történetéről szól, aki 1949-ben önként nyugdíjba vonult, mert nem tetszett neki „a szép új világ”. 1951-ben az állam egy tollvonással megvonta nyugdíját. Ekkor már nem volt fiatal, de az anyagi források teljes hiánya miatt elment a sörgyárba kocsisnak. Néhány évig így éldegélt, aztán kérte, állítsák vissza a nyugdíját. 1958-ban talált meghallgatásra ez a kérelme, de akkor sem vették figyelembe az 1951 előtti munkaidejét, így ennek megfelelően nevetséges összeget kapott. A tabló ezt az egész ügyet, a részletes eredeti dokumentumokkal mutatja be. Nagyon beszédes már az is, ahogy egymás mellett látható a bíró 1947-ben kiállított útlevele és az 1952-ben kapott sörgyári igazolványa.

Egy másik tabló témája a két háború közötti cselédsors, amellyel kapcsolatban általában a kiszolgáltatottság, megalázottság jut eszünkbe. Itt azonban egy másfajta kép bontakozik ki. Egy századfordulós levélben például a gazda könyörög a cselédnek, hogy menjen vissza hozzá, mert hiányzik neki is, a fiának is. E levél pozitív érzelmi kapcsolatról árulkodik, és nem pusztán hideg alá-fölérendeltségi viszonyról – mutat rá Horváth. Ugyanitt elolvashatunk a 80-as évekből is egy levelet (Nagyságos Asszonyom megszólítással), amit az idős egykori cseléd írt, az akkor már természetesen szintén idős egykori gazdasszonyának. E levél szintén ellentmond az általános gazda-cseléd képnek, hiszen itt is érzelmi kapcsolatról van szó.


Visszakérték a nácik által elvett autót 3


Levél a Magyar Népköztársaság kormányának, az NSZK-nak és az NDK-nak

Egy másik ilyen mikrortörténelmi sztori 1944-ben kezdődik, amikor egy budai polgártól a Waffen SS rekvilálta az autóját. Adtak egy igazolást, és elvitték a kocsit, ami természetesen később eltűnt. A férfi a 60-as években úgy gondolta, hogy most már rendezni kellene a történelmi adósságokat és írt egy levelet a magyar munkás-paraszt kormánynak, valamint német nyelven az NSZK gazdasági minisztériumának és az NDK gazdasági minisztériumának. Ezekben visszakéri az 1944-ben elvett autóját. A két német kormány válaszolt is a levélre, amelyekben leírják, hogy nagyon sajnálják, hogy ez történt („a történelem már csak ilyen”), de a potzdami fegyverszüneti egyezmény rendezi a magánszemélyek sérelmeinek orvoslását, így nem tudják a kérését teljesíteni.

Horváth J. András szerint a személyes levelek ma is érdekesek a nyelvezetük, és az azokban tükröződő érzésvilágok miatt. A kurátor meggyőződése ugyanis, hogy az emberi érzéseknek is van története, bár Magyarországon még nem nagyon került előtérbe ez a téma. Érdemes pedig összehasonlítani a tárlaton is az 1860-as évekből, a századfordulóról és az 50-esévekből származó szerelmes leveleket.

Az irodalom torzít

A történettudomány a nemzet, a világ, a köz, és a politika történelmét vizsgálja, és sokáig azt gondoltuk, hogy az egyes emberek életét, érzelmeit a szépirodalom, a film, és más művészetek segítségével ismerhetjük meg. Horváth J. András azonban felhívja arra a figyelmet, hogy ezek az esztétikum sajátosságánál fogva torzítanak az adott művész ábrázolási igényei szerint. Hogy valójában hogy éltek, mit gondoltak az emberek, az tényszerűen a dokumentumok vizsgálatából derülhet ki. A levéltárakban ezek bőségesen fellelhetők, s jó lehetőséget biztosítanak a múlt tanulmányozására.

Visszakérték a nácik által elvett autót 4

A kiállítás a Budapest Főváros Levéltára épületében, ingyenesen látható augusztusig. A kurátor elismeri, hogy az intézmény adottságai miatt konzervatív a tárlat tálalásmódja. A másik nehézség, hogy az itt látható dokumentumok, levelek tartalmilag érdekesek, társadalomtörténeti szempontból sokat mondanak ugyan, de az esetek többségében nem túl illusztratívak. A rendezők abban bíznak azonban, hogy maga a téma, a magánéletnek ez a fajta bemutatása eredeti dokumentumok segítségével, van annyira újszerű, hogy a látvány fogyatékosságáért kárpótolja az érdeklődőt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik