Élet-Stílus

Verseny percnyi előnyökért

admin
admin

2008. 05. 12. 08:00

A banki termékek bőségében ma már nemigen lehet feltalálni a spanyolviaszt, a hasonló fejlesztések között csak nüánsznyi különbségekről beszélhetünk.

Míg korábban egy bank hosszú hónapokra, ha nem évekre, megszerezte magának a piacvezető szerepet egy-egy termékinnovációval, ma 4–6 hét alatt megjelennek a konkurenciánál is a „lemásolt” termékek – mondta el egy tavaly év végi szakmai konferencián Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója. Tavaly erre talán a legjobb példát épp az OTP esete szolgáltatta: alighogy megjelent japánjen-alapú „Világhitel” terméke, két hónapon belül már a piacon volt a K&H hasonló konstrukciója. Sőt, a versenytársak némelyikénél is kész van már a termék – híreink szerint például az Ersténél is –, de a bevezetést egyelőre a piac jenhitellel szembeni ellenkezése gátolja.

Kiegyenlített verseny
Sokak szerint ma az egymással versengő termékek olyan kavalkádjával találkozunk, amely lényegében lehetetlenné teszi a tisztán látást. A piac persze azért igyekszik. Az egyre több termék közül a zászlóshajónak számítókat egyre nagyobb publicitással igyekeznek a hitelintézetek az ügyfelek tudatába vésni. Médiaköltésük 2007-ben a harmadával nőtt, s listaáron meghaladta a 40 milliárd forintot. De a szakmában egyre nagyobb a kétség a reklámokkal kapcsolatban, részben amiatt is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal újabban előszeretettel keresi a banki hirdetések kákáján azt a bizonyos csomót.

Egyrészt ma már nem nagyon lehet feltalálni a spanyolviaszt, másrészt minden bank hasonló irányba kénytelen haladni a fejlesztéseivel, ezért csak nüánsznyi különbségekről beszélhetünk. Egy tavalyi összehasonlítás szerint például a svájcifrank-alapú, szabad felhasználású jelzáloghitel-konstrukciók kamata között mindössze 1,2 százalék volt a különbség a piac 9 legnagyobb szereplője között.

E téren idén sem várható jelentős változás annak ellenére, hogy a jelzálogpiaci válság kapcsán számottevően megnehezedtek a külső finanszírozási forráshoz jutás lehetőségei, ami elvben eltérő módon drágíthatja a bankok forrásszerzését. A lehetőség azért csak elméleti, mert épp a verseny az, ami sokak szerint nem engedi meg, hogy a standard konstrukciók kondíciói elszaladjanak a versenytársak ajánlataitól.

Befektetési öszvér

A befektetési alapokkal csúnyán bánt a múlt év: a historikus hozamok
esése miatt a befektetésekben járatlanok most nem szívesen választják
ezt a megtakarítási formát. Az elmúlt hetekben nem is túl sok bank
hirdetett befektetési öszvért (strukturált megtakarítási terméket).
Ennek ellenére üdvözlendő a szándék, hogy szabályozzák ennek a
termékkörnek a kommunikációját: sokakat megtéveszt ugyanis az, hogy a –
sokszor már kisebb – betéti oldal 2-3 hónapos futamidőre kínált két
számjegyű kamatával adják el a terméket, miközben a másik oldalon a még
csak tőkegaranciával sem védett befektetési alapból a futamidő vége
előtt 2-3 százalékos „büntetődíjjal” lehet csak kiszállni. Azt az
ötletet, hogy a nem garantált alapok hozamát 0 százalékos mértékkel
feltüntetve képezzenek speciális mutatót, a szakma komolytalannak
tartja.

A lojalitás éve
De ne szaladjunk még egészen a hitelekig. A dráguló források mellett ugyanis a bankoknak létérdekük, hogy minél több forrást tudjanak magukhoz vonzani. A verseny e téren az utóbbi időben érdekes, félelmetes fordulatot vett. Napjainkban ugyanis egyre jobban szaporodnak a feltétel nélkül a jegybanki alapkamat fölé árazott – igaz, rövid távú – betéti akciók. A szakértők szerint az ilyen terméket választó „forró pénzek” gazdái csak ráfizetést hozhatnak a banknak, mivel aligha várható el tőlük, hogy az akciós kamatozású periódus után is a hitelintézetet tisztelik meg bizalmukkal.

A tavaly felfutott, a magasabb kamatot bizonyos tranzakciós feltételekhez (például aktív kártyaforgalomhoz, csoportos beszedési megbízásokhoz) kötő megoldások ugyan „röghöz kötik” az ügyfelet, de az már kétséges, hogy megéri-e két hónapos, akár két számjegyű kamatajánlatért fő bankunknak kikiáltani egyik vagy másik hitelintézetet. (Még akkor is, ha az EU 7,9 százalékos arányával szemben a magyar számlatulajdonosok 10,4 százaléka cserélt bankot a Bankszövetség által ismertetett ECB-adatok szerint 2005-ben). Sztanó Imre, az Erste Bank lakosságiüzletág-vezetője szerint az idei év hívószava a lojalitás lehet: a banknak hosszú távra előre kimutatott pályát kell felrajzolnia az ügyfél elé, s akár magasabb kamatban, akár olcsóbb szolgáltatásban honorálnia kell azt, hogy partnere a széles kínálat ellenére kitart mellette.

Globális kedvezmények
A bankok általános véleményét tolmácsolta Bába Ágnes, a K&H Bank lakossági üzletágát irányító vezérigazgató-helyettes, amikor arról beszélt, hogy hiteloldalon újat hozni csak az ügyfelek szegmentálásával lehet. A legtisztább szegmentálást természetesen a pozitív adóslista tenné lehetővé, hiszen így a jó, kisebb kockázatot hordozó adósok kedvezményes kamatozással juthatnának hitelhez. Ennek engedélyezése viszont ma még álom, ami egyre távolibbnak tűnik: továbbra sincs meg a pozitív adóslistát elutasító adatvédelmi ombudsman utódja, akivel újra lehetne kezdeni az egyeztetéseket.

Maradnak tehát a globális kedvezmények, mint ahogy marad vélhetően az a szándék is a bankoknál, hogy a lakossági ügyfelek számára minél több hitelt adjanak el. A Magyar Nemzeti Bank felmérése szerint a hitelintézetek továbbra sem számolnak számottevő szigorítással a lakossági ügyfelek esetében; a verseny miatt.

Dőreség lenne ugyanakkor úgy gondolni, hogy bankjainkban nincs félsz. Jó néhány nagybankunk az elmúlt két évben kockázati alapon jelentősen megrostálta vállalati portfólióját, míg a lakossági oldalon – a jelenleg kedvező hitelminőség ellenére – a többség számottevően emelte a kockázaticéltartalék-szinteket.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Fotó: 24.hu / Bielik István
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.